My brother's best friend/24.rész

24.rész

Reggel felébredtem és felkészültem erre a napra,ami nem csak izgalmas,de sokkos is lesz.Begöndörítettem a hajam,miután felraktam egy kis vízálló szempilla spirált és szemceruzát.Tettem egy kis pirosítót az arcomra,aztán felvettem egy temetőbe való ruhát. Jól akartam ma kinézni,mert nem csak mi leszünk a temetőben.Én készen voltam,de Chris még a mosdóban volt és zuhanyozott.Ideges voltam,mert nem tudtam Chris,hogy fog reagálni,mikor meglát sírni.Tuti látott már sírni,de ez most más.Ilyenkor nem tudom abbahagyni.Mindig azt mondom magamnak,hogy nem fogok sírni és mindig az ellenkezője történik.Beültünk a kocsiba,Chris pedig bekapcsolta a GPS-t,hogy eljussunk a temetőbe.Néha én is kérek útbaigazítást.Göröngyös úton mentünk,de végül odaértünk a kapu elé.Leparkoltunk és kiszálltunk.Hirtelen elszédültem.Kéz a kézben besétáltunk a kétszárnyú kapunk,velem az élen.Még nem is láttam a szüleim sírját,de már éreztem,hogy csípik a szemem a könnyek.Beletettem a vázába a virágcsokrot,a macit pedig a sírkő mellé. Chris leterítette a takarót,amit azért hozott,hogy ne a hideg füvön üljünk.Leültem és fejem Chris vállára hajtottam.Könnyek jöttek ki a szememből és még jobban Chris-hoz bújtam.

 "Nem tudjátok,hogy mennyire hiányoztok,anya és apa!Nem tudom miért,de úgy érzem,ha ti is itt lennétek,nem lennék ilyen,amilyen vagyok,Chris mellett.Ő segít nekem szinte mindenben!-gondoltam magamban.Általában hangosan beszélek hozzájuk,de mivel Chris itt volt,ezért inkább csak gondoltam.Megfogta a kezem és gyengéden megszorította,mintha mondani akarna valamit.Körülnéztem és láttam egy másik családot is.

-Minden tökéletes lesz bébi!-mondta és megcsókolta a kezem.

-Honnan tudod ezt?Senki sem tudja,hogy tökéletes lesz-e valami.Fura,hogy ilyen gyorsan repül az idő.Olyan mintha látnám még a temetést.Olyan békésnek tűnt és mégis tele volt fájdalommal.-sóhajtottam.

-Hát én azt az ígéretet szeretném tenni a szüleidnek,hogy mindig itt leszek neked,ha szükséged lesz rám!Itt vagyok ha sírni akarsz.-néztem fel rá.Ő szó szerint ezt mondta és remélem komolyan is gondolta.Minden.amit tehetett az az ölelés és a mosoly kellett ahhoz,hogy sírjak.Mindig a szüleimmel töltöttem ezt a napot,de Abi-t sem hoztam magammal.Régen azért is jöttem,mert a napi problémákról akartam beszélni anyáékkal,de most,hogy Chris itt van egy kicsit más a helyzet.Kezdek rossz dolgokat felismerni magamban,ami a tudatlanság.

Chris

Paige-el itt lenni sok dologra ébresztett rá.Sok rossz dolgon megy keresztül.Ezen eddig csak a bátyja segített túljutni.Sosem sírta ki magát senki vállán vagy beszélt róla egy személynek,hanem inkább magában tartotta a fájdalmát.Most megértettem,hogy miért volt olyan idő,amikor őrült,szomorú vagy épp sírós kedvében volt.Nem voltak hangulatváltozásai,ő csak gyászolt.Beletelt egy jó hosszú időbe ezt megérteni,de hajlandó vagyok vele együttműködni,ha ő is hajlandó velem.Olyan leszek,mint egy barát,akinek sírhat a vállán és beszélhet vele,ha neki valóban szüksége van rá.Csak a barátja akarok lenni és semmi más.Egyszer egyikünk úgyis feladja ezt a játékot és remélem,hogy újra tudjuk kezdeni és barátok lehetünk.Remélhetőleg sikerül elfelejtenünk ezt a játékot és barátok lehetünk.Új fejezet kezdődhet a barátságunkban.

