15.rész
-Minden rendben van?Valamit rosszul csináltam? Abigail jól van?Mi folyik itt?-sok kérdés hagyta el a számat.Tudtam,hogy bosszantó vagyok,de azt akartam tudni,hogy mi folyik itt.Megdörzsölte a halántékát és rám nézett.
-Abigail rendben van!-mondta hűvösen.
-Miért hívtál engem?Tudja Abi?-bólintott.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és kinéztem az ablakon.Csend telepedett az autóra,ami elég kellemetlen volt.Talán azért,mert nem igazán ismerem.Úgy éreztem ez pont olyan,mikor Chris hazavitt a suliból.Próbáltam kiverni az emlékeket a fejemből,nem is akarok rá gondolni.A gyomrom olyan volt,mint egy haldokló bálna,mire odaértünk Danny Delicious Hamburgerezőjébe.Kiszálltam a kocsiból,szaladtam az ajtóhoz,majd megvártam Danny-t mire nagy nehezen kiszáll a kocsiból.Nevettem.Odalépett az ajtóhoz,gyorsan kinyitotta,jelezve,hogy menjek előre.Büszkén sétáltam a pénztároshoz,aki a suliból szintén a barátom.
-Szia Paige! A szokásos,nem igaz?-kérdezte Savanna.
-Igen!-bólintottam.
-Ki ő?-mutatott Danny-re.Mosolyogva nézett rá.
-Ó,ő Danny,a tesóm egyik legjobb barátja és Abi pasija.-szájával O alakot formázott és bólintott.
-Örülök,hogy találkoztunk!Mit szeretnél rendelni?-Danny mosolygott és ugyanazt kérte,mint én.Miután kaptuk a kaját,leültünk az egyik fülkébe.
-Nagyon szerettem volna veled beszélni Chris-ról.-forgattam a szemem.
-És ezért minek kellett a kedvenc helyemre hozni?-arca tele volt fájdalommal és bűntudattal.
-Chris tipikus játékos az iskolában.Tőle bármelyik lány meghalhatna,de ő vállat vonna és tovább menne.Vajon érdekli,ha valaki szakít vele?Nem ez őt nem befolyásolja,mert vagy további tíz lány várja az ajtón kívül.Amióta veled jár más lett.Úgy viselkedik,mintha ő tényleg törődne veled. Chris,a bátyád,Kyle,Benjamin és én óvoda óta barátok vagyok és tudjuk milyen az ember.-bólintottam és hallgattam mit mond.Módja sem volt,hogy félbe szakítsam,mert érdekel,hogy mit akar mondani.Folytatta.
-Annak ellenére,hogy máshogy viselkedik...-mondta.-Azt akarom,hogy valami világos legyen a számodra.
-És mi az?-estem kétségbe.
-Chris nem törődik veled.Ő nem szeret téged.-ez fájt,jobban,mint amennyire kellett volna.Annak ellenére,hogy az érzés semleges volt,még mindig érzem.Azt hiszem,hogy csak ez a gondolat,hogy soha nem szeretett engem,vagy,hogy ez a játék soha nem ér véget és,hogy a végén vele fogok élni:Gyűlölöm!
-Mit tegyek?-nyögtem.
-Mire gondolsz?-kérdezte Danny.
-Ez a hülye játék.Nem tudok belőle kimászni.Utálom,ő gyűlöl.Csináltam egy nagy hibát Danny. Csináltam egy nagy hibát.-ismételtem.
-Majd kitalálunk valamit.Szeretnék adni néhány tanácsot.Bólintottam,mi baj lehet belőle?
