20.rész
Benjamin eltolt magától,miután végzett a kis jelenetével.Azért mondom kis jelenetnek,mert sosem lesz rá alkalom,hogy visszacsókoljam és,hogy valaha még megcsókolhat.A szemébe néztem,amik eddig tele voltak együttérzéssel,mostanra büszkeséggel.Megálltam egy kicsit,elpillantottam Benjamin válla fölött Chris-re,akinek ökölbe szorult a keze.A szeme már fekete volt a dühtől.Akkor milyen volt,mikor a pénztáros flörtölt velem,most tuti szétveri Benjamin-t. Damian egy árva szót nem szólt,csak ott állt lefagyva.
-Esküszöm Chris,hogy nem csináltam semmit!-mondtam újra és újra.
-Nem számít!Nem a te hibád!A játéknak még nincs vége.ű
-Először is..-kezdte Damian. Bámultam tágra nyílt szemekkel és izgatottan vártam,hogy mit fog mondani.Odament Benjamin-hoz és arrébb tolta Chris-től,hogy tartsa a távolságot.
-Először is szeretném tudni,hogy miért csókoltad meg a barátnőmet!Ő az enyém Benjamin,nem a tiéd!-kiabált Chris. Benjamin csak mosolygott és megrázta a fejét,miközben a szemét forgatta.
-Nem Chris. Ő nem lenne a tiéd ha nem játszanátok ezt a játékot.Ha nem lenne,még mindig próbálnál bejutni a lányok nadrágjába.Tényleg azt hiszed,hogy ez fair az olyanokkal,akik tényleg szeretnék,hogy Paige az övéké legyen?Nem,nem az.Miért?Mert túl elfoglalt veled,azzal a személlyel,aki alig törődik vele.Csak megakarod őt alázni és a hírnevét a szemétbe dobni.-Benjamin köpött. Chris most heves és dühös lett.Minden szó,amivel helyettesíteni lehet a dühös szót,az mind Chris-re igaz.Próbált uralkodni magán,de az egyik legjobb barátja csak sértegette.Szemei másodpercek alatt zöldről feketére változtak.Ez az a Chris,akit nem akartam látni,ugyanis megrémített.Nagyon aggasztott,ahogy Benjamin viselkedett.Most véget ér a barátságuk?
Chris
Soha nem gondoltam,hogy Benjamin teszi ezt.Soha nem kapott figyelmet a lányoktól és nem is volt nagy játékos.Ő mindig hűvös,nyugodt és kollektív volt.Mindig magának való volt,nem beszélt senkivel. Paige fel volt háborodva és a sírás határán volt.Bárcsak a karomba vehettem volna,mint minden este.
-Amit én csinálok,az nem a te dolgod Benjamin.Te mindig olyan csendes voltál.Most csak azért,mert járok Paige-el,nem tudsz megérteni?Meg kéne értened a legjobb barátod jóban-rosszban.Emlékszel?Nem érdekel ha Paige és én játszunk a játékot vagy sem,ő mindig az enyém marad és nem a tied.Mi lenne,ha társkereső oldalon keresnél hozzád illő csajokat?Akkor is csinálnád ezt a fajta piszkos dolgot?Bár én vagyok,ahogy vagyok a lányokkal,de sosem érek hozzájuk.Sosem érnék úgy a lányokhoz,amíg ők nem akarják.Érted?-kiöntöttem a szívem úgy,ahogy évek óta sosem.Benjamin csendben maradt.Nem nézett fel,nem mozdult.Csak állt ott ugyanabban a helyzetben.
-Paige,majd később megbeszéljük.Menj fel a szobádba bébi és ne aggódj.Ez nem befolyásolja a játékot,mert ez nem a te hibád.-odamentem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Ő tartott engem,úgy éreztem,hogy nem akar elengedni.Megcsókoltam az arcát,aztán felment a szobájába.Odamentem Benjamin-hoz és kezem a vállára tettem.
