My brother's best friend/26.rész

Paige

 Meg akartam szökni a sötét házból.Már nyolc óra és még mindig egyedül vagyok itthon.Már kezdtem komolyan aggódni.Mi van,ha kirabolták őket?Mi van,ha autóbalesetet szenvedtek?Már éppen azon voltam,hogy átmenjek a szomszédba,amikor nyílt az ajtó és besétált 4 fiú horzsolással és festékkel az egész testükön.Mindannyian bejöttek a nappaliba és köszöntek Chris kivételével.Még csak rám sem nézett,csak felsétált az emeletre és becsapta maga mögött a mosdó ajtaját.Csalódottan felsóhajtottam,majd a fiúk zavart arckifejezésével találtam szembe magam.
-Mi a baja Chris-nek?-kérdezte Danny.
-Boldog volt,amikor ott voltunka paintball arénában!-tette hozzá Damian is.
-Ez az én hibám!Megyek beszélek vele!
Felálltam és felszaladtam a lépcsőn.Futottam,mintha egy gyilkos üldözne engem.Láttam,hogy a mosdóba le volt kapcsolva a villany,de a vendégszobából fény szűrődött ki.Halkan bekopogtam a szobába.Nincs válasz.Beléptem a szobába és Chris-t megláttam az ágyon,átöltözve.Keze a feje alatt volt és a plafont bámulta.
-Tudunk beszélni?-kérdeztem és becsuktam az ajtót.
-Nem!-vágta rá rögtön ezt az egyszerű választ.
-Hallgass meg Chris!Kérlek!-könyörögtem.
-Miért?Miért nem mész az új barátodhoz?-emelte fel a hangját.
-Oké,tegyünk néhány dolgot világossá.Először is Bryson nem a barátom.Másodszor,milyen új barát?Én nem kezdtem ki vele.Te a hamis barátom vagy.Te nem szeretsz engem és nem törődsz velem!Azt csinálsz,amit akarsz,amikor akarod és csak összetöröd a lányok szívét.-emeltem fel én is a hangom.
-Nem törődök veled?-ordított velem.Egy kicsit megijedtem.-Ha nem törődnék veled,akkor nem védtelek volna meg,amikor a moziban flörtölt veled az a fiú.Ha nem törődnék veled,akkor sosem vittelek volna el a fényekkel teli vásárba és nem kértem volna meg egy idegent,hogy készítsen egy képet rólunk!Ha nem törődnék veled,akkor én nem tenném...nem!-elhallgatott.
-Nem tennél...mit?-kérdeztem türelmetlenül.
-Én nem változtam volna meg miattad!Ezen a hétvégén mindent megpróbáltam,hogy boldoggá tegyelek!Tudod mégis gondoltam,hogy van valami jó ebben a kapcsolatban,de úgy látszik tévedtem.Én soha nem foglak szeretni,oké?Érted?Soha nem foglak szeretni és tudod miért?Mert teljes szívemből gyűlöllek téged!És ha vége ennek a játéknak,akkor majd talán tanulsz ebből az egészből!-vágott a fejemhez elég sok mindent.Én persze csak nevettem.
-Tényleg Chris?Tényleg?Te törődsz velem?Nem értek már semmit,de én hű voltam hozzád ebbe az egész "kapcsolatban"!Te nagyon sokat változtattál rajtam.Megnyitottad a szívem és megmutattad,hogy igenis szükségem van az emberekre.Mielőtt nem voltál az életemben,csupán egy élettelen lélek voltam,tele sötétséggel.Megmutattad nekem,hogy legyek boldog,még akkor is,ha a boldogság nem volt igaz.De jó ez így,mert én is utállak.Ez a kapcsolat nem működik a való életben sem,szóval nincs mit javítani rajta.Miután ez a játék véget ér,megígérem,hogy soha többet nem fogunk találkozni!-fáradt voltam a veszekedéshez,így megfogtam magam és kisétáltam a szobájából.Bementem a szobámba és becsaptam az ajtót.Le kellett valamivel hűtenem magam.Hagytam,hogy a harag sírásba menjen át.Óráknak tűnt az idő,amíg sírtam.Tudom,hogy minden ami köztünk volt,már nincs tovább és ennek az oka csak is Bryson volt.Körülbelül 2 órának tűnt,amíg sírtam,mikor kaptam egy üzenetet.Undorodva néztem a képernyőre.Természetesen a szöveg Bryson-tól jött.
Bryson-Paige: Van kedved velem lógni? :)
Megnéztem a szöveget és undorodva dobtam a telefont a falnak.A dobás olyan erős volt,hogy az akkumulátor kiesett a telefonomból.Nem érdekelt.Minden vágyam az volt,hogy rendbe jöjjön a kapcsolatom Chris-el. Nem azért,mert szerettem őt,hanem mert valószínűleg ő volt az egyetlen,aki megértett engem.Ő volt az egyetlen,aki úgy tűnt...Vigyáz rám!Mit csináltam?Tévedtem.Mennem kellene bocsánatot kérni,de túlságosan fájt ez az egész.Olyan érzés volt,mintha a szívemet kitépték volna és beledobták egy faaprító gépbe.Felkeltem és felvettem a telefont az akkumulátorral együtt,majd összeraktam.A telefon bekapcsolt és automatikusan Bryson üzenetére kattintottam.
Paige-Bryson: Nincs!
Elküldtem a szöveget és a párnám alá raktam a telefont.A hátam az ajtónak vetettem és hagytam,hogy a könnyeim leperegjenek az arcomon.Felkeltem és befeküdtem az ágyamba.A párnámat is eláztattam a könnyeimmel.A telefonom újra csengett.
Bryson-Paige: Miért nincs? :O
Paige-Bryson: Úgy gondolom,hogy jobb lenne,ha távol maradnánk egymástól. Chris és én összevesztünk!Sajnálom,szia!
A telefonom vibrált,de nem törődtem vele.Elfordítottam a lámpát.Szorosan becsuktam a szemem és próbáltam elfelejteni a rossz emlékeket,amik ma este történtek,de úgy tűnt soha nem fognak véget érni.Ma este határozottan lesz egy álmatlan éjszakám.

My brother's best friend/25.rész

 Paige

-Mit gondolsz,hol az étel? Éhen halok!-panaszkodott Bryson és finoman megszorította az arcom.

-Hmm...nem tudom,de túl lusta vagyok lemenni megnézni!-Abi csak röhögött.Habár a lustaság elvette minden energiánkat,úgy döntöttünk az lenne a legjobb,ha lemennénk és megnéznénk hol tartanak Chris-ék a kajával.Elindultunk a földszintre a konyhába,ahol láttuk,hogy Damian kipakolja a kaját,Mrs. Jacobson,Chris és a fiúk pedig beszélgettek egymással. Chris rám nézett és látta,hogy a bele karoltam Bryson-be.A szeme tágra nyílt,és éreztem,hogy a féltékenység átveszi a testét,vagy legalábbis azt hittem,hogy a féltékenység.Csak nézett rám,mintha nem is érdekelné.A kaját az asztalra raktuk.Mindannyian leültünk az asztalhoz,én Chris-el szembe kerültem. Mrs. Jacobson  és Damian állították össze a amely burgonyapüréből,házi makaróniból sajttal,steak-el,salátával és szódával állt.Mindenki elkezdte az evést. Abi,Bryson és én szinte mindenen nevettünk.Nem igazán volt okunk nevetni,csak úgy jött. Chris nézett egy darabig és láttam,hogy nagyon idegesíti Bryson. Bűnösnek éreztem magam,amiért nem Chris-el nevetek,de olyan sok időt töltünk együtt és úgy érzem,hogy egy kicsit a barátainkkal is kellene lennünk,nem mindig csak ketten.Néztem egy kicsit Chris-t,aki pedig Kyle-al kezdett beszélgetni és mosolygott azon,amit mondott.Arról beszélgettek,hogy az iskolai haverjaikkal elmennek paintballozni.Végül is nem hangzik rosszul ez az ötlet,de tudom,hogy nem csinálom.Azt mondta,hogy pénteken mennek,szóval a péntek estét egyedül fogom tölteni.Azt hiszem ez az,amit kapok azért,mert nem töltök vele több időt.Szar nem?Vacsora után összeszedte a tányérokat az asztalról és elmosogatott.Mi felfutottunk a szobámba,becsuktuk az ajtót,felültünk az ágyra és néztük tovább a filmet. Abi-nek megcsörrent a telefonja és az anyukája mondta neki,hogy menjen haza,mert segítenie kell otthon,ami azt jelentette,hogy Bryson és én egyedül maradunk a szobába.Nem tudtam,hogy mit érzek ezzel kapcsolatban,mert eddig csak Chris-el voltam kettesben és az jó volt,de erről a dologról azt gondolom,hogy rossz.Úgy érzem,hogy megcsalom Chris-t,de aztán eszembe jut,hogy Bryson és én csak barátok maradunk örökre.Elköszöntem Abi-től és folytattam a film nézését,amit Bryson zavart meg.
-Igazán kedvellek Paige!-Bryson egyre közelebb jött,a szívem a félelemtől gyorsabban dobogott és érzetem,hogy rossz dologra készül. Bryson még mindig nem fogta fel,hogy én Chris-el randizok.
-Azt hiszed,hogy olyan vicces vagy,pedig csak pusztán aranyos.Már egész éjjel megőrjítesz!-suttogta ismét és megragadta a kezem.El akartam venni a kezem és kiküldeni a szobából,de nem csináltam semmit.Én teljesen lefagytam.
-Már nagyon régóta akarom,hogy az enyém legyél egész éjjel!-lehajolt és majdnem megcsókolt,de én túlságosan az ágy széléhez értem és ráestem a fenekemre.Felkeltem és fogtam a fájó pontot.
-Nem Bryson ez nem megy!-láthatóan összezavarodott.
-Miért nem Paige?Az este úgy tűnt,hogy tetszem neked!-kérdezgetett.
-Úgy nem Bryson. Te olyan vagy,mint egy barát. Chris-el járok.-ezt elismerte.
-Az,aki egész este idegesen nézett rám?-kérdezte újra.Ez a fiú tele van kérdésekkel.Bólintottam.
-Ja,és szeretem Chris-t szóval túl sok lenne,ha megcsalnám,sajnálom!-ez hazugság volt,nem szeretem Chris-t.Az este további része kínos volt.Minden másodpercben imádkoztam,hogy valaki kopogjon az ajtón és tájékoztassa Bryson-t,hogy ideje haza menni,de nem történt semmi.Végül valaki kopogott az ajtómon.Kinyitottam és az ajtó háta mögött állt Chris és látszott rajta,hogy nem örül.Amint kinyitottam az ajtót,nekidőlt az ajtófélfának és folyamatosan Bryson-t nézte.
-Anyád hív téged!Indulás haza!-mondta monoton hangon Chris.
-Szia Paige!-mondta Bryson. Gyorsan kiment a szobából,miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni Chris pillantását.Ő még ott maradt pár másodpercig,majd megfordult és szó nélkül lesétált a földszintre.Igen,biztos mérges rám.Csináltam egy szar lépést és tudom,ha ő tette volna velem,amit én vele,bele is bolondultam volna.Becsuktam a szobám ajtaját és elindultam az ágyamhoz.Ki kellett dolgoznom egy tervet,hogy beszélni tudjak vele.Többször a falba vertem a fejem,s közben mondogattam,hogy én vagyok a leghülyébb ember ezen a világon.Pedig azt hittem magamról,hogy okos vagyok.Végül úgy döntöttem,hogy lekapcsolom a villanyt és alszok.Úgy döntöttem,ahelyett,hogy most oldanám meg a problémát,elmegyek aludni és foglalkozok vele holnap.Miután a fejem a pánára tettem,nem éreztem azt a melegséget,amit Chris mellett.Talán,mert úgy gondoltam,Chris majd jön és mellém fekszik.Másnap reggel felébredtem és láttam,hogy Chris helye érintetlen volt,nem jött aludni,vagyis nem ide.Most az egyszer a ház csendes volt.Túl csendes.Kiszálltam az ágyból és elindultam a lépcsőn,mert láttam,hogy senki sincs itthon.Még Damian is eltűnt,pedig nagyon ritka,ha egyedül hagy.Körülnéztem a konyhában és egy cetlit találtam a hűtőszekrényen.Ez állt benne:
Paige,elmentünk paintballozni.Hagytam otthon 20 dollárt,arra az esetre ha megéheznél.Bármit is teszel,ne hagyd el a házat.Ha szeretnél enni valamit,akkor rendelj.Vigyázz magadra,sietünk haza!
Nagyszerű!Itt hagytak és ki tudja,mikor jönnek vissza.Mindig is féltem egyedül egy óriási házba,most pedig még az is rátett egy lapáttal,ami tegnap történt Chris-el.Nem akartam áthívni Bryson-t és Abi-t sem,szóval egyedül vagyok.5 óra múlva meghozták a kínai kaját,amit meg is ettem.A srácok még mindig nem jöttek vissza és már kezdtem Chris miatt aggódni.Még a narancsos csirkét sem tudtam nyugodtan megenni.Rágni kezdtem a körmöm,mert az ideg kezdett bizseregni bennem.Már kezdett sötétedni.Az egyedülléten kívül egy dolgot utálok jobban.A sötétséget.Kérlek Chris!Kérlek,gyere már haza!Szükségem van rád!