-Miután megnyered ezt a játékot,akkor gyere össze Benjamin-nel. Beszéltem vele és Paige ő megőrül érted.Szerelmes minden szempontból.Szereti az erősségeidet,a gyengeségeidet és a hibáidat.Ha nemet mondasz,meg fog őrülni.-be kell vallanom,hogy nem tudtam,mit érez Benjamin,de ha vége ennek a játéknak,biztos,hogy a bátyám együgyű barátaival nem fogok összejönni.Valóban megtanultam a leckét a szerelemről.Ne szeress valakit erőszakkal,mert az soha nem fog működni és nálam ez nem megy.Befejeztük a kaját és indultunk haza.Amikor beléptem a nappaliba,Chris még mindig ott ült a kanapén Damian-el és Benjamin-el.Miután Benjamin meglátott,felült és kihúzta magát.Mindhármójuknak adtam egy mosolyt,majd kisétáltam a hátsó udvarba,nem érdekelt milyen hideg van.A kert nagyon nagy,az erdőtől egy kerítés választja el.Volt egy sziklás út,amely egy pavilonhoz vezetett,aminek a tetején kis csillag volt.A bátyám épített ide padokat,amikor rájött,hogy ez a kedvenc helyem.Tavasszal a kert tele van fehér és vörös rózsákkal.Pillangók repkednek körbe-körbe és ez csodálatos.Nyáron,amikor este van és meleg,szeretek lefeküdni a fűbe a sziklás út mellé és nézni,ahogy a szentjánosbogarak repkednek az égen.A pavilon felé vettem az irányt és leültem a padra,háttal a háznak,s néztem az erdőt.Egy ideje már itt ültem,mikor Chris jött ki és leült velem szemben a padra.
-Szeretnék beszélni veled erről a félreértésről!-suttogta.Bámulta a márványpadlót.Én csak megráztam a fejem.
-Milyen félreértést Chris?Nincs félreértés.Meg akarom csinálni.-motyogtam.Csak ült ott,rázta a lábát és tudtam,hogy tenni akar valamit.Nem beszélt,csak felállt,odalépett hozzám és lassan megcsókolt.A szánk szinkronban mozgott,mintha egymásnak lennénk teremtve.De tudtam,hogy ez soha nem fog megtörténni még akkor sem,ha vannak érzéseim iránta,mert ő nem érez semmit.Megszakította a csókot,felállt,felhúzott engem is és megölelt.Ő átkarolta a derekam,én pedig a nyakát és arcom a nyakához fúrtam.
-Nagyon sajnálom.-suttogta.Az ölelést egy kicsit húztam még,karom a nyakában volt.A szemébe néztem és én voltam az aki megcsókolta.Megszakítottam a csókot és arcomat a nyakába fúrtam,ő pedig a hajamba.Nem tudom miért,de valamiért úgy éreztem,hogy ez lenne a tökéletes kép.
-Szia Paige! A szokásos,nem igaz?-kérdezte Savanna.
-Igen!-bólintottam.
-Ki ő?-mutatott Danny-re.Mosolyogva nézett rá.
-Ó,ő Danny,a tesóm egyik legjobb barátja és Abi pasija.-szájával O alakot formázott és bólintott.
-Örülök,hogy találkoztunk!Mit szeretnél rendelni?-Danny mosolygott és ugyanazt kérte,mint én.Miután kaptuk a kaját,leültünk az egyik fülkébe.
-Nagyon szerettem volna veled beszélni Chris-ról.-forgattam a szemem.
-És ezért minek kellett a kedvenc helyemre hozni?-arca tele volt fájdalommal és bűntudattal.
-Chris tipikus játékos az iskolában.Tőle bármelyik lány meghalhatna,de ő vállat vonna és tovább menne.Vajon érdekli,ha valaki szakít vele?Nem ez őt nem befolyásolja,mert vagy további tíz lány várja az ajtón kívül.Amióta veled jár más lett.Úgy viselkedik,mintha ő tényleg törődne veled. Chris,a bátyád,Kyle,Benjamin és én óvoda óta barátok vagyok és tudjuk milyen az ember.-bólintottam és hallgattam mit mond.Módja sem volt,hogy félbe szakítsam,mert érdekel,hogy mit akar mondani.Folytatta.