-Bármi is adódjon,tudunk beszélni Benjamin!-megfogta a kezem és durván eltolta.
-Ne nyúlj hozzám Chris!Igen,legjobb barátoknak kellett volna lennünk!Tudtad,hogy hosszú ideje szeretem Paige-t és mégis belementél ebbe a hülye játékba!-kisétált a házból és erővel becsapta az ajtót.Esküszöm,hogy soha nem tudtam,hogy szereti Paige-t.Ha elmondta volna nekem,sosem játszom vele ezt a játékot.
-Amit én csinálok,az nem a te dolgod Benjamin.Te mindig olyan csendes voltál.Most csak azért,mert járok Paige-el,nem tudsz megérteni?Meg kéne értened a legjobb barátod jóban-rosszban.Emlékszel?Nem érdekel ha Paige és én játszunk a játékot vagy sem,ő mindig az enyém marad és nem a tied.Mi lenne,ha társkereső oldalon keresnél hozzád illő csajokat?Akkor is csinálnád ezt a fajta piszkos dolgot?Bár én vagyok,ahogy vagyok a lányokkal,de sosem érek hozzájuk.Sosem érnék úgy a lányokhoz,amíg ők nem akarják.Érted?-kiöntöttem a szívem úgy,ahogy évek óta sosem.Benjamin csendben maradt.Nem nézett fel,nem mozdult.Csak állt ott ugyanabban a helyzetben.
-Paige,majd később megbeszéljük.Menj fel a szobádba bébi és ne aggódj.Ez nem befolyásolja a játékot,mert ez nem a te hibád.-odamentem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Ő tartott engem,úgy éreztem,hogy nem akar elengedni.Megcsókoltam az arcát,aztán felment a szobájába.Odamentem Benjamin-hoz és kezem a vállára tettem.
-Bármi is adódjon,tudunk beszélni Benjamin!-megfogta a kezem és durván eltolta.
-Ne nyúlj hozzám Chris!Igen,legjobb barátoknak kellett volna lennünk!Tudtad,hogy hosszú ideje szeretem Paige-t és mégis belementél ebbe a hülye játékba!-kisétált a házból és erővel becsapta az ajtót.Esküszöm,hogy soha nem tudtam,hogy szereti Paige-t.Ha elmondta volna nekem,sosem játszom vele ezt a játékot.
Paige
Vártam türelmesen,hogy Chris bejöjjön a szobámba,rohadtul aggódtam érte.Mi van,ha összeverekedtek?Mi van,ha nem barátok többé?Azon voltam,hogy lemegyek a földszintre,mikor Chris sétált be szomorúan.
-Mi történt?-kérdeztem,miközben csendben becsuktam az ajtót.
-Azt hiszem,most elvesztettem az egyik legjobb barátom!-suttogta.Odamentem hozzá és karom a nyaka köré tekertem.Meg akartam vigasztalni minden egyes este.Mindketten szomorúan ültünk az ágyon.Egyikőnk sem beszélt,mikor valami az eszembe jutott.Valószínű,hogy ez az egyetlen módja,hogy Chris visszakapja Benjamin-t.
-Akarod Benjamin-t?-kérdeztem,megtörve a csendet.Bólintott.
-Ő volt a legjobb barátom,amióta az eszemet tudom.Nem tudom,mit tegyek.-gondolkodtam egy darabig,majd felsóhajtottam.
-Az egyetlen módja,hogy visszakapd Benjamin-t,ha...ha...ha abbahagyjuk ezt a játékot!
-Mi van?-kérdezte.
-Ez az egyetlen módja Chris!-folyamatosan beszéltem.Elgondolkodott egy pillanatra,majd megrázta a fejét.
-Nem,én nem akarom!Be fogjuk fejezni,ha elkezdtük!-mosolygott.Mentálisan felsóhajtott.
Úgy tűnik,hogy Chris az egyetlen,aki tart,hogy össze ne omoljak!
Kigübbendt a szemem,de attól jó!
VálaszTörlés