   

My brother's best friend/24.rész

24.rész

Reggel felébredtem és felkészültem erre a napra,ami nem csak izgalmas,de sokkos is lesz.Begöndörítettem a hajam,miután felraktam egy kis vízálló szempilla spirált és szemceruzát.Tettem egy kis pirosítót az arcomra,aztán felvettem egy temetőbe való ruhát. Jól akartam ma kinézni,mert nem csak mi leszünk a temetőben.Én készen voltam,de Chris még a mosdóban volt és zuhanyozott.Ideges voltam,mert nem tudtam Chris,hogy fog reagálni,mikor meglát sírni.Tuti látott már sírni,de ez most más.Ilyenkor nem tudom abbahagyni.Mindig azt mondom magamnak,hogy nem fogok sírni és mindig az ellenkezője történik.Beültünk a kocsiba,Chris pedig bekapcsolta a GPS-t,hogy eljussunk a temetőbe.Néha én is kérek útbaigazítást.Göröngyös úton mentünk,de végül odaértünk a kapu elé.Leparkoltunk és kiszálltunk.Hirtelen elszédültem.Kéz a kézben besétáltunk a kétszárnyú kapunk,velem az élen.Még nem is láttam a szüleim sírját,de már éreztem,hogy csípik a szemem a könnyek.Beletettem a vázába a virágcsokrot,a macit pedig a sírkő mellé. Chris leterítette a takarót,amit azért hozott,hogy ne a hideg füvön üljünk.Leültem és fejem Chris vállára hajtottam.Könnyek jöttek ki a szememből és még jobban Chris-hoz bújtam.

 "Nem tudjátok,hogy mennyire hiányoztok,anya és apa!Nem tudom miért,de úgy érzem,ha ti is itt lennétek,nem lennék ilyen,amilyen vagyok,Chris mellett.Ő segít nekem szinte mindenben!-gondoltam magamban.Általában hangosan beszélek hozzájuk,de mivel Chris itt volt,ezért inkább csak gondoltam.Megfogta a kezem és gyengéden megszorította,mintha mondani akarna valamit.Körülnéztem és láttam egy másik családot is.

-Minden tökéletes lesz bébi!-mondta és megcsókolta a kezem.

-Honnan tudod ezt?Senki sem tudja,hogy tökéletes lesz-e valami.Fura,hogy ilyen gyorsan repül az idő.Olyan mintha látnám még a temetést.Olyan békésnek tűnt és mégis tele volt fájdalommal.-sóhajtottam.

-Hát én azt az ígéretet szeretném tenni a szüleidnek,hogy mindig itt leszek neked,ha szükséged lesz rám!Itt vagyok ha sírni akarsz.-néztem fel rá.Ő szó szerint ezt mondta és remélem komolyan is gondolta.Minden.amit tehetett az az ölelés és a mosoly kellett ahhoz,hogy sírjak.Mindig a szüleimmel töltöttem ezt a napot,de Abi-t sem hoztam magammal.Régen azért is jöttem,mert a napi problémákról akartam beszélni anyáékkal,de most,hogy Chris itt van egy kicsit más a helyzet.Kezdek rossz dolgokat felismerni magamban,ami a tudatlanság.

Chris

Paige-el itt lenni sok dologra ébresztett rá.Sok rossz dolgon megy keresztül.Ezen eddig csak a bátyja segített túljutni.Sosem sírta ki magát senki vállán vagy beszélt róla egy személynek,hanem inkább magában tartotta a fájdalmát.Most megértettem,hogy miért volt olyan idő,amikor őrült,szomorú vagy épp sírós kedvében volt.Nem voltak hangulatváltozásai,ő csak gyászolt.Beletelt egy jó hosszú időbe ezt megérteni,de hajlandó vagyok vele együttműködni,ha ő is hajlandó velem.Olyan leszek,mint egy barát,akinek sírhat a vállán és beszélhet vele,ha neki valóban szüksége van rá.Csak a barátja akarok lenni és semmi más.Egyszer egyikünk úgyis feladja ezt a játékot és remélem,hogy újra tudjuk kezdeni és barátok lehetünk.Remélhetőleg sikerül elfelejtenünk ezt a játékot és barátok lehetünk.Új fejezet kezdődhet a barátságunkban.

Paige

Chris el volt veszve a gondolataiban.Néha azt kívánom bárcsak tudhatnám mi zajlik a fejében,csak ez sosem fog bekövetkezni,hacsak el nem mondja.Amióta elkezdtünk lógni,már jobban kedvelem.Csak úgy,mint egy barát.Megpróbálom elképzelni a jövőnket,hogy szerencsés,tökéletes pár vagyunk,de nem sikerül.Nem tudom,lehet,hogy túlreagálom.Hazaértünk,én pedig egyenesen a szobámba mentem. Chris lent maradt a fiúkkal,ami teljesen elfogadható volt a részemről.Ő annyit lóg velem,hogy biztosan elfelejtette a srácokat.Kinyitottam a szobám ajtaját,mivel kopogtattak. Abi állt ott csokival,filmmel és pizsamával a kezében.Nem akartam hazudni,de én annyira el voltam foglalva Chris-el,hogy teljesen elfelejtettem Abi-t,azt a lányt,akit a legjobb barátomnak nevezhetek.Sikoltottam.

-De rég nem láttalak!Mi folyik itt?-húztam be a szobába.

-Tudom,hogy milyen nap van ma.Gondolkodtam rólad mostanában és hiányoztál,szóval mi lenne,ha itt aludnék és megnéznénk egy filmet!-sikoltott.Már régóta nem csináltunk ilyen estét.Kiengedtem a hajam és felvettem a pizsamám,,amíg Abi hozott egy filmet.

-Paige gyere ide kérlek!-sikoltott a bátyám a földszintről.Nyögtem hangosan és csalódottan.

-Mindjárt jövök!-mondtam bosszankodva.Ő csak nevetett és bólintott.Lementem a földszintre és 5 idegen embert láttam ülni a kanapén.A bátyám jött ki a konyhából 5 csésze forró csokoládéval.

-Paige,azt akarom,hogy megismerd Jacobson-ékat. Ma költöztek ide,ők az új szomszédok.-meglepődtem,hiszen évek óta nem volt új szomszédunk.

-Ők itt Lori Jacobson,Charles Jacobson,a 7 éves lánya Vanessa,a 12 éves fia James,és végül a 17 éves fia Bryson.-Damian bemutatta őket nekem.

-Örülök,hogy megismerhettek magukat.-mindenkivel kezet ráztam.

-Kérlek ne törődj velem! Filmet nézünk Abi-vel.-mosolyogtam.A szemem sarkából láttam,hogy Bryson folyton engem bámul.

-Maradnak vacsorára,szóval miért nem hívod Bryson-t is filmet nézni veled és Abi-vel.-nevettem egy kicsit,mert Damian próbált kifinomultan cselekedni,de ő a legéretlenebb ember,akit ismerek.

-Szeretnél jönni filmet nézni velem és a legjobb barátommal?Van csokoládé!-próbáltam elővenni a legjobb mosolyom.

-Persze!-nevetett.Hangja mélyen vonzó volt.Ő maga csak simán vonzó.

-Damian,Chris visszajön?-kérdeztem,mielőtt felmentünk volna az emeletre.

-Ja!Mentek,hogy ennivalót vegyenek!-bólintottam,majd felmentem Bryson-al az élen.Alig néhány órát beszélgettünk,de már is megismertük Bryson-t.Ő rendkívül vicces,bájos,kedves és tudja,hogy kell megnyerni egy lányt.
-Tudod Paige,nagyon kedvellek!A személyiséged kiváló és azt hiszem,tényleg aranyos.-néztem rá és egy kis rózsaszín árnyalatot kapott az arcom.
-Köszönöm!-feleltem. Mondtam már,hogy ez a fickó tényleg aranyos?

My brother's best friend/23.rész

23.rész

Végül 9 óra körül úgy döntöttünk,hogy ideje hazamennünk és pihennünk.A hideg vette át a hőt a testünkben.Mindenhol jégcsapok csüngtek. Chris megfordult az autóval és lassan elindult.A kezemet forró levegővel akartam felmelegíteni,de hiába.A hó esni kezdett,az utcák olyanok voltak,mint egy téli csodaország.Mindenhol jelek voltak: Vigyázat! Veszély! Jég! Chris lassabban vezetett.A 30 perces autóútból egy órás lett,amit nem bántam.

-Jól érezted magad?-fordult felém Chris.

-Természetesen!-mondtam.Elpirultam egy kicsit,mert még mindig a kép járt a fejemben.Ez a nap jobb nem is lehetett volna.

-Örülök,hogy jól szórakoztál bébi!

A forgalom ismét felgyorsult,ezért az autó gyorsabban haladt 5 km/h-nál. Végül körülbelül fél 11-re hazaértünk.Vittünk fel szaggatott marhahúst,cukrot,tejet.Kiszálltam az autóból a hideg levegőre,majd bementem a meleg házamba újra. Damian ide-oda járkált a házban a telefonját szorongatva és látszott rajta,hogy ideges.Amint meglátott,átfutott a szobán és szorosan megölelt.
-Hol voltál?Betegre aggódtam magam!-siránkozott Damian.
-Damian,jól vagyok! Chris és én elmentünk!Nem voltam egyedül!-mutattam Chris-re,aki épp besétált az ajtón. Damian megnyugodott egy kicsit,amikor meglátta Chris-t levenni a pulcsiját,ami alatt egy egyszerű fekete póló volt.Belenéztem a szekrénybe és kivettem belőle még egy takarót.Nem igazán jó a fűtés a szobámban.Én most már 3 takaróval takarózok,ráadásul még Chris teste is melegít.Behoztam a szaggatott marhahúst a szobámba és a világ legjobb napjára gondoltam,ami persze ma volt.Ráugrottam az ágyamra és összekulcsoltam a lábam,miközben bekapcsoltam a tv-t.Röviddel ezután Chris bejött és rögtön a szaggatott marhahúsomat akarta elvenni!
-Ne!-ordítottam,ahogy próbáltam elrejteni a kaját.
-Bébi,adj egy kicsit!-nyafogott.
-Nem,ez az enyém!-nevettem. Chris abbahagyta a kérlelést,felült,oldalra döntötte a fejét és gondolkodott.
-Te akartad!-felelte.Ráült a csípőmre és a lelket is kicsikizte belőlem.Nem kaptam levegőt és még csak gondolkodni sem tudtam.Nevettem.
-Rendben!Itt van!-kiabáltam,miközben nevettem.Elégedett arcot vágott és leszállt róla,majd elvette a nasit. Csendben maradtam és néztem tovább a tv-t.Körülbelül egy óra múlva beszélgetni kezdtünk.
-Szóval,mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Holnap a temetőbe megyek!Már 2 éve lesz,hogy meghaltak és minden hónap 17.-én virágot és léggömböt veszek,hogy tudják törődök velük.-összeráncoltam a homlokom.
-Nem bánod,ha veled megyek?-kérdezte.Valamilyen oknál fogva ez a kijelentés meglepett,de bólintottam.
-Nagyon szeretném,ha velem jönnél!-ő megajándékozott egy mosollyal.
-Akkor menjünk aludni,hogy ki tudjuk pihenni magunkat holnapra!-csókolta meg az arcomat.Beleegyeztem,majd bementem a mosdóba és fogat mostam.Ágyba bújtam és megvártam,hogy Chris is elkészüljön,majd bebújt mellém az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtünk.Lekapcsolta a villanyt és lassan megcsókolt.Aztán a homlokom is és az arcom.Még egy ideig ébren maradtam és a holnapi napon gondolkodtam.Amikor anyáék sírjához megyek mindig sírok.Nem akarok Chris előtt,mert azt szeretném,ha mindig boldognak látna.Bár fizikailag már nincsenek velem,de mentálisan igen.Ilyenkor bűnösnek érzem magam,mert tudom,hogy tehettem volna valamit,bár azt mondták,semmi sem segíthet.Holnap mindent el fogok nekik mondani,köztük azt is,hogy Chris és én boldogok vagyunk.Attól függetlenül,hogy ők látnak engem odafentről,személyesen szeretnék nekik elmondani mindent.Ha ők hallanak engem,azt akarom,hogy a saját szemszögemből halljanak.

My brother's best friend/22.rész

22.rész

Ültem az ágyamon és néztem a tv-t,amikor kopogtattak az ajtómon.Nem gondolkodtam sokat,kinyitottam,hogy lássam ki kopog. Chris állt ott,egyik kezét a feje mögé rakta és üres tekintettel figyelt.Lila volt a szeme alja,de várjunk csak!Miért van monoklija?

-Mi történt?-kiáltottam.

-Benjamin és én összeverekedtünk!-szemem elkerekedett,úgy éreztem,mindjárt elájulok.Nem tudtam,mit gondoljak.Miért Benjamin és Chris verekednek össze?Miért alacsonyodnak le erre a szintre?Ujjaimmal a hajamba túrtam,arcom pedig a kezembe temettem és akaratom ellenére sírni kezdtem.

-Azt mondtad nekem,hogy a szüleid házába mész!-nyöszörögtem.

-Hazamentem,de mégis visszajöttem!-megfogtam a karját,behúztam a szobába,ő pedig becsukta mögöttünk az ajtót.Bevezettem a mosdóba,ráültettem a lehajtott vécé ülőkére.Lehajoltam és belenéztem a szekrénybe,amíg megtaláltam az elsősegély dobozt.Letakarítottam az arcán lévő kis vért és lekezeltem a lila foltot a szeme alatt.A keze csupa vér volt,ezért fogtam egy törölközőt és lemostam.

-Nem kellett volna elhagynod a házat!-oktattam ki.

-Nem.Hiba volt elhagyni!-sütötte le a szemét.Lekapcsoltam a mosdóba a lámpát,majd odavezettem az ágyhoz,ahol levette a cipőjét és befeküdt a takaró alá.Rosszul éreztem magam Chris miatt.Szerintem,ha engem kérdeznének,Benjamin megérdemelte,hogy Chris megverje.Végtére is,ő kereste a bajt és úgy tűnik,meg is találta.

-Mindjárt jövök!-motyogtam.Lementem a földszintre és láttam,hogy Danny és Kyle ül a kanapén.Mielőtt beléptem a konyhába,átmentem a nappaliba,hogy megkérdezzem,hol van Damian.

-Hé fiúk,hol van Damian?-kérdeztem gyorsan.

-Benjamin-t hazavitte!-harag vette át a testem.

-Miért vitte haza?Megérdemelte,hogy úgy járjon!-kiabáltam.

-Nem volt felismerhető,miután Chris megverte!-mondta Kyle. Nagyon büszke voltam Chris-re. Oldalra döntöttem a fejem és "O" alakot formáztam a számmal.Bementem a konyhába,hogy felvigyek egy két dolgot Chris-nak. Felkaptam egy kis vizet és pár szelet pizzát,abban az esetben ha kell neki.Felmentem az emeletre és az ágyam mellé raktam a cuccokat.Bementem a mosdóba és kötszert hoztam ki Chris duzzadt csuklójára.Aztán adtam neki kaját és egy vezérlőt a Playstation-hoz és játszott Grand Theft Auto V-öt,láttam ez teszi boldoggá.Hallottam,hogy a bátyám hazajött,ezért úgy döntöttem,hogy megnézem mit csinál.

-Minden rendben?-kérdeztem,ahogy ott ültem a kanapén.

-Igen,beszéltünk róla.Nem jön többé a közeledbe!-elmosolyodott. Emily kijött a konyhából és összekulcsolta Damian-el a kezét.Egymásra néztek és mosolyogtak.

-Rendben,én csak azt szeretném,hogy minden rendben legyen.Ugye nem haragszol Chris-re?-estem kétségbe.Megrázta a fejét.

-Benjamin megérdemelte.Senki sem csókolja meg a húgom.-vigyorgott.Játékosan forgattam a szemem,majd elindultam vissza az emeletre,ahol Chris már nem videó játékozott.

-Csináljunk ma valamit!-vetette fel az ötletet.

-Biztos,hogy menni akarsz?Mintha minden mozdulat fájna!-sóhajtottam.

-Bébi jól vagyok!El kellene menni a karneválra.Gyönyörű.Tele fényekkel és úgy gondolom,hogy jó lenne egy kis időt együtt eltölteni ahelyett,hogy a szobádban ülünk.-igaza volt.Akkor miért nem megy és szórakozik?Felöltöztem,majd kimentem a mosdóból,hogy megnézzem,Chris kész van-e.A mindennapi életben más.Ma van a nap,hogy el akarok menni itthonról,méghozzá vele.Felvettem Chris pulcsiját is.Lesétáltunk a földszintre és mondtuk a fiúknak,hogy később jövünk.A hideg levegő csípte az arcom,és kicsit rózsaszín is lett.Siettem és beszálltam a kocsiba.Ez alkalommal az út,nem volt kínos.Beszéltünk sok mindenről.Beszéltünk a családról,gyerekkori emlékekről.Nagyon jól kijöttünk egymással.30 perc alatt odaértünk,de nekem csak 10-nak tűnt.Odaértünk,megkaptuk a jegyeket és elindultunk.Fények terítették be az egész karnevált.Piros,kék,lila,rózsaszín.Volt ott cukros stand,világító rénszarvas és hóemberek.Szememben csillogott a fények tükörképe. Chris megfogta a derekam és az édességekhez vezetett,ahol tölcsér tortát vett nekem.Ez nem eredeti karnevál volt,de a leggyönyörűbb,amit valaha láttam.Világított minden.Abban a pillanatban olyan romantikus volt,hogy nem éreztem hazugságnak ezt az egészet. Chris és én,kézen fogva sétáltunk a karneválon és gyönyörködtünk a mesés látványba,ami olyan volt,mintha életre kelt volna a rendezvény. Chris elővette a telefonját és egy idegent megkért,hogy fényképezzen le minket egy óriási karácsonyfa előtt,ami tele volt a kedvenc színeimmel. Chris a nevemet kiáltotta,hogy nézzek rá.Rá néztem és hirtelen megcsókolt.Becsuktam a szemem és élveztem ezt a különleges pillanatot.Láttam a vakut,elkészült a kép. Chris elvált ajkaimtól,majd elvette a telefont.Ahelyett,hogy elment volna az idegen,odajött hozzánk és elmosolyodott.

-Gyönyörű pár vagytok!-mondta a férfi.Néztük egymást és mosolyogtunk.Elpirultam.

-Köszönjük!-válaszolta Chris. Kezet ráztam,majd megrázta az enyémet is és elment.Megnéztük a rólunk készült képet és varázslatos volt.El kell,hogy mondjam,hogy valószínűleg ez a legjobb napom,amit Chris-el töltöttem.Különösen azért,mert a képen együtt voltunk.Úgy néztünk ki,mint egy igazi,boldog pár.

My brother's best friend/21.rész

21.rész

Már eltelt 1-2 óra,amióta nem hallottunk Benjamin-ról. Azt hiszem,jobb is így.Lezuhanyoztam és megpróbáltam lesúrolni a számon maradt baktériumokat.A csókja fele olyan jó volt,mint Chris-é.Benjamin csókja hanyag,nedves és undorító volt.Kiráz tőle a hideg.Úgy döntöttem,hogy elég lesz az 1 órás zuhany és ki kellene szállni.Megragadtam a zebracsíkos törölközőmet és becsavartam magam.Egy valamivel kisebb törölközővel megszárítottam a hajam.Néztem magam a tükörben és vörös,duzzadt ajkakat láttam.Gondolkodtam és lehet,hogy megharapott.Azt hiszem,a számat forró vízzel kellett volna kimosni.Felvettem a pizsamámat,majd kimentem a mosdóból. Chris már az ágyamon feküdt és a plafont nézte.

-Szia!-mondta,én pedig beugrottam az ágyba mellé.

-Megint rajtad van a pulcsim?-nevette el magát.Bólintottam.

-Tudod,te az én barátom vagy,ezért hozzá kell szoknod.Szeretem a pulcsid!-mosolyogtam.

-Nos,rendben!Azt hiszem hozzá tudok szokni!-kacsintott. Chris feltolta magát sz ágyról,hogy velem szembe legyen.

-Miért olyan duzzadt és vörös az ajkad?-kérdezte és ujjával végigsimított a számon.

-Megpróbáltam lesúrolni Benjamin csókját.-lebiggyesztettem az alsó ajkam,hogy úgy tűnjek nagyon szomorú vagyok.

-Azt hiszem az én forró ajkaim segíthetnek ezen!Te is így gondolod?-kuncogott.

-Csak arra gondoltam,hogy az övé rossz volt!-nevettem.

Előrehajolt egészen addig,amíg ajkával ajkaimat nem érintette.Éreztem a mentolos leheletét,amely arra késztetett,hogy még jobban csókoljam.Ő egy kicsit hozzám nyomta a száját,mielőtt rendesen megcsókolt.

-Így már jobb?-kérdezte,miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal!-mondtam,majd egy újabb csókot lehelt ajkaimra.
-Chris,köszönöm,amit ma értem tettél.Úgy értem te voltál az aki kiállt mellettem,még a bátyám helyett is.A saját bátyám csak állt ott.Köszönöm!-mondtam félénken.Rám nézett és mosolygott.
-Barátok vagyunk,emlékszel?Azért vagyok itt,hogy megvédjem a barátnőmet a bajtól!-ez igaz és én azt kívánom bárcsak komolyan gondolta.Annak ellenére,hogy mindenki azt hiszi,olyan nagy dolog folyik itt,pedig nem.Mindez hazugság.Az egy dolog,hogy néha szeretném ha igaz lenne.Ő volt talán az egyetlen barátom,aki így bánt velem és ez az egész nem is igaz.Mindenki emlékszik,amikor azt mondtam,hogy meg akarom változtatni Chris-t,mert ő megváltoztathatatlan?Nos mi lenne ha azt mondanám,hogy titokban segítek neki anélkül,hogy ő tudná?Úgy tűnik,hogy ő valóban sokat változott a kezdetektől fogva.Nem tudom lehet,hogy tévedek.
-Hé,mennem kell!Holnap találkozunk,rendben?-kérdezte Chris és felkelt az ágyról.
-Miért mész el ilyen korán?-kérdeztem.
-Valami néhány rokon jön át!-bólintottam,ez ésszerűnek tűnik.
-Rendben,holnap találkozunk!-megölelt,majd megcsókolt.Ezzel elment az én szobámból és a házamból.

Chris

Kisétáltam Paige szobájából,majd elköszöntem Damian-től és hazamentem. Shelby néni jött át a két csibész gyerekével és a lusta férjével.Ha csak rájuk gondoltam,szét akart robbanni az agyam.A ház elé álltam,mikor észrevettem a házzal szemben parkoló 2006 Chevy Malibu kocsit.Kiszálltam az autóból és indultam a ház felé.Elővettem a kulcsot,kinyitottam az ajtót és rögtön az a két sznob gyerek fogadott.A lábamra csimpaszkodtak és majdnem fellöktek.

-Chris...Chris gyere!-kiabáltak.

-Szálljatok le rólam!-ordítottam.Elengedtek és dühösen belerúgtak a lábszáramba.Ökölbe szorítottam a kezem,de végül uralkodtam magamon.Bementem a konyhába,ahol anyám vacsorát főzött,a nagynéném pedig nézte,mint mindig.A nagynéném rám nézett és a szemét forgatta.Így viszonozta a szívességet.Mi soha nem szerettük egymást.2 óra a nagynéném hangjából elég volt és úgy döntöttem,hogy visszamegyek Paige-hoz és nem szólok anyámnak.Ahogy odaértem a házhoz,megláttam egy olyan autót,ami hasonlított Benjaminéra.Gyorsan kiszálltam a kocsiból és rohantam be a házba.Ott ült Damian mellet és beszélgettek.Amint meglátott,felkelt és az utcára mutatott.Azt hiszem,beszélni akar velem.Bólintottam és elindultam a bejárati ajtó felé.Miután kiértünk,Benjamin úgy meglökött,hogy elestem.Gyorsan felkeltem és rájöttem,hogy verekedni akar.Támadó állásba helyezkedtem és blokkoltam az engem érő ütéseket.Amint fáradni kezdett,ütni kezdtem az arcát és emiatt vérezni kezdett az orra.Hátralépett és tartotta az orrát.Rohant ismét felém és meg is ütött.Azért,mert egyszer sikerült megütnie,az nem jelenti azt,hogy gyengülök.Amikor megütnek ideges leszek.Nem tudom kontrollálni magam verekedés közben.Annyira meglöktem,hogy ráesett a földre.Megfogtam a pulcsiját és többször bevágtam neki.A szeme alatt lila foltok jelentek meg. Damian és a többiek kijöttek. Danny és Kyle leszedtek Benjamin-ról és tartottak.Ránéztem Benjamin-re még egyszer.Arca fel volt dagadva,duzzadt volt a szeme,az arcát pedig lila foltok tarkították.Az orra vérzett.

-Mi a fene ütött belétek?-Damian szinte már sikoltott.

-Miért nem kérdezed Benjamin-t?Ő volt az,aki először megütött.-Damian ránézett Benjamin-re,aki nem tudta kinyitni a szemét.

-Benjamin,most hazaviszlek,de utána nem akarlak látni!-mondta Damian,majd bement a kulcsaiért.Tudom,hogy a harc,soha nem válasz a problémára,de nem fogom hagyni,hogy Benjamin csak úgy megüssön.

-Chris,menj be!Szólj Paige-nak!-mondta együtt érzően.Visszamentem a házba.Kíváncsi vagyok,hogy Paige mit fog szólni,ha meglátja a fekete szemem és rájön,hogy összeverekedtem Benjamin-el.

My brother's best friend/20.rész

20.rész

Benjamin eltolt magától,miután végzett a kis jelenetével.Azért mondom kis jelenetnek,mert sosem lesz rá alkalom,hogy visszacsókoljam és,hogy valaha még megcsókolhat.A szemébe néztem,amik eddig tele voltak együttérzéssel,mostanra büszkeséggel.Megálltam egy kicsit,elpillantottam Benjamin válla fölött Chris-re,akinek ökölbe szorult a keze.A szeme már fekete volt a dühtől.Akkor milyen volt,mikor a pénztáros flörtölt velem,most tuti szétveri Benjamin-t. Damian egy árva szót nem szólt,csak ott állt lefagyva.

