13.rész
Bementem a házba,miután elköszöntem Abi-től és döbbenten tapasztaltam,hogy a kanapén Damian és egy lány néznek egy filmet.Felemeltem a szemöldököm,a bátyám pedig elpirult.
-Paige,ő a barátom Emily.-mosolygott,miközben mondta a nevét.
-Szia örülök,hogy találkoztunk.-mosolyogtam vissza.Odamentem és megráztam a kezét.
-Én is örülök,Damian folyton rólad beszél.-ragyogott.
-Elnézést!-mondtam.Bementem a konyhába,ahol a bátyám kaját rakott egy tálba a filmhez.
-Nem kell hazudnod,tudom.-motyogtam.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Damian,tudom,hogy több,mint a barátod.-kuncogtam.
-Megőrültél?
-Nem,miért lennék őrült?-nevettem.Vállat vont.
-Na jó,adsz néhány tanácsot?-csodálkoztam.