Paige

Chris el volt veszve a gondolataiban.Néha azt kívánom bárcsak tudhatnám mi zajlik a fejében,csak ez sosem fog bekövetkezni,hacsak el nem mondja.Amióta elkezdtünk lógni,már jobban kedvelem.Csak úgy,mint egy barát.Megpróbálom elképzelni a jövőnket,hogy szerencsés,tökéletes pár vagyunk,de nem sikerül.Nem tudom,lehet,hogy túlreagálom.Hazaértünk,én pedig egyenesen a szobámba mentem. Chris lent maradt a fiúkkal,ami teljesen elfogadható volt a részemről.Ő annyit lóg velem,hogy biztosan elfelejtette a srácokat.Kinyitottam a szobám ajtaját,mivel kopogtattak. Abi állt ott csokival,filmmel és pizsamával a kezében.Nem akartam hazudni,de én annyira el voltam foglalva Chris-el,hogy teljesen elfelejtettem Abi-t,azt a lányt,akit a legjobb barátomnak nevezhetek.Sikoltottam.

-De rég nem láttalak!Mi folyik itt?-húztam be a szobába.

-Tudom,hogy milyen nap van ma.Gondolkodtam rólad mostanában és hiányoztál,szóval mi lenne,ha itt aludnék és megnéznénk egy filmet!-sikoltott.Már régóta nem csináltunk ilyen estét.Kiengedtem a hajam és felvettem a pizsamám,,amíg Abi hozott egy filmet.

-Paige gyere ide kérlek!-sikoltott a bátyám a földszintről.Nyögtem hangosan és csalódottan.

-Mindjárt jövök!-mondtam bosszankodva.Ő csak nevetett és bólintott.Lementem a földszintre és 5 idegen embert láttam ülni a kanapén.A bátyám jött ki a konyhából 5 csésze forró csokoládéval.

-Paige,azt akarom,hogy megismerd Jacobson-ékat. Ma költöztek ide,ők az új szomszédok.-meglepődtem,hiszen évek óta nem volt új szomszédunk.

-Ők itt Lori Jacobson,Charles Jacobson,a 7 éves lánya Vanessa,a 12 éves fia James,és végül a 17 éves fia Bryson.-Damian bemutatta őket nekem.

-Örülök,hogy megismerhettek magukat.-mindenkivel kezet ráztam.

-Kérlek ne törődj velem! Filmet nézünk Abi-vel.-mosolyogtam.A szemem sarkából láttam,hogy Bryson folyton engem bámul.

-Maradnak vacsorára,szóval miért nem hívod Bryson-t is filmet nézni veled és Abi-vel.-nevettem egy kicsit,mert Damian próbált kifinomultan cselekedni,de ő a legéretlenebb ember,akit ismerek.

-Szeretnél jönni filmet nézni velem és a legjobb barátommal?Van csokoládé!-próbáltam elővenni a legjobb mosolyom.

-Persze!-nevetett.Hangja mélyen vonzó volt.Ő maga csak simán vonzó.

-Damian,Chris visszajön?-kérdeztem,mielőtt felmentünk volna az emeletre.

-Ja!Mentek,hogy ennivalót vegyenek!-bólintottam,majd felmentem Bryson-al az élen.Alig néhány órát beszélgettünk,de már is megismertük Bryson-t.Ő rendkívül vicces,bájos,kedves és tudja,hogy kell megnyerni egy lányt.
-Tudod Paige,nagyon kedvellek!A személyiséged kiváló és azt hiszem,tényleg aranyos.-néztem rá és egy kis rózsaszín árnyalatot kapott az arcom.
-Köszönöm!-feleltem. Mondtam már,hogy ez a fickó tényleg aranyos?