Paige
-Mit gondolsz,hol az étel? Éhen halok!-panaszkodott Bryson és finoman megszorította az arcom.
-Hmm...nem tudom,de túl lusta vagyok lemenni megnézni!-Abi csak röhögött.Habár a lustaság elvette minden energiánkat,úgy döntöttünk az lenne a legjobb,ha lemennénk és megnéznénk hol tartanak Chris-ék a kajával.Elindultunk a földszintre a konyhába,ahol láttuk,hogy Damian kipakolja a kaját,Mrs. Jacobson,Chris és a fiúk pedig beszélgettek egymással. Chris rám nézett és látta,hogy a bele karoltam Bryson-be.A szeme tágra nyílt,és éreztem,hogy a féltékenység átveszi a testét,vagy legalábbis azt hittem,hogy a féltékenység.Csak nézett rám,mintha nem is érdekelné.A kaját az asztalra raktuk.Mindannyian leültünk az asztalhoz,én Chris-el szembe kerültem. Mrs. Jacobson és Damian állították össze a amely burgonyapüréből,házi makaróniból sajttal,steak-el,salátával és szódával állt.Mindenki elkezdte az evést. Abi,Bryson és én szinte mindenen nevettünk.Nem igazán volt okunk nevetni,csak úgy jött. Chris nézett egy darabig és láttam,hogy nagyon idegesíti Bryson. Bűnösnek éreztem magam,amiért nem Chris-el nevetek,de olyan sok időt töltünk együtt és úgy érzem,hogy egy kicsit a barátainkkal is kellene lennünk,nem mindig csak ketten.Néztem egy kicsit Chris-t,aki pedig Kyle-al kezdett beszélgetni és mosolygott azon,amit mondott.Arról beszélgettek,hogy az iskolai haverjaikkal elmennek paintballozni.Végül is nem hangzik rosszul ez az ötlet,de tudom,hogy nem csinálom.Azt mondta,hogy pénteken mennek,szóval a péntek estét egyedül fogom tölteni.Azt hiszem ez az,amit kapok azért,mert nem töltök vele több időt.Szar nem?Vacsora után összeszedte a tányérokat az asztalról és elmosogatott.Mi felfutottunk a szobámba,becsuktuk az ajtót,felültünk az ágyra és néztük tovább a filmet. Abi-nek megcsörrent a telefonja és az anyukája mondta neki,hogy menjen haza,mert segítenie kell otthon,ami azt jelentette,hogy Bryson és én egyedül maradunk a szobába.Nem tudtam,hogy mit érzek ezzel kapcsolatban,mert eddig csak Chris-el voltam kettesben és az jó volt,de erről a dologról azt gondolom,hogy rossz.Úgy érzem,hogy megcsalom Chris-t,de aztán eszembe jut,hogy Bryson és én csak barátok maradunk örökre.Elköszöntem Abi-től és folytattam a film nézését,amit Bryson zavart meg.
-Igazán kedvellek Paige!-Bryson egyre közelebb jött,a szívem a félelemtől gyorsabban dobogott és érzetem,hogy rossz dologra készül. Bryson még mindig nem fogta fel,hogy én Chris-el randizok.
-Azt hiszed,hogy olyan vicces vagy,pedig csak pusztán aranyos.Már egész éjjel megőrjítesz!-suttogta ismét és megragadta a kezem.El akartam venni a kezem és kiküldeni a szobából,de nem csináltam semmit.Én teljesen lefagytam.
-Már nagyon régóta akarom,hogy az enyém legyél egész éjjel!-lehajolt és majdnem megcsókolt,de én túlságosan az ágy széléhez értem és ráestem a fenekemre.Felkeltem és fogtam a fájó pontot.
-Nem Bryson ez nem megy!-láthatóan összezavarodott.
-Miért nem Paige?Az este úgy tűnt,hogy tetszem neked!-kérdezgetett.
-Úgy nem Bryson. Te olyan vagy,mint egy barát. Chris-el járok.-ezt elismerte.
