6.rész
Másnap
Felébredtem és a napi rutint elvégeztem.Ideges voltam,mert ma kezdődik el a játék.Ilyen az én szerencsém.Ma Chris Damian helye mellé parkolt le.A motorháztetőn támaszkodott,a keze a zsebében volt.Gondolom rám várt.Elvigyorodott,kihúzta magát,mikor meglátta az autónkat befordulni a parkolóba.A bátyám a szemét forgatta.Mielőtt ki tudtam volna szállni az autóból,Damian megfogta a kezem és intett,hogy nézzek a szemébe.Ránéztem,a szeme tele volt szomorúsággal és kétségbeeséssel.
-Mi van?-kérdeztem tőle.Bár azt mondta,hogy nem akar részt venni ebben az egészben és nem akar belekeveredni.Ő megvéd engem.
-Kérlek Paige,ne sérülj meg.-megráztam a fejem.
-Nem fogok.Esküszöm.-ígértem meg neki.Hazudok.Nem tudtam,hogy fájni fog-e.Nem is voltam benne biztos,hogy lépést tudok tartani a játékkal.Úgy volt,hogy megpróbálom,de nehéz a testvérem miatt.Én odahajoltam és oldalról megöleltem.Mielőtt még át mehettem volna Chris-hez,a bátyám már ott volt.Azt gondolom,hogy valamit mondott neki,de azt nem értettem,hogy mit.Mindössze kaptam egy ölelést,majd Damian visszament a kocsijához,és azt hiszem a barátait várta.Vettem egy nagy levegőt és odamentem hozzá.Ő maga felé húzott és adott nekem egy nagyon szoros ölelést.Felkaptam a táskám a földről és a vállamra raktam.Összefonódtak ujjaink és úgy mentünk befelé az iskolába.Levegőért kapkodtam.Én nem tudom,hogy ilyenkor az emberek mit szoktak mondani vagy tenni.A légzés nehezebb lett,a lábam meg ki akart csúszni alólam.Kinyitotta az egyik dupla ajtót és megfogta a derekam.Karja még mindig a derekamon volt,amikor odaértünk Abigail-hez.
-Wow!-mondta.Nem tudtam megszólalni.Egyenes arccal a plafonra meredtem.-Uhm...tényleg megy ez,gratulálok mindkettőtöknek.
Miért?Mi értelme van ennek?Csak arra jó,hogy fájjon.Nem,én nem akarom,hogy fájjon,de már nem fogok meghátrálni.Mivel elkezdtem,nem akarok veszíteni.Nem akarom,hogy megalázzanak az iskola előtt...semmilyen körülmények között.
Chris
Ránéztem Paige-re.Fájdalom,düh és szomorúság volt a szemében.Én mégis vigyorogtam.Ez könnyű lesz.Egy-két nap múlva meg fog törni.Sajnálom Damian,mert ha én nyerek,és meg kell aláznom,nem fog tudni ellene semmit sem tenni.Ez az egyetlen dolog,ami miatt aggódom,hogy elvesztem a legjobb barátom.Úgy jött az érzés,hogy tudtam mit fogok csinálni.Beszélni akarok Damian-nal iskola után,hogy megbizonyosodjak róla,hogy nem haragszik rám.
Iskola után
Chris
Mentem a kocsim felé egyedül.Általában Jean-nal az oldalamon tettem ezt de,hogy elmondjam az igazságot,jó nélküle.Nem kell hallgatnom a túl magas hangját,és a cipője sarkának kopogását az aszfalton. Paige-re vártam,hogy jöjjön ki a suliból,de a bátyja jött először.Intettem neki.Adott nekem egy zavart pillantást,de odajött a kocsimhoz.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Beszélnem kell veled,szóval elmegyek hozzátok és hazaviszem Paige-t,ha nem gond!-őszintén mondtam.Bólintott.
-Rendben,én otthon leszek,ott találkozunk!-mondta,majd beszállt a kocsijába és elhajtott.Nem sokkal ezután Paige sétált ki az épületből,megölelte Abi-t és odajött a kocsimhoz.
-Hol van Damian?-kérdezte miközben szorosan megöleltem.
-Ma én viszlek haza!-mosolyogtam.Láttam,hogy minden izma megfeszül,de beszállt a kocsiba.Csak abban reménykedek,hogy bármi is történik,én és Damian barátok maradunk anélkül,hogy bármelyikőnknek is kínos lenne.
Jó!
VálaszTörlés