-Esküszöm Chris,hogy nem csináltam semmit!-mondtam újra és újra.

-Nem számít!Nem a te hibád!A játéknak még nincs vége.ű

-Először is..-kezdte Damian. Bámultam tágra nyílt szemekkel és izgatottan vártam,hogy mit fog mondani.Odament Benjamin-hoz és arrébb tolta Chris-től,hogy tartsa a távolságot.

-Először is szeretném tudni,hogy miért csókoltad meg a barátnőmet!Ő az enyém Benjamin,nem a tiéd!-kiabált Chris. Benjamin csak mosolygott és megrázta a fejét,miközben a szemét forgatta.

-Nem Chris. Ő nem lenne a tiéd ha nem játszanátok ezt a játékot.Ha nem lenne,még mindig próbálnál bejutni a lányok nadrágjába.Tényleg azt hiszed,hogy ez fair az olyanokkal,akik tényleg szeretnék,hogy Paige az övéké legyen?Nem,nem az.Miért?Mert túl elfoglalt veled,azzal a személlyel,aki alig törődik vele.Csak megakarod őt alázni és a hírnevét a szemétbe dobni.-Benjamin köpött. Chris most heves és dühös lett.Minden szó,amivel helyettesíteni lehet a dühös szót,az mind Chris-re igaz.Próbált uralkodni magán,de az egyik legjobb barátja csak sértegette.Szemei másodpercek alatt zöldről feketére változtak.Ez az a Chris,akit nem akartam látni,ugyanis megrémített.Nagyon aggasztott,ahogy Benjamin viselkedett.Most véget ér a barátságuk?

Chris

Soha nem gondoltam,hogy Benjamin teszi ezt.Soha nem kapott figyelmet a lányoktól és nem is volt nagy játékos.Ő mindig hűvös,nyugodt és kollektív volt.Mindig magának való volt,nem beszélt senkivel. Paige fel volt háborodva és a sírás határán volt.Bárcsak a karomba vehettem volna,mint minden este.
-Amit én csinálok,az nem a te dolgod Benjamin.Te mindig olyan csendes voltál.Most csak azért,mert járok Paige-el,nem tudsz megérteni?Meg kéne értened a legjobb barátod jóban-rosszban.Emlékszel?Nem érdekel ha Paige és én játszunk a játékot vagy sem,ő mindig az enyém marad és nem a tied.Mi lenne,ha társkereső oldalon keresnél hozzád illő csajokat?Akkor is csinálnád ezt a fajta piszkos dolgot?Bár én vagyok,ahogy vagyok a lányokkal,de sosem érek hozzájuk.Sosem érnék úgy a lányokhoz,amíg ők nem akarják.Érted?-kiöntöttem a szívem úgy,ahogy évek óta sosem.Benjamin csendben maradt.Nem nézett fel,nem mozdult.Csak állt ott ugyanabban a helyzetben.
-Paige,majd később megbeszéljük.Menj fel a szobádba bébi és ne aggódj.Ez nem befolyásolja a játékot,mert ez nem a te hibád.-odamentem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Ő tartott engem,úgy éreztem,hogy nem akar elengedni.Megcsókoltam az arcát,aztán felment a szobájába.Odamentem Benjamin-hoz és kezem a vállára tettem.
-Bármi is adódjon,tudunk beszélni Benjamin!-megfogta a kezem és durván eltolta.
-Ne nyúlj hozzám Chris!Igen,legjobb barátoknak kellett volna lennünk!Tudtad,hogy hosszú ideje szeretem Paige-t és mégis belementél ebbe a hülye játékba!-kisétált a házból és erővel becsapta az ajtót.Esküszöm,hogy soha nem tudtam,hogy szereti Paige-t.Ha elmondta volna nekem,sosem játszom vele ezt a játékot.

Paige

Vártam türelmesen,hogy Chris bejöjjön a szobámba,rohadtul aggódtam érte.Mi van,ha összeverekedtek?Mi van,ha nem barátok többé?Azon voltam,hogy lemegyek a földszintre,mikor Chris sétált be szomorúan.

-Mi történt?-kérdeztem,miközben csendben becsuktam az ajtót.

-Azt hiszem,most elvesztettem az egyik legjobb barátom!-suttogta.Odamentem hozzá és karom a nyaka köré tekertem.Meg akartam vigasztalni minden egyes este.Mindketten szomorúan ültünk az ágyon.Egyikőnk sem beszélt,mikor valami az eszembe jutott.Valószínű,hogy ez az egyetlen módja,hogy Chris visszakapja Benjamin-t.

-Akarod Benjamin-t?-kérdeztem,megtörve a csendet.Bólintott.

-Ő volt a legjobb barátom,amióta az eszemet tudom.Nem tudom,mit tegyek.-gondolkodtam egy darabig,majd felsóhajtottam.

-Az egyetlen módja,hogy visszakapd Benjamin-t,ha...ha...ha abbahagyjuk ezt a játékot!

-Mi van?-kérdezte.

-Ez az egyetlen módja Chris!-folyamatosan beszéltem.Elgondolkodott egy pillanatra,majd megrázta a fejét.

-Nem,én nem akarom!Be fogjuk fejezni,ha elkezdtük!-mosolygott.Mentálisan felsóhajtott.

Úgy tűnik,hogy Chris az egyetlen,aki tart,hogy össze ne omoljak!

My brother's best friend/19.rész

19.rész

A vártnál korábban ébredtem fel.Nem normális,hogy reggel 8-kor kelek fel.Kikeltem az ágyból,lementem a földszintre,ahol Benjamin-t,Danny-t és Damian-t láttam a kanapén ülni.

-Jó reggelt!-mondtam álmos hangon.

-Jó reggelt!-válaszoltak kórusban.Mosolyogtam.Helyet foglaltam Damian ölében és a tv-t kezdtem el nézni.

-Hol van Chris?-kérdezte Benjamin.Felé fordultam.

-Még alszik!-bólintott és visszafordult a tv felé.

-Bementem tegnap este Chris szobájába!-kezdte Damian. A szemeim elkerekedtek.Ő még nem tudta,hogy Chris a szobámban aludt.

-És?-kérdeztem.Úgy tettem,mintha nem csináltam volna semmi rosszat,mert végül is nem csináltam.

-Paige nem kell hazudnod nekem.Tudom,hogy nem feküdtél le vele!

-Damian ez nem nagy dolog.Tudom,hogy Emily pedig veled alszik.Tegnap este láttam bemenni a szobádba.-csendben maradt,mert tudta,hogy amit mondtam,igaz volt.Felkeltem az öléből és a konyha felé indultam.Nem voltam éhes,de valamivel le kellett foglalnom magam,mert unatkoztam.Pár perccel később Benjamin sétált be a konyhába.Nekidőlt a pultnak és bámulta minden mozdulatom.

-Nagyon szeretnék beszélni veled Paige!Eljössz velem fagyizni?-meghívása meglepett.

-Fagyizni?December közepén?-nevettem egy kicsit.

-Igazad van!Akkor megiszunk egy csésze kávét?-bólintottam.

-Jól hangzik.Megyek felöltözök!

Mikor felértem már felkelt és dörzsölte a szemét.

-Bébi hová mész?-kérdezte a reggeli édes hangján. Chris látta,hogy gyorsan mozgok a szobában.Ez nem egy randi.

-Benjamin meghívott egy kávéra.Nem baj ha vele megyek?-kérdeztem,rám nézett,majd bólintott.

-Csak kérlek ne csinálj semmi olyat,amit később megbánnál!-elvigyorodott.

-Kicsim,tudod,hogy nem fogok.-vigyorogtam vissza.Odamentem az ágyhoz,lehajoltam és megcsókoltam.

-Majd később találkozunk.

Benjamin és én kiszálltunk a kocsiból és indultunk a kávézó felé,melynek neve Cruiser Cafe volt.Finom kávék voltak.Vártunk a sorban,a pénztáros pedig hívott minket.Mindketten karamelles latte-t rendeltünk,s mikor megjött az italunk,leültünk az egyik fülkébe.

-Szóval miről akarsz beszélni velem?-mosolyogtam,kortyolgatva a latte-t.

-Miért vagy Chris-el?

-Tessék?-meglepődtem.

-Miért Chris?Jó tudom,hogy a srácok játsszák ezt a játékot,de ez nem fair azokkal a srácokkal szemben,akik tényleg szeretnék,hogy szeresd!-körülnéztem a kávézóban.

-Ezért akartad,hogy csatlakozzak hozzád?Legalább ő azt akarta,hogy vele játsszam ezt a játékot!Mert ugyan ki randizna velem?-játszottam a kávés csészével.

-Én!-mondta.Ez egy elég problémás pillanat volt a számomra.Ő beletúrt a hajába és rácsapott az asztalra.

-Azóta odavagyok érted Paige,amióta találkoztunk és te egy kicsit sem figyelsz rám.Miért?Mert elfoglal a játék a szexi pasiddal,ő pedig nem törődik az érzéseiddel.Nem és tudod miért nem érdekli?Megmondom miért!Egy üresfejű lány vagy,aki szereti a felfordulást és a kínokat.Ő nem törődik veled,verd már a fejedbe.Te tényleg nem látod,hogy szeretlek Paige!Ez nem csak azt jelenti,hogy tetszel nekem,hanem szeretlek.Kérlek adj nekem egy esélyt és megmutatom,hogy sokkal jobban törődök veled,mint azt Chris valaha is tette.-úgy érzem Benjamin utálatos.Ő kiöntötte nekem a szívem,viszont nem állt szándékomban esélyt adni neki.Nem akartam udvariatlan lenni,de nem szeretem.

-Benjamin sajnálom,de nem érzem ugyanazt,mint te.Te inkább a testvérem lennél és semmi több.Kérlek csak vigyél haza.-álltam fel és elindultam az autó felé.Benjamin belevágott a kormányba és rátaposott a gázra,majd hajtott haza.A kezem Chris kapucnis felsőjének a zsebébe dugtam.Mikor az utcára értünk Benjamin berontott a házba és lassan sétáltam utána.Tudtam,hogy a srácok benn vannak és ott van Chris is.Benjamin becsapta az ajtót.Háttal álltam neki,ő maga felé fordított,hogy nézzek rá.Megragadta az arcom két oldalát és megcsókolt.Mos tmár tudtam,hogy el fogom veszíteni ezt a játékot,de nem az én hibám lesz.

My brother's best friend/18.rész

18.rész

Felébredtem,de ezúttal nem rossz álom miatt.Küzdöttem,mert ki akartam jutni Chris szorításából,és ez egy idő után sikerült is.Félálomban sétáltam a mosdó felé.Felborítottam a vödör pattogatott kukoricát és a fejem is bevertem a falba.Amint becsuktam az ajtót és bezártam,felkapcsoltam a villanyt a fény elvakított.Becsuktam egy darabig a szemem,majd lassan kinyitottam.Mikor végeztem,kezet mostam a szappannal 30 másodpercig,leginkább azért,mert fázott a kezem.Libabőrös lettem.Amikor már sütötte a kezem a víz,elzártam a csapot és megtöröltem a kezem a zebra csíkos törölközőmbe.Lekapcsoltam a villanyt és indultam vissza a szobába ügyelve arra,hogy ne üssem meg semmim. Chris felült az ágyon és kérdezte hol jártam.Úgy nézett jobbra,balra,le és fel.Elkezdtem nevetni.
-Mit csinálsz?
-Hol voltál?Zajt hallottam.-mondta.A haja nagyon durva volt.
-Elmentem a mosdóba.
-Gyere vissza az ágyba kérlek!-nyafogott egy kicsit.Ráztam a fejem,majd bebújtam az ágyba és karját rögtön körém tekerte.
-Bébi,miért van rajtad a pulcsi?-kérdezte.
-Fáztam!-kicsit elfordítottam a fejem és megnéztem az órát.02:30.Ébren maradtam még és azon gondolkodtam,hogy rosszul hallottam-e,amit este mondott Chris. Én azt hallottam,hogy szeretlek.Azt akarom hinni,hogy ezt mondta.Az egyik részem azt mondta,hogy igaz,a másik viszont,hogy nem törődik velem.Nem tudtam,mit higgyek.
-Még mindig ébren vagy bébi?-kérdezte és újra a hajamat simogatta.Megrémített egy kicsit.
-Azt hittem,hogy alszol.-motyogtam.
-Látom,hogy valami bánt téged!Akarsz róla beszélni?-érdeklődött.
-Nem.Nincs semmi baj!-hazudtam.Csendben maradt egy kicsit.
-Ne hazudj nekem!
-Majd megbeszéljük holnap.Mehetnénk aludni?-most arra vártam,hogy engedjen és majd holnap megbeszéljük,de nem igazán így történt.Felkapcsolta a lámpát és felült az ágyon.
-Akarok róla beszélni!-követelte.
-Nem vagyok hajlandó erről beszélni!-fontam karba a kezem.
-Akkor egyikőnk sem fog addig aludni,amíg el nem mondod,mi bánt.-csendben maradtam körülbelül 10 percig.Tudtam,hogy nem fog addig aludni,amíg el nem mondom mi zavar engem.
-Rendben,elmondom.Amikor néztük a filmet és félálomba voltam...-kezdtem.Bólintott.
-Igen,mi van vele?-kérdezgette.
-Azt akarom,hogy a dolgok világossá váljanak,mert egy kicsit össze vagyok zavarodva.Azt mondtad,hogy...-a szavamba vágott.
-Szeretlek?-fejezte be a mondatot.Nem tudtam lélegezni.Mellkasom egy kicsit szorított odabenn.
-Igen,azt mondtam.Csak azért,mert a párok mondani szokták egymásnak,hogy szeretlek.Mivel mi egy pár vagyunk,azt gondoltam ez lenne a tökéletes pillanat,hogy elmondjam.-magyarázta.Szóval csak azért,mert van ez a játék.Csak hazugság jön ki a szájából.Csak néztem a takarót és játszottam a cérnával. Chris együtt érzően emelte fel a fejem és a szemembe akart nézni,én viszont nem akartam,hogy meglássa könnyes szemem.Mikor találkozott a tekintetünk,nem húzta az időt,hanem megcsókolt.A szája szinkronban mozgott.Ő átkarolta a derekam és olyan közel húzott maga alá,hogy nem volt köztünk hely.Ahelyett,hogy a karom körül tudtam volna tekerni a nyakán,még közelebb vont magához.Minden csóktól elolvadtam egy kicsit és egyre többet kaptam. Chris végül megtörte a csókot,mert nem maradt levegője.Én lihegtem,próbáltam vissza állítani a pulzusomat,de nem sikerült.Csak annyira megdöbbentett,hogy szótlanul és szenvedélyesen megcsókolt.Megpuszilta az orrom és lekapcsolta a villanyt.Visszamentünk a megszokott helyzetbe.
-Jó éjszakát hercegnő!Szeretlek!-mondta.
-Jó éjt,szeretlek!-bújtam a mellkasához.Még egyszer megcsókolt és elaludtunk egymás karjaiban.