-Az,aki egész este idegesen nézett rám?-kérdezte újra.Ez a fiú tele van kérdésekkel.Bólintottam.
-Ja,és szeretem Chris-t szóval túl sok lenne,ha megcsalnám,sajnálom!-ez hazugság volt,nem szeretem Chris-t.Az este további része kínos volt.Minden másodpercben imádkoztam,hogy valaki kopogjon az ajtón és tájékoztassa Bryson-t,hogy ideje haza menni,de nem történt semmi.Végül valaki kopogott az ajtómon.Kinyitottam és az ajtó háta mögött állt Chris és látszott rajta,hogy nem örül.Amint kinyitottam az ajtót,nekidőlt az ajtófélfának és folyamatosan Bryson-t nézte.
-Anyád hív téged!Indulás haza!-mondta monoton hangon Chris.
-Szia Paige!-mondta Bryson. Gyorsan kiment a szobából,miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni Chris pillantását.Ő még ott maradt pár másodpercig,majd megfordult és szó nélkül lesétált a földszintre.Igen,biztos mérges rám.Csináltam egy szar lépést és tudom,ha ő tette volna velem,amit én vele,bele is bolondultam volna.Becsuktam a szobám ajtaját és elindultam az ágyamhoz.Ki kellett dolgoznom egy tervet,hogy beszélni tudjak vele.Többször a falba vertem a fejem,s közben mondogattam,hogy én vagyok a leghülyébb ember ezen a világon.Pedig azt hittem magamról,hogy okos vagyok.Végül úgy döntöttem,hogy lekapcsolom a villanyt és alszok.Úgy döntöttem,ahelyett,hogy most oldanám meg a problémát,elmegyek aludni és foglalkozok vele holnap.Miután a fejem a pánára tettem,nem éreztem azt a melegséget,amit Chris mellett.Talán,mert úgy gondoltam,Chris majd jön és mellém fekszik.Másnap reggel felébredtem és láttam,hogy Chris helye érintetlen volt,nem jött aludni,vagyis nem ide.Most az egyszer a ház csendes volt.Túl csendes.Kiszálltam az ágyból és elindultam a lépcsőn,mert láttam,hogy senki sincs itthon.Még Damian is eltűnt,pedig nagyon ritka,ha egyedül hagy.Körülnéztem a konyhában és egy cetlit találtam a hűtőszekrényen.Ez állt benne:
Paige,elmentünk paintballozni.Hagytam otthon 20 dollárt,arra az esetre ha megéheznél.Bármit is teszel,ne hagyd el a házat.Ha szeretnél enni valamit,akkor rendelj.Vigyázz magadra,sietünk haza!
Nagyszerű!Itt hagytak és ki tudja,mikor jönnek vissza.Mindig is féltem egyedül egy óriási házba,most pedig még az is rátett egy lapáttal,ami tegnap történt Chris-el.Nem akartam áthívni Bryson-t és Abi-t sem,szóval egyedül vagyok.5 óra múlva meghozták a kínai kaját,amit meg is ettem.A srácok még mindig nem jöttek vissza és már kezdtem Chris miatt aggódni.Még a narancsos csirkét sem tudtam nyugodtan megenni.Rágni kezdtem a körmöm,mert az ideg kezdett bizseregni bennem.Már kezdett sötétedni.Az egyedülléten kívül egy dolgot utálok jobban.A sötétséget.Kérlek Chris!Kérlek,gyere már haza!Szükségem van rád!
-Igazán kedvellek Paige!-Bryson egyre közelebb jött,a szívem a félelemtől gyorsabban dobogott és érzetem,hogy rossz dologra készül. Bryson még mindig nem fogta fel,hogy én Chris-el randizok.
-Azt hiszed,hogy olyan vicces vagy,pedig csak pusztán aranyos.Már egész éjjel megőrjítesz!-suttogta ismét és megragadta a kezem.El akartam venni a kezem és kiküldeni a szobából,de nem csináltam semmit.Én teljesen lefagytam.