-Annak ellenére,hogy máshogy viselkedik...-mondta.-Azt akarom,hogy valami világos legyen a számodra.
-És mi az?-estem kétségbe.
-Chris nem törődik veled.Ő nem szeret téged.-ez fájt,jobban,mint amennyire kellett volna.Annak ellenére,hogy az érzés semleges volt,még mindig érzem.Azt hiszem,hogy csak ez a gondolat,hogy soha nem szeretett engem,vagy,hogy ez a játék soha nem ér véget és,hogy a végén vele fogok élni:Gyűlölöm!
-Mit tegyek?-nyögtem.
-Mire gondolsz?-kérdezte Danny.
-Ez a hülye játék.Nem tudok belőle kimászni.Utálom,ő gyűlöl.Csináltam egy nagy hibát Danny. Csináltam egy nagy hibát.-ismételtem.
-Majd kitalálunk valamit.Szeretnék adni néhány tanácsot.Bólintottam,mi baj lehet belőle?
-Miután megnyered ezt a játékot,akkor gyere össze Benjamin-nel. Beszéltem vele és Paige ő megőrül érted.Szerelmes minden szempontból.Szereti az erősségeidet,a gyengeségeidet és a hibáidat.Ha nemet mondasz,meg fog őrülni.-be kell vallanom,hogy nem tudtam,mit érez Benjamin,de ha vége ennek a játéknak,biztos,hogy a bátyám együgyű barátaival nem fogok összejönni.Valóban megtanultam a leckét a szerelemről.Ne szeress valakit erőszakkal,mert az soha nem fog működni és nálam ez nem megy.Befejeztük a kaját és indultunk haza.Amikor beléptem a nappaliba,Chris még mindig ott ült a kanapén Damian-el és Benjamin-el.Miután Benjamin meglátott,felült és kihúzta magát.Mindhármójuknak adtam egy mosolyt,majd kisétáltam a hátsó udvarba,nem érdekelt milyen hideg van.A kert nagyon nagy,az erdőtől egy kerítés választja el.Volt egy sziklás út,amely egy pavilonhoz vezetett,aminek a tetején kis csillag volt.A bátyám épített ide padokat,amikor rájött,hogy ez a kedvenc helyem.Tavasszal a kert tele van fehér és vörös rózsákkal.Pillangók repkednek körbe-körbe és ez csodálatos.Nyáron,amikor este van és meleg,szeretek lefeküdni a fűbe a sziklás út mellé és nézni,ahogy a szentjánosbogarak repkednek az égen.A pavilon felé vettem az irányt és leültem a padra,háttal a háznak,s néztem az erdőt.Egy ideje már itt ültem,mikor Chris jött ki és leült velem szemben a padra.
-Szeretnék beszélni veled erről a félreértésről!-suttogta.Bámulta a márványpadlót.Én csak megráztam a fejem.
-Milyen félreértést Chris?Nincs félreértés.Meg akarom csinálni.-motyogtam.Csak ült ott,rázta a lábát és tudtam,hogy tenni akar valamit.Nem beszélt,csak felállt,odalépett hozzám és lassan megcsókolt.A szánk szinkronban mozgott,mintha egymásnak lennénk teremtve.De tudtam,hogy ez soha nem fog megtörténni még akkor sem,ha vannak érzéseim iránta,mert ő nem érez semmit.Megszakította a csókot,felállt,felhúzott engem is és megölelt.Ő átkarolta a derekam,én pedig a nyakát és arcom a nyakához fúrtam.
-Nagyon sajnálom.-suttogta.Az ölelést egy kicsit húztam még,karom a nyakában volt.A szemébe néztem és én voltam az aki megcsókolta.Megszakítottam a csókot és arcomat a nyakába fúrtam,ő pedig a hajamba.Nem tudom miért,de valamiért úgy éreztem,hogy ez lenne a tökéletes kép.
Nem is jutok szóhoz!!
VálaszTörlés