My brother's best friend/17.rész

17.rész

A pop corn percek alatt kész lett.Bekaptam pár falatot,amíg az innivalóba jeget raktam.Egyensúlyoztam őket,miközben mentem felfelé az emeletre,és ügyeltem arra,hogy semmi sem essen le. Chris már szétpakolta a cukrot az ágyon,helyet nem hagyva senkinek.

-El fogom venni őket az ágyról!-mondta.Bólintottam és megfordultam a szódavíz irányába.Kinyitottam a palackot és színültig öntöttem a poharat,Chris pedig zavarosan nézett rám.

-Mi van?-kérdeztem.

-A tél közepén miért teszel jeget a pohárba?-elnevette magát.Vállat vontam.

-Jobb az íze jéggel!-mosolyogtam,majd megfordultam és az ágyról eltűntek a cukorkák,így kényelmesen elfértünk rajta.A pop corn-t a mellettem lévő kis szekrényre raktam,majd lehuppantam a kényelmes matracra.Mosolyogtam magamban,amikor Chris beraktam a filmet és elindította.Mindketten a takaró alá bújtunk és volt egy kis távolság köztünk.Megfogtam a savanyú cukrot és úgy ettem,mintha egyáltalán nem lenne savanyú. Chris rám nézett,zavartan mégis figyelmen kívül hagyva néztem a tv-t.Megrázta a fejét,kuncogott,majd ő is a filmet kezdte nézni.Befejeztem fél zacskó cukor evését és félre raktam.Nem akartam hazudni,már-már egy kicsit kétségbe estem. Chris még mindig nem jött közel hozzám és nem éreztem a teste melegét.A homlokom ráncoltam.

-Fáradt vagy?-kérdezte csendesen.

-Egyáltalán nem,te?-válaszoltam vissza érzelemmentesen.

-Nem!-én megnyugodtam,bár sokkal jobb lenne a karjaiban. Chris kezdett úgy viselkedni,mint amikor megkért,hogy játsszam ezt a hülye játékot.Kezd újra beképzelt lenni.Lehet,hogy ezt csak azért mondom,mert nem akar átölelni.Aztán megint azt hiszem,hogy én reagálom túl,majd hagytam,hogy lecsússzak a párnán és élvezzem a filmet.Miután végig néztük a Zombie Land-ot, Chris egy elég ijesztő filmet rakott be.Az Insidious 2.Miután elkezdtük a filmet a szemem eltakartam a takaróval. Chris meglátta és gyengéden megfogta a derekam,majd magához húzott,a kezében biztonságban éreztem magam.Vártam erre.Esküszöm,hogy hallottam.

-Ez csak egy film bébi!-suttogta.

-Fogd be a szád!-suttogtam vissza.Halkan nevetett és egy kicsit feszesebben tartott,én pedig csak élveztem a pillanatot.Átkaroltam a derekát és fejem a mellkasába fúrtam.Megsimogatta a hajam,majd a kezem és én kezdtem elálmosodni.

-Aludjunk bébi,majd holnap csinálunk valami szórakoztatót.Tartozom neked.-motyogta.Bólintottam.

-Jó éjszakát!-válaszoltam.Lehajolt és gyengéden megpuszilta ajkamat.

-Szeretlek!-hallottam,ahogy mondja.

-Én is szeretlek!-mondtam egy ásítás között.Ez volt az első alkalom,hogy azt mondta nekem,hogy szeret és én hiszem,hogy komolyan is gondolta.

My brother's best friends/16.rész

16.rész

-Mit gondolsz,meg tudsz nekem bocsájtani?-beszélt a hajamba.Bólogattam.

-Igen,megbocsájtok!Nem tudom ezt tovább csinálni.-forró leheletem érintette a nyakát,amitől kirázta a hideg.Mosolyogtam magamban,jóval több,mint egy aranyos mosollyal.

-Köszönöm bébi.Nem foglak bántani többé,ígérem.-hozzátette.

Első alkalom,hogy bébinek szólított.Ha ez hamis kapcsolat,attól lehet becézni egymást.

-Jobb így,hogy bébi szeretlek.-mondtam neki.Csak nevetett.

-Bébi szeretlek.Ez tetszik.-mondta,inkább magának.Kezét a derekamra helyezte és ültünk a padon.Csak nézett rám és szórakozott azon,ahogy néztem az erdőt.

-Mondhatok valamit?-törte meg a csendet.Bólintottam.

-Öhm,valahogy...Szóval én igazán nem élveztem,ahogy elmentél Danny-vel. Én meg sem tudtam szólalni,nem tudtam,hogy reagáljak erre.

-És azt akarom,hogy egyszer tölts velem egy napot abban az erdőben.-elmosolyodott.Ráztam a fejem.

-Nem akarom,hogy pénzt költs rám,inkább nézzünk itthon egy fimet.-ránéztem.Ő félrebillentette a fejét és mosolygott,majd bólintott.

-Menjünk a boltba és vegyünk chipset meg valami filmet,amit nézhetünk!-Chris ugrált.Én felugrottam,hogy versenyezzek vele az autója felé.Én gyorsan beszálltam a kocsijába,ő pedig gyorsan elhajtott a Wal-Mart-ba. Talált is egy parkolóhelyet.Elindult az ajtó felé,amikor megfogtam a zárat vele együtt és én egy picit el is pirultam.Odamentünk,vettünk egy kocsit és elindultunk a pop corn szigetre.Megnéztük a különböző fajtákat,végül Kettle Corn mellett döntöttünk.Vettünk 2 karton szódavizet.Vettünk pár cukorkát is.Van M&M;Sour Patch görögdinnye;Sour lengőteke;Hershey;Snickers és Twix. Az emberek furcsán néztek ránk,de csak jártuk a boltokat.Filmek közül a Texasi láncfűrészest;Insidious 2;The Evil Dead;Zombie Land és Drag Me to Hell című filmeket választottuk.Hazamentünk,bementünk a házba a kajákkal.Mindenki furcsán nézett ránk,de mis csak mosolyogtunk és kimentünk a konyhába.Aztán kinyitottam a pattogatott kukoricás zacskót és betettem a mikróba.

-Paige!-hallottam testvérem hangját a konyha bejáratától.

-Hmm?-megfordultam.

-A srácokkal elmegyünk. Chris-re bízlak,de kérlek ne tegyél olyat,amit később megbánnál.-felemelte a szemöldökét.

-Ne aggódj Damian!-kuncogtam.Kiment a konyhából és becsukta az ajtót.Megfordultam,a pop corn-t néztem,mikor két kezet éreztem a derekamon. Chris állát a vállamra tette és megcsókolta az arcom.

-Bébi szeretlek!A pop corn mindjárt kész,mi lenne ha elkészítenéd a filmet?-suttogtam.Újra megcsókolta az arcom.

-Rendben kicsim!-megfordított,arcunk csak egy centire volt egymástól.Előrehajolt és megpuszilta a számat.

-Akkor várok rád a szobádban!-elengedte a derekam és felsétált a szobámba.

My brother's best friend/15.rész

15.rész

-Minden rendben van?Valamit rosszul csináltam? Abigail jól van?Mi folyik itt?-sok kérdés hagyta el a számat.Tudtam,hogy bosszantó vagyok,de azt akartam tudni,hogy mi folyik itt.Megdörzsölte a halántékát és rám nézett.

-Abigail rendben van!-mondta hűvösen.

-Miért hívtál engem?Tudja Abi?-bólintott.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és kinéztem az ablakon.Csend telepedett az autóra,ami elég kellemetlen volt.Talán azért,mert nem igazán ismerem.Úgy éreztem ez pont olyan,mikor Chris hazavitt a suliból.Próbáltam kiverni az emlékeket a fejemből,nem is akarok rá gondolni.A gyomrom olyan volt,mint egy haldokló bálna,mire odaértünk Danny Delicious Hamburgerezőjébe.Kiszálltam a kocsiból,szaladtam az ajtóhoz,majd megvártam Danny-t mire nagy nehezen kiszáll a kocsiból.Nevettem.Odalépett az ajtóhoz,gyorsan kinyitotta,jelezve,hogy menjek előre.Büszkén sétáltam a pénztároshoz,aki a suliból szintén a barátom.
-Szia Paige! A szokásos,nem igaz?-kérdezte Savanna.
-Igen!-bólintottam.
-Ki ő?-mutatott Danny-re.Mosolyogva nézett rá.
-Ó,ő Danny,a tesóm egyik legjobb barátja és Abi pasija.-szájával O alakot formázott és bólintott.
-Örülök,hogy találkoztunk!Mit szeretnél rendelni?-Danny mosolygott és ugyanazt kérte,mint én.Miután kaptuk a kaját,leültünk az egyik fülkébe.
-Nagyon szerettem volna veled beszélni Chris-ról.-forgattam a szemem.
-És ezért minek kellett a kedvenc helyemre hozni?-arca tele volt fájdalommal és bűntudattal.
-Chris tipikus játékos az iskolában.Tőle bármelyik lány meghalhatna,de ő vállat vonna és tovább menne.Vajon érdekli,ha valaki szakít vele?Nem ez őt nem befolyásolja,mert vagy további tíz lány várja az ajtón kívül.Amióta veled jár más lett.Úgy viselkedik,mintha ő tényleg törődne veled. Chris,a bátyád,Kyle,Benjamin és én óvoda óta barátok vagyok és tudjuk milyen az ember.-bólintottam és hallgattam mit mond.Módja sem volt,hogy félbe szakítsam,mert érdekel,hogy mit akar mondani.Folytatta.
-Annak ellenére,hogy máshogy viselkedik...-mondta.-Azt akarom,hogy valami világos legyen a számodra.
-És mi az?-estem kétségbe.
-Chris nem törődik veled.Ő nem szeret téged.-ez fájt,jobban,mint amennyire kellett volna.Annak ellenére,hogy az érzés semleges volt,még mindig érzem.Azt hiszem,hogy csak ez a gondolat,hogy soha nem szeretett engem,vagy,hogy ez a játék soha nem ér véget és,hogy a végén vele fogok élni:Gyűlölöm!
-Mit tegyek?-nyögtem.
-Mire gondolsz?-kérdezte Danny.
-Ez a hülye játék.Nem tudok belőle kimászni.Utálom,ő gyűlöl.Csináltam egy nagy hibát Danny. Csináltam egy nagy hibát.-ismételtem.
-Majd kitalálunk valamit.Szeretnék adni néhány tanácsot.Bólintottam,mi baj lehet belőle?
-Miután megnyered ezt a játékot,akkor gyere össze Benjamin-nel. Beszéltem vele és Paige ő megőrül érted.Szerelmes minden szempontból.Szereti az erősségeidet,a gyengeségeidet és a hibáidat.Ha nemet mondasz,meg fog őrülni.-be kell vallanom,hogy nem tudtam,mit érez Benjamin,de ha vége ennek a játéknak,biztos,hogy a bátyám együgyű barátaival nem fogok összejönni.Valóban megtanultam a leckét a szerelemről.Ne szeress valakit erőszakkal,mert az soha nem fog működni és nálam ez nem megy.Befejeztük a kaját és indultunk haza.Amikor beléptem a nappaliba,Chris még mindig ott ült a kanapén Damian-el és Benjamin-el.Miután Benjamin meglátott,felült és kihúzta magát.Mindhármójuknak adtam egy mosolyt,majd kisétáltam a hátsó udvarba,nem érdekelt milyen hideg van.A kert nagyon nagy,az erdőtől egy kerítés választja el.Volt egy sziklás út,amely egy pavilonhoz vezetett,aminek a tetején kis csillag volt.A bátyám épített ide padokat,amikor rájött,hogy ez a kedvenc helyem.Tavasszal a kert tele van fehér és vörös rózsákkal.Pillangók repkednek körbe-körbe és ez csodálatos.Nyáron,amikor este van és meleg,szeretek lefeküdni a fűbe a sziklás út mellé és nézni,ahogy a szentjánosbogarak repkednek az égen.A pavilon felé vettem az irányt és leültem a padra,háttal a háznak,s néztem az erdőt.Egy ideje már itt ültem,mikor Chris jött ki és leült velem szemben a padra.
-Szeretnék beszélni veled erről a félreértésről!-suttogta.Bámulta a márványpadlót.Én csak megráztam a fejem.
-Milyen félreértést Chris?Nincs félreértés.Meg akarom csinálni.-motyogtam.Csak ült ott,rázta a lábát és tudtam,hogy tenni akar valamit.Nem beszélt,csak felállt,odalépett hozzám és lassan megcsókolt.A szánk szinkronban mozgott,mintha egymásnak lennénk teremtve.De tudtam,hogy ez soha nem fog megtörténni még akkor sem,ha vannak érzéseim iránta,mert ő nem érez semmit.Megszakította a csókot,felállt,felhúzott engem is és megölelt.Ő átkarolta a derekam,én pedig a nyakát és arcom a nyakához fúrtam.
-Nagyon sajnálom.-suttogta.Az ölelést egy kicsit húztam még,karom a nyakában volt.A szemébe néztem és én voltam az aki megcsókolta.Megszakítottam a csókot és arcomat a nyakába fúrtam,ő pedig a hajamba.Nem tudom miért,de valamiért úgy éreztem,hogy ez lenne a tökéletes kép.

My brother's best friend/14.rész

14.rész

-Kérlek Chris,megkaptál és most menj Damian-nal lógni.Nem vagyok olyan hangulatban,hogy erről most beszéljünk!Különösen azért,mert ma összetört bennem valami.Számomra te cinikus voltál és elkerültél kint.Kérlek!-suttogtam.A csillogás a smaragdzöld szeméből eltűnt és helyette szomorúság került.Lehajtotta a fejét és kiment a szobámból.Nem bírom tovább.A térdem gyengének érzi magát,a szívem összetört,az agyam pedig megőrül.Sírni kezdtem.Tudom,hogy azt mondtam,hogy ez sok,de akkor nincs itt az anyám,amikor szükségem lenne rá.Nem ad senki sem tanácsot.Még Abi sem tud segíteni megoldani a problémát,mert ezt alapvetően csak egy anya.Ott van Damian nekem mindig,de fiú ügyekben nem igazán tud segíteni. Maximum szétveri.Ha elmondom a bátyámnak,akkor Chris-t az élete végéig megtagadja.Én ezt nem akarom.Kíváncsi vagyok,hogy a szüleim mit mondanának,ha tudnák.Még Chris is idegesít.Azt akarom,hogy újra normális életet élhessek,mert a mostani fáj.2 óra múlva úgy döntöttem,hogy felkelek és lemegyek enni.Lesétálok a földszintre,nem igazán törődve azzal,hogy nézek ki és kivettem a hűtőből a tejet.Egy banán turmixot iszok.Bedobtam a hozzávalókat a turmixgépbe és összekevertem.Fogtam egy csészét,beleöntöttem a turmixot és elindultam az emeletre,figyelmen kívül hagyva minden pillantást,amit a fiúktól kaptam.

Chris

-Tesó mi történt Paige-el?-kérdezte Danny.
-Nem tudom.Látott beszélgetni egy lánnyal a plázában,de én nem hiszem h hatással lenne rá.Egyébként azt mondta,hogy gyűlöl engem.
-Miért gyűlölt meg?Mi történt?-nem adta fel. Danny nagyon jó barátom és mindent elmondok neki és most nem tudom,hogy bújjak ki ez alól a beszélgetés alól.
-Nos én ott voltam a plázában egy lánnyal és Paige odajött hozzánk,hogy én csaló vagyok és nem vagyok hűséges.Aztán mondtam neki,hogy én soha nem szerettem őt és az igaz..Soha nem fogom szeretni Paige-t.-győzködtem magam,jobban,mint Danny-t.Csak a fejét rázta.
-És a tetejébe ő még sírt is.Mi ez az egész?-megállapítottam,őrült.
-Nem tudom,de megyek és beszélek vele!-Danny leszállt a kanapéról és elindult az emeletre.Miért is érdekel ennyire Paige?Talán az a baj,hogy összetört?Csak egy kicsit úgy éreztem,hogy irigy vagyok.Talán fel kellene mennem,hogy megbizonyosodjak róla,hogy Danny nem lopja el a 'barátnőmet'.Nincs várakozás,azt akarom,hogy ez megtörténjen.Ha megcsókolja az tekinthető csalásnak és automatikusan nyerek.Én csak ültem és videó játékoztam,miközben vártam,hogy Danny elmondja a hírt mosolyogva.Be akarom fejezni a játékot és tudom,hogy ő törik meg és végre azt csinálok,amit akarok.

Paige

Valaki kopogtat az ajtómon,valószínűleg Chris. Belecsaptam a fejem a párnába és kiabáltam.

-Menj el!

-Danny vagyok!-hallottam a hangot az ajtó mögül. Danny?Miért jönne beszélni velem?Persze mi már beszéltünk párszor,de nem állt közel hozzám.Letöröltem a könnyeim és lenyomtam a kilincset,felfedve ezzel az arcát.

-Beszélhetünk?-kérdezte.Bólintottam.Arrébb mentem az útból,hogy be tudjon jönni,de megrázta a fejét és elmosolyodott.

-Menjünk,együnk valamit,aztán majd beszélünk!

-Éhes vagyok!-elmosolyodott.Bólintottam,majd megragadtam Chris pulcsiját és felvettem.Lesétáltunk a földszintre.Miután fel vettem a cipőm indultam Danny után.

-Hová mész?-kérdezte.

-Elmegyek Danny-vel!Viszlát!-ez volt minden,amit mondtam.Aggódott,de nem érdekelt.Nos én nem igazán bízom most már benne.Miért akar velem Danny beszélni?Nagyon remélem,hogy nem csináltam semmit,amiért haragudna rám,mert akkor két ember lenne aki utál.

My brother's best friend/13.rész

13.rész

Bementem a házba,miután elköszöntem Abi-től és döbbenten tapasztaltam,hogy a kanapén Damian és egy lány néznek egy filmet.Felemeltem a szemöldököm,a bátyám pedig elpirult.

-Paige,ő a barátom Emily.-mosolygott,miközben mondta a nevét.
-Szia örülök,hogy találkoztunk.-mosolyogtam vissza.Odamentem és megráztam a kezét.
-Én is örülök,Damian folyton rólad beszél.-ragyogott.
-Elnézést!-mondtam.Bementem a konyhába,ahol a bátyám kaját rakott egy tálba a filmhez.
-Nem kell hazudnod,tudom.-motyogtam.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Damian,tudom,hogy több,mint a barátod.-kuncogtam.
-Megőrültél?
-Nem,miért lennék őrült?-nevettem.Vállat vont.
-Na jó,adsz néhány tanácsot?-csodálkoztam.
-Természetesen!-lettem izgatott és mélyen kifújtam a levegőt.
-Csak...-megálltam.-Csak ne legyen olyan,mint Chris!-kiáltottam.Adott nekem egy furcsa pillantást.majd rájött mire mondtam.
-Mit csinált?Ütni kell bizonyos értelemben?-kérdezte.Sírva fakadtam és jobbnak találtam felrohanni a szobámban.Nem akarok semmi problémát okozni.Ültem az ágyon és néztem a tv-t. Chris-on gondolkodtam.Azt akarja,hogy játsszam ezt a játékot?Tudtam,hogy így játszani kétszer olyan nehéz lesz.Csak annyit kell tennem,hogy szebbre sminkelem magam és jobb lesz a ruhám.Aztán észre veszi,hogy összetöri a 'barátnője' szívét,ha valaki mással flörtöl.Azaz,ha van szíve.Valaki kopogtat az ajtómon,gondoltam Damian,ezért kinyitottam.Ahelyett,hogy Damian állt volna előttem,mondanom sem kell,hogy nem ő volt.Valószínűleg már megvan a lényeg. Chris. Bement a szobámba és kezét kivette a zsebéből.
-Mit akarsz?-kérdeztem,talán túl keményen.
-Beszélni szeretnék veled,nem úgy értettem,amit mondtam.
-Ó,hagyd abba.Ezek szerint soha nem jelent semmit,amit mondasz?-lehuppantam az ágyra,ő mellém.
-Nézd én sajnálom.Nem tudom mi történt.Azt hitem egyre közelebb kerülünk egymáshoz és valami rosszul sült el.
-Tudod,mi volt a baj Chris?Az,hogy a játék alatt a plázában flörtölgetsz egy olyan csajjal,aki bűzlik a cigi és piaszagtól.Ez az ami rosszul sült el.-csendben hallgatott.Tudtam,hogy nem tudta mit válaszoljon.
-Plusz,elegem van a rengeteg bocsánatkérésedből.Ezúttal nem úszod meg ennyivel...-mielőtt be tudtam volna fejezni,megcsókolt.Először meg voltam döbbenve,ezért nem csókoltam vissza,de miután visszatértem a valóságba,megtettem.
-Túl sokat beszél!-mondta.Elhúzódtam és lelöktem az ágyról.
-Most már tudod,mi a lényege egy játéknak!-döntöttem oldalra a fejem.Sóhajtott idegesen.
-Na és?Abbahagyod a játékot?-megráztam a fejem.
-Nem,én nem,mert mint már mondtam,nem hagyom,hogy megalázz.-világosítottam fel.Bólintott.
-Akkor miért nem vagy a barátnőm és csókolsz meg?-tényleg ezt akarja?Akkor legyen.Leszálltam az ágyamról,ajkam az ajkának nyomtam és adtam neki egy erőteljes,mégis visszafogott puszit.Csak ült a földön és nem tudott megszólalni.Mint már mondtam,játszani akar?Rendben,akkor játsszunk!Most valamilyen módon tanulni fog és persze ő választotta a nehezebb utat.

My brother"s best friend/12.rész

12.rész

Be kell vallanom,ma jó napom volt. Chris és én egy kicsit jobban kezdtünk ragaszkodni egymáshoz,úgy tűnik ez a játék jót tesz nekünk.Ő nem flörtöl és beszél más lányokkal,ez tény.Az ágyamat csináltam meg,mikor Damian sétált be a szobámba.

-Szia húgi!-elmosolyodott.

-Szia!Gyere be!Mit szeretnél?-viszonoztam a mosolyt.

-Te mosolyogsz ma.Boldognak tűnsz.-nyugtatott meg.Igaza volt,mert most úgy tűnt,hogy igazából mosolygok.Én nem csak felteszek egy hamis mosolyt,mint régen.Nem tudom,mit és hogyan,de Chris csinál valamit,amivel változtat a helyzeten.

-Igen,azt hiszem boldog vagyok!-nevettem.

-Ezt igazán jó hallani,jobban szeretem ezt a Paige-t.

Az igazat megvallva,nekem is jobban tetszettem.

-Mielőtt ágyba bújsz,szeretném elmondani,hogy holnap plázázni megyünk Abigail-el.

Rám nézett és megrázta a fejét,mikor említettem Abi-t.

-Rendben,rád fér egy kis szórakozás.-mondta,majd kiment a szobámból és becsukta maga mögött az ajtót.Utána lekapcsolta a folyosón a villanyt. Chris ma nem aludt itt,úgy döntött,hogy otthon alszik és ez tökéletesen megfelel nekem.Bebújtam az ágyba és megtaláltam a kényelmes helyet.Utána lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.

Másnap

Nem vesztegettem az időt,gyorsan felöltöztem.Tettem egy kis szempillaspirált és megmostam a fogam.Lementem a földszintre,ahol Abi várt rám.Siettünk az autóhoz és elhajtottunk a plázába. Abi vett egy pár inget és egy ruhát a rokona esküvőjére.Mire végeztünk a vásárlással,hulla voltam.

-Akarsz enni valamit?-kérdezte.Bólintottam.

-Fáradtnak tűnsz!Hozom a kaját.Egy hamburgert.-kiáltotta,majd elindult.Mikor végeztünk,sétálgattunk egy kicsit,mikor megállított.

-Az Chris?-hunyorgott.Igen az Chris volt egy másik lánnyal,akit nem ismertem.Felvontam a szemöldököm és elindultam feléjük.

-Paige,ne!-kiáltott Abi a hátam mögül.Felemeltem a kezem,ezzel jelezve,hogy nem fogok megállni.Mikor odaértem,megcsapta az orromat cigaretta szag,ami nem Chris-ból jött.

-Természetesen te nem követed a szabályokat.-fontam karba a kezem a mellkasom előtt.

-Egyedül tudsz hagyni minket?-fordult a lányhoz.

-Persze.-mondta,miközben elindult.