-Már nagyon régóta akarom,hogy az enyém legyél egész éjjel!-lehajolt és majdnem megcsókolt,de én túlságosan az ágy széléhez értem és ráestem a fenekemre.Felkeltem és fogtam a fájó pontot.
-Nem Bryson ez nem megy!-láthatóan összezavarodott.
-Miért nem Paige?Az este úgy tűnt,hogy tetszem neked!-kérdezgetett.
-Úgy nem Bryson. Te olyan vagy,mint egy barát. Chris-el járok.-ezt elismerte.
-Az,aki egész este idegesen nézett rám?-kérdezte újra.Ez a fiú tele van kérdésekkel.Bólintottam.
-Ja,és szeretem Chris-t szóval túl sok lenne,ha megcsalnám,sajnálom!-ez hazugság volt,nem szeretem Chris-t.Az este további része kínos volt.Minden másodpercben imádkoztam,hogy valaki kopogjon az ajtón és tájékoztassa Bryson-t,hogy ideje haza menni,de nem történt semmi.Végül valaki kopogott az ajtómon.Kinyitottam és az ajtó háta mögött állt Chris és látszott rajta,hogy nem örül.Amint kinyitottam az ajtót,nekidőlt az ajtófélfának és folyamatosan Bryson-t nézte.
-Anyád hív téged!Indulás haza!-mondta monoton hangon Chris.
-Szia Paige!-mondta Bryson. Gyorsan kiment a szobából,miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni Chris pillantását.Ő még ott maradt pár másodpercig,majd megfordult és szó nélkül lesétált a földszintre.Igen,biztos mérges rám.Csináltam egy szar lépést és tudom,ha ő tette volna velem,amit én vele,bele is bolondultam volna.Becsuktam a szobám ajtaját és elindultam az ágyamhoz.Ki kellett dolgoznom egy tervet,hogy beszélni tudjak vele.Többször a falba vertem a fejem,s közben mondogattam,hogy én vagyok a leghülyébb ember ezen a világon.Pedig azt hittem magamról,hogy okos vagyok.Végül úgy döntöttem,hogy lekapcsolom a villanyt és alszok.Úgy döntöttem,ahelyett,hogy most oldanám meg a problémát,elmegyek aludni és foglalkozok vele holnap.Miután a fejem a pánára tettem,nem éreztem azt a melegséget,amit Chris mellett.Talán,mert úgy gondoltam,Chris majd jön és mellém fekszik.Másnap reggel felébredtem és láttam,hogy Chris helye érintetlen volt,nem jött aludni,vagyis nem ide.Most az egyszer a ház csendes volt.Túl csendes.Kiszálltam az ágyból és elindultam a lépcsőn,mert láttam,hogy senki sincs itthon.Még Damian is eltűnt,pedig nagyon ritka,ha egyedül hagy.Körülnéztem a konyhában és egy cetlit találtam a hűtőszekrényen.Ez állt benne:
Paige,elmentünk paintballozni.Hagytam otthon 20 dollárt,arra az esetre ha megéheznél.Bármit is teszel,ne hagyd el a házat.Ha szeretnél enni valamit,akkor rendelj.Vigyázz magadra,sietünk haza!
Nagyszerű!Itt hagytak és ki tudja,mikor jönnek vissza.Mindig is féltem egyedül egy óriási házba,most pedig még az is rátett egy lapáttal,ami tegnap történt Chris-el.Nem akartam áthívni Bryson-t és Abi-t sem,szóval egyedül vagyok.5 óra múlva meghozták a kínai kaját,amit meg is ettem.A srácok még mindig nem jöttek vissza és már kezdtem Chris miatt aggódni.Még a narancsos csirkét sem tudtam nyugodtan megenni.Rágni kezdtem a körmöm,mert az ideg kezdett bizseregni bennem.Már kezdett sötétedni.Az egyedülléten kívül egy dolgot utálok jobban.A sötétséget.Kérlek Chris!Kérlek,gyere már haza!Szükségem van rád!