-Csak azért,mert flörtölök,még nem vagyok csaló.-vágott vissza Chris élesen.

-Nem vagy hűséges.Ez a játék lényege.-kiabáltam.

-Én lojális vagyok.Csak azért,mert mi játsszuk ezt a játékot,nem jelenti azt,hogy szeretlek vagy törődnöm kellene veled.-jelentette ki.Be kell vallanom,hogy ez fájt egy kicsit.
-Jó,de akkor sem fogsz legyőzni.Ha úgy érzed gyűlölsz,visszaadom a szívességet hidd el.Nem fogom elveszteni ezt a játékot.Ne hidd azt,hogy van bármiféle érzésem a játék miatt.Én fogok nevetni,mikor megalázlak a suli előtt.Ezzel csak az mondom,hogy bárki tud játszani,de te nem vagy olyan kemény,mint azt hiszed.-mondtam,majd megfordultam és elindultam haza,Abi-vel a nyomomban.Én nagyon hülye vagyok,hogy azt gondoltam,megtudom változtatni Chris-t,mert nagyon nem.Nem végeztem a a játékkal,bár gyűlölöm,mégis segíteni fog végigjátszani a játékot.Felejtsd el Chris-t és az érzéseid,mert én leszek az aki megnyeri.Én leszek az,aki nevetni fog,ha megalázzák a suli előtt.És a legfontosabb,hogy akkor fogok nevetni,ha egy senki lesz.

My brother's best friend/11.rész

11.rész

-Menjünk el innen.Hamarosan esni fog.-követelte Chris. Ráztam a fejem,mert nem akartam elhagyni ezt a parkot. Chris fel akart emelni.

-Állj!-kiáltottam.Azt tette,amit mondtam és zavartan nézett rám.Sajnálatot láttam a szemében,így én is megbántam,hogy kiabáltam vele.

-Sajnálom!-suttogtam.Egy mosollyal jutalmazott és megszorította a kezem.Megnyugtatott.Lehet,hogy elég volt ennyi gondolkodás mára,és jobb lenne elfelejteni.Viszonoztam a mosolyát,majd odamentünk a kocsijához és kinyitotta nekem az ajtót.

-Szóval,hova akarsz menni ma este?-kérdezte,de nem vette el a szemét az útról.

-Menjünk haza!-kértem és rá mosolyogtam.Kuncogott.

-Nem!-rázta a fejét.Én nem akarok sehova sem menni,csak haza.Nem voltam úgy öltözve,hogy nyilvánosan mutatkozzak.

-Mi lenne,ha moziba mennénk?Nem teszel semmit,pedig téli szünet van.Plusz,te mindig bezárkózol a szobádba.

-Mi lenne ha nem?Le vagyok izzadva és a pulcsidba vagyok.Rondán nézek ki.-mondtam.Elmosolyodott magában,majd megfogta a kezem és rázárta az ujjait.

-Te tökéletes vagy!-akaratom ellenére elpirultam.El kellett fogadnom,hogy igaza volt.Ha nem hagyom el a házat,valószínűleg megőrülök.

-Rendben!-mosolyogtam.Rövidebb úton mentünk,ezért még pont időben odaértünk.

-Rendben akkor menj a kajáért én hozom a jegyeket!Oké?-kérdezte.Bólintottam.

-Nekem megfelel!-mondtam. Chris elvált tőlem és ment a jegyárushoz.Odamentem a pulthoz és köszöntöttem a pénztárost.

-Szia szépség!Mit adhatok?-kacsintott.Én csak forgattam a szemem.

-Kaphatok egy nagy vödör vajas pattogatott kukoricát és 2 szódavizet?-kérdeztem monoton hangon.

-Persze bébi!-kacsintott még egyszer.A következő dolog,amit éreztem,hogy valaki átkarol hátulról.Éreztem a spray-t már mérföldekről és tudtam,hogy Chris az.Megcsókolta az arcom,majd odaszólt a srácnak.

-Flörtöltél a barátnőmmel?-kérdezte Chris dühösen.A pénztáros be pánikolt.

-Sajnálom,nem tudtam,hogy van egy barátod.Azt viszont álmomban sem gondoltam volna,hogy egy ilyen csinos hölgy,egy rosszul viselkedő fickóval álljon össze.-a pénztáros,személy szerint Paul,gonoszul vigyorgott. Chris szeme sötét lett,és láttam,hogy ökölbe szorítja a kezét.Rácsapott a pultra.

-Nem azért jöttem ide,hogy sértegess és flörtölj a barátnőmmel.Most pedig,ameddig még szépen kérlek,add ide azt a rohadt kaját és hadd élvezhessük a filmet a fenébe is.Vannak emberek a sorban,akik szintén ezt szeretnék.-kiabált Chris. Paul látta a dühöt Chris szemében,ezért megtöltött egy vödröt kukoricával és ideadta a szódát.Bementünk a filmre.Összekulcsolta a kezünket és megcsókolta az arcomat.Ránéztem párszor,hogy biztos legyek benne,hogy lenyugodott-e.

-Nem gondolod,hogy ez túl személyes volt?-kérdeztem,miközben rá néztem.

-Senki sem szórakozik a barátnőmmel!Senki!-barátnője?Sajnálom,de úgy emlékszem,hogy utoljára nem törődött velem,most meg azt hiszi a barátnője vagyok?Hálás vagyok neki.Ez megint az a fajta dolog,amire szükségem van.

Tudom,hogy később meg fogom bánni,hogy ezt mondom,de ő az az ember,akire szükségem van.

My brother's best friend/10.rész

10.rész

Felvonta a szemöldököm és arrébb léptem az útból,hogy be tudjanak jönni.Szétváltak,mielőtt bementek. Danny ment játszani a fiúkhoz,mi pedig felmentünk a szobámba.

-Van egy csomó dolog,amit el kell magyaráznod fiatal hölgy!-tettettem a dühöst.

-Igen,így igaz.-elmosolyodott és rámutatott Chris rajtam lévő pulcsijára.Megfogott.Tudtam,hogy kérdezősködni fog és előbb vagy utóbb el kell neki mondanom.Nincsenek köztünk titkok,szóval a tegnap esti incidenst is el fogom neki mondani.

-Te vagy az első!-mondtam.Elpirult.

-Nos,mint azt már mondtam,Danny és én együtt vagyunk.Tegnap küldött egy sms-t és kérte,hogy menjünk el fagyizni.Hogy került hozzá a számom?Ki tudja,de örülök,hogy írt nekem.Mindegy.Leültünk a fagyizóba és kérdezte,hogy mondhat-e valamit.Erre én,hogy persze.És azt mondta,hogy már régóta tetszem neki és jó lenne,ha lennék a barátnője.-nem tudta megállítani a ragyogását.Azt kívánom,bárcsak boldog lennék.A csillogással a szemében adta elő az egészet.Akibe szerelmes lennék,azt utálom,mert tettünk egy értelmetlen tétet.Szóval itt vagyok,úgy teszek,mintha szerelmes lennék és nem akarom őt megalázni.Tudtam,hogy Chris képes lenne rá.

-Akkor miért is van rajtad Chris kapucnis pulcsija?-sóhajtottam és kinyitottam a számat.

-Volt egy pillanat az éjjel,vagy legalábbis azt hittem,hogy egy pillanat.-beszéltem halkan és lassan.

-Mire gondolsz?-érdekelte amit mondok.

-Nos tegnap este bejött a szobámba és elkezdtünk nézni egy horrorfilmet.Megijedtem,a mellkasához bújtam és elaludtam.Reggel arra keltem,hogy....

-Várj!-felsikoltott.-Itt aludt?-bólintottam.

-Megijedtem és valami azt súgta,hogy kérdezzem meg,itt marad-e.Igent mondott,majd hajnalba sikoltozva ébredtem,mert volt egy rémálmom anyáról és apáról a kórházban.Anyukám azt mondta,hogy hamarosan megtalálom életem szerelmét.-szeme elkerekedett.

-Mi-Mi van ha Chris az?-dadogott.Nevettem. Chris?Életem szerelme?Hogy lehet az életem szerelme,ha nem szeretem.Viszont gondolkodóba estem,mert hogy gyűlölhetek valakit,akivel volt egy szép pillanatom.

-Ugyanabban az ágyban aludt,mint te és rajta feküdtél a mellkasán.

-Nos világos,hogy nem érzek iránta semmit.

Abigail beszélt pár órát az anyjával és haza kellett mennie.Nem igazán bántam,mert egyedül akartam lenni.Megoldást akartam találni a rémálmokra,hogy ne kísértsenek minden éjjel.Tudni akarom,hogy mire értette anya,hogy én akartam,hogy beleszeressek.Ezzel álmodok minden este,de ilyet nem mondott még anya.Tudom,hogy mondani próbál valamit,csak én nem értem.Talán azt jelenti,hogy ha megnyerem a fogadást megtudom,vagy épp fordítva.Beletúrtam a hajamba,és megijedtem.Egy kicsit felidegesíthettem magam,mert amire emlékszek az az,hogy már megint álmodok.

-Meg fogod hamarosan találni,olyan közel áll hozzád.-mondogatta anya.

-Kit anya?-kérdezgettem.

-A lelki társad!Tudom ki ő!-úgy mosolygott anya,mintha ezer csillag ragyogna az égen.

-Ki az anya?Kérlek mondd meg a nevét!-könyörögtem.

Felébredtem,pont akkor,mikor megtudhattam volna,hogy ki az.Ki akartam tépni a hajam,még soha nem voltam ilyen dühös.Tudom,hogy az anyám látta,hogy milyen dühös vagyok.Most hagyom ezt a témát.Nem törődve azzal,hogy nézek ki,felvettem Chris pulcsiját és elindultam.A telefont a kezembe vettem és az ajtóhoz sétáltam.

-Hová mész?-kérdezte Damian.

-Elmegyek a parkba,hogy egy kicsit egyedül legyek és nem akarok házban lenni.-Damian bólintott.Tudta,hogy mikor a parkba megyek gondolkodok.Oda mentem mindig,amikor meg kellett valamit oldanom. Chris minden mozdulatomat követte a szemével.Kimentem a házból és a parkba indultam.Mikor odaértem,beleültem a hintába.Most nem gondoltam Chris-re és a fogadásra,csak a szüleimre és az álmaimra.Nem tudtam tartani,a könnyim patakokban folytak az arcomon és a földre hulltak.Hallottam,ahogy a hinta nem általam nyikorog,ezért átnéztem a másikhoz és megláttam Chris-t.Gyorsan letöröltem a könnyeim.Lehet,hogy nem vett észre sírni.Felállt és magával húzott.Csak ölelt és nem szólt egy szót sem.Pontosan ez az amire szükségem volt.Tudtam,hogy Chris sok lánnyal járt,mielőtt nem 'jöttünk össze'.Ő valóban úgy viselkedett,mint egy barát,ha egyedül voltunk.Viszont mikor a barátokkal vagy a suliban voltunk,igazi bunkó volt.

My brother's best friend/9.rész

9.rész

-Anya,nem hagyhatsz el!Szükségem van rád!-fogtam anya kezét.

-Az életben nélkülem is boldogulni fogsz!-mondta anya gyengéden.

-Nem,nem akarok!Szükségem van rád és apára.Nem hagyhattok el engem és Damian-t.Harcolj kérlek.Hátha sikerül!-kiáltottam.Megrázta a fejét.

-Mi mindig itt leszünk kicsim.Csak azt akarom,hogy tudd,ha megtalálod a srácot,akit szeretsz,akkor mindig ragaszkodj hozzá,mert meg fogja változtatni az életed.Egy nap,akkor újra boldog leszel.Tartsd szem előtt.-ránéztem apára.Egy mosoly volt az arcán.

-Szeretlek kislányom.Anyád és én vigyázunk rátok odafentről.-azzal a monitor sípolni kezdett,ami azt jelentette,hogy nincsenek többé.A következő dolog a temetésen az volt,hogy 2 kis dobozba eltemették őket. Damian és én közel álltunk egymáshoz és sírtunk.Én még csak 14 voltam,ő pedig 16.

Sikoltozva ébredtem fel.Verejték csurgott le a hátamon.Ránéztem az időre,02:45. Chris felébredt és felkapcsolta a lámpát.

-Ez csak egy álom!-mondta és simogatta a hajam.Megráztam a fejem.

-Ez valóban megtörtént velem!Ezek a rémálmok egykor megtörténtek.-megcsókolta a homlokomat.Anyám azt mondta,megtalálom életem szerelmét egy nap.Mindenben igaza volt,de honnan tudta ezt?Ki az életem szerelme?És mikor leszek újra boldog?

Chris

Kipattantam az ágyból,mikor Paige sikoltott.Teljesen leizzadt és remegett.

-Ez csak egy álom!-próbáltam vigasztalni.

-Ez valóban megtörtént velem!Ezek a rémálmok egykor megtörténtek.-beszélt vissza.Nem mondja el mi volt az álma,ezért nem is kérdezek rá. Damian rohant be a szobába,de megállt,mikor meglátott az ágyon ülni.

-Majd később megbeszéljük,hogy miért vagy itt!Mi a baj Paige?-kérdezte Damian idegesen.

-Csak egy rossz álom volt! Chris bejött,miután hallott sikítozni.-Paige hazudott. Damian arca megnyugodott.

-Miért van rajtad a pulcsija?-kihallgatta.Kinyitottam a számat,hogy válaszoljak,de Paige megelőzött.

-Chris kölcsönadta,miután bejött,mert reszkettem.

Damian odajött hozzánk és megveregette a hátam.

-Köszönöm tesó!-bólintottam.-Te is menj vissza aludni!-mondta nyugodt hangnemben.Felkeltem,ránéztem Paige-re,azzal a 'később visszajövök' nézéssel és kisétáltam.Bólintott.Becsuktam az ajtót a szobámba és lekapcsoltam a villanyt,mintha aludnék.Feküdtem az ágyon,amíg meg nem hallottam,hogy Damian elhagyja Paige szobáját és be nem megy a sajátjába.Halkan visszamentem a szobájába.Felült az ágyában.Látta,hogy jövök és rám mosolygott.Odamentem az ágyához és leültem.A tekintetünk találkozott.Gyönyörű volt.Várj,mi?Nem,ezt visszavonom.Nem szeretem őt.Meg kell nyernem ezt a fogadást.

Paige

Néztünk egymás szemébe,el nem fordulva.Ő előrehajolt,hogy megcsókoljon,de én elfordítottam a fejem és csak a szám sarkába tudott adni.

-Miért csinálod ezt?-forgatta a szemét.Nem fogok neki esni,nem számít mit tesz!Megígértem a bátyámnak és betartom az ígéretem.Megfordult,ismét lekapcsolta a lámpát és a mellkasára húzott.Megcsókolta az arcomat,majd mindketten elaludtunk.

Másnap reggel

Megveregettem magam mellett az ágyat és döbbenten tapasztaltam,hogy nincs ott senki.Kinyitottam a szemem és az aki az este velem aludt,tényleg nem volt itt.Ezt a dolgot ki kell vernem a fejemből.Ez esti dolog,és nem akarom,hogy máskor is mellettem aludjon.Az egy téves gondolat,hogy szeretném még.Indultam a tükörhöz,hogy megcsináljam a hajam,ami úgy nézett ki,mint egy szénaboglya.Magamon hagytam Chris felsőjét,de csak azért,mert hideg volt,és tetszett az illata.Mosolyogtam magamban és lesétáltam a lépcsőn. Chris és Damian a kanapén videó játékoztak,chips a padlón.Forgattam a szemem.

-Jó reggelt napfény.-kacsintott rám Chris. Ó,de jó,a régi Chris visszatért.Gúnyosan indultam a kanapé felé.

-Abigail ma átjön hozzánk!-az igazat megvallva,nem akartam,hogy itt legyen.Ami tegnap este történt,a Chris-as dolog és a rémálom,egyedül akartam lenni.Azon gondolkodtam,hogy felhívom és lemondom a programot,de szünet előtt,minden pénteken átjön hozzám.Ez lassan egyfajta hagyománnyá vált.Úgy éreztem,Chris folyton engem néz,de én nem fordultam felé.Megszólalt a csengő,ezért az ajtóhoz siettem. Abi arcát láttam és nagyon boldog volt.Amikor ilyen,az általában azt jelenti,hogy van egy új barátja.Igazam volt!Egy csomó mindent el kell magyaráznia,ugyanis Damian egyik legjobb barátja ölelte át hátulról.A személy Danny volt.Vicces,hogy jobban ismerem Abi-t,mint a saját tenyeremet.

My brother's best friend/8.rész

8.rész

Csütörtök éjszaka

Nem is pakolom elő a ruhámat holnapra,mert nem megyek suliba.Holnap az utolsó nap a suliban,aztán 1 hónapos téli szünet.Csalódtam,nemcsak Damian-be és Chris-be,hanem magamban is. Damian-ben azért,mert nem hitt bennem,Chris-be azért,mert beleszerethetek,magamban pedig a kételkedésem miatt.Sóhajtottam magamban és lefeküdtem az ágyra.Halkabbra vettem a tv-t,amikor hallottam,hogy Chris és Damian jönnek fel az emeletre.

-Damian,arra gondoltam,hogy nem aludhatnék itt ma este?-kíváncsiskodott Chris.

-Persze,nagy ez a ház.Nyugodtan itt alhatsz,ha akarsz.-engedte meg Damian. Chris alszik a vendégszobában,ami a hálóm mellett van.Forgattam a szemem és a párnát a fejemre szorítottam. Chris valószínűleg itt alszik az egész téli szünetbe,ezzel tönkre téve a suliszünetet.Betettem egy horrort,lekapcsoltam a villanyt s visszafeküdtem.Láttam,hogy már nem szűrődik fény be a szobába.Mentek aludni?Nem igazán figyeltem,mert filmet néztem,ami rohadt ijesztő volt.Még mindig Chris-on gondolkodtam.Ránéztem az órámra.11:30 volt.Az ajtó nyikorogva kinyílt,én pedig teljesen lesápadtam. Chris jött be,ezért egy kicsit megnyugodtam.

-Mit csinálsz itt?-kiabáltam suttogva.(?)

-Te az én barátnőm vagy,emlékszel?-kacsintott.Forgattam a szemem.Undor töltötte el az egész testem.

-Az egy dolog.Ez nem hatalmaz fel arra,hogy begyere a szobámba.-ültem és a távirányítóval megállítottam a filmet.

-Kérlek,hadd maradjak itt egy darabig!-könyörgött Chris.

-Rendben!-sóhajtottam,majd annyira arrébb mentem,hogy ő is elférjen az ágyamban.Bebújt mellém a takaró alá,de én biztos,hogy tartom a távolságot.Egyáltalán nem akartam,hogy hozzám érjen.Tördelni kezdte a kezét.Úgy éreztem,hogy egy kicsit nyugtalan,és azt hiszi,hogy megfogom és kitessékelem a szobából,de úgy döntöttem nem csinálok semmit.Újra kezdtem a filmet,hogy ő is láthassa,és fogalmam sem volt,hogy mi is történik valójában. Kb. 15 perc telt el a filmből,de én már a karját fogtam,a fejem pedig a mellkasához nyomtam.Nem is tudom,miért választottam ezt a filmet.Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.A teste meleg volt,az illata meglehetősen kellemes.Megsimogatta a karomat,ami nyugtató volt a számomra.Ez tényleg jó érzés,mikor van valaki melletted,hogy megvédjen.Nem tudom miért,de valami oknál fogva úgy éreztem,hogy a karjaiban biztonságban vagyok,és ez olyan dolog,amit sosem tudok megmagyarázni.Kirázott a hideg.Érezhette,mert a következő dolog,amit tett,levette a pulcsiját és odaadta nekem.Megráztam a fejem.
-Nincs semmi baj!Tartsd meg!Van a szekrényben.-kuncogott.
-Aha,kikelnél ebből a kényelmes ágyból csak azért,hogy kivegyél a szekrényből egy pulcsit?-elvettem tőle a pulcsit és magamra kaptam.Elhelyezkedtem ugyanabba a pozícióba,ahogy eddig voltam.Furcsa volt ebben a helyzetben,de ugyanakkor jobb is.
-Nem kell úgy tenni!-mondta halkan.
-Mire gondolsz?-estem kétségbe.
-Nem kell ilyen hidegen viselkednünk egymással!Én itt vagyok neked!-Úgy éreztem ez mind része a 'Érjük el,hogy belém szeressen,aztán alázzuk meg az egész iskola előtt' tervnek.Könny szökött a szemebe,de még mielőtt megláthatta volna,gyorsan letöröltem.
-Köszönöm!-válaszoltam.Nem tudtam,mit mondjak.Végignéztük a filmet. Chris ujját fel-le vezette a hátamon,amitől elálmosodtam.Látta,hogy fáradt vagyok.
-Alszol!?-hangja megnyugtató volt.
-Nem akarok itt maradni egyedül!-suttogtam.
-Semmi gond!Elmegyek én is aludni!-bólintottam.Kiszállt az ágyból és elindult az ajtó felé.
-Várj!-kiáltottam.Becsukta az ajtót,és felém nézett.
-Nem alszol itt ma este?-kérdeztem bizakodva.Kuncogott,de bólintott.Megkapta a takaró felét újra és lekapcsolta a villanyt.Odabújtam hozzá,fejem a mellkasára hajtottam és elaludtam tudván,hogy ő az aki napról-napra megvéd.

My brother's best friend/7.rész

7.rész

Paige

A hazaút kínos volt és csendes. Chris próbálta megtörni a csendet,de én egyszavas válaszokat adtam neki.Én ma teljesen kikészültem.Kinéztem az ablakon,láttam a fákat és a járókelőket.A leveleken csordogáló vizet,ami azt mutatta,hogy nagy vihar volt,amíg iskolában voltunk.Még mindig esik az eső,de ennyit el lehet viselni.Itt télen a hőmérséklet drasztikusan csökken,az eső pedig 2 hétig folyamatosan esik.

-Éhes vagy?-kérdezte Chris.

-Igen!-adtam egyszavas választ. Chris útja a kedvenc kis hamburgerezőmbe vezetett,a Danny Delicious Hamburger-be.Azt mondanom sem kell,de a hamburger itt tényleg nagyon finom. Chris vett nekünk vacsorát,köztük az egyik Damian-é volt.Tudtam,hogy Damian megköszönné.Az ölembe raktam az ételt,az italokat,pedig a pohártartóba.Kinéztem az ablakon és újra Chris-on járt a fejem.A célom vele szemben az volt,hogy ne nyerjen többé.Az új célom viszont,hogy keresek egy kis puhaságot benne,és megmutatom neki,hogy valójában milyen bunkó is tud lenni néha.El kell ismernie,hogy ami játékot játszik,az a lányokhoz nem fair.Elveszítjük a biztonságot,hogy egyszer miénk volt az a srác.Azt elfelejtette,hogy milyen érzés szeretni,milyen a gyengédség és kapcsolódni valakihez.Szóval a célom,hogy megállítsam a hülye kis játékát.Mikor odaértünk,fogtam a kaját ő pedig az italokat.Gyorsan felkaptam a hamburgert,a sült krumplit és az innivalóm,majd indultam az emeletre,egy szó nélkül.Nem haragudtam,csak elgondolkodtam.Kinyitottam az ajtót,beléptem,majd a lábammal halkan becsuktam.Az ételt az éjjeli szekrényemre raktam és felemeltem róla a képet a családomról.Anya,apa,Damian és én.A nap mikor elhunytak.Néztem a padlóra hitetlenkedve.Visszatettem a képet a helyére és próbáltam elfelejteni a pillanatot,ami talán sosem hagy nyugton.Megfordultam,bekapcsoltam a tv-t,lefeküdtem az ágyra és elkezdtem enni.A hamburger égette a számat.

Chris

Néztem ahogy Paige felmegy a szobájába.Úgy tűnt elveszett a gondolataiba.Vállat vontam,miközben néztem Damian,ahogy kiveszi a kaját.

-Kösz a kaját,tartozom neked!-mosolygott.Mindketten leültünk az asztalhoz.

-Szóval miről akarsz beszélni velem?

-Meg akartam beszélni veled ezt a játékot!-Damian sóhajtott.

-Nézd Chris. Tudod,hogy szeretem a húgom.Tudod,hogy mindig ő az első az életemben.Nem tudom azt elképzelni,hogy a húgom összetörjön,ráadásul a legjobb barátom miatt.-mondta Damian. Csendben maradtam.Folytatta.

-Igaz,nem vagyok ugyanolyan,mint anyáék,de igyekszem.Nem tudom,mit tegyek.Ha nem esik baja,depressziós lesz.-rám nézett,ő tényleg félti Paige-t.

-Én nem fogom megalázni őt Damian. Csak mg akarom ijeszteni.-megrázta a fejét.

-Az nem számít Chris. Mi van,ha beléd szeret?-bámultam rá.Igen,mi van ha!

Paige

Befejeztem a hamburgert.Indultam a földszintre kidobni a szemetet,befordultam a konyhába,de meg is álltam,amikor meghallottam,hogy Chris és Damian beszélgetnek.Csak annyit hallottam,hogy Damian azt mondja:

-Az nem számít Chris. Mi van,ha beléd szeret?-majd nem kidobtam a taccsot.A bátyám azt hiszi,hogy bele fogok szeretni Chris-be?Nevetni akartam.Én nem esek belé,akkor sem ha a világ múlna rajta.Nem lennék rá hajlandó.Vártam egy percig,majd besétáltam,ügyelve arra,hogy hallják jöttömet. Ezek automatikusan témát váltottak.

-Akkor nézzük hétvégén nálunk a jégkorongot?-kérdezte Damian Chris-t.

-Igen,remélhetőleg a Kings nyeri.-elmosolyodott.Várjunk,mi? Chris? Mosolyog?Ez az első alkalom.Eddig sosem mosolygott,mindig inkább vigyorgott.Végig a játékról beszéltek.Tudom,hogy nem erről a nevetséges problémáról volt szó,hanem Chris-ről és rólam. Damian kifejezetten hangsúlyozta nekem,hogy nem akar részt venni ebben a játékban.Rájuk mosolyogtam,majd kisétáltam a konyhából.Rögtön miután befordultam a sarkon a mosolyom eltűnt. Mi van ha a bátyámnak igaza van és tényleg belezúgok Chris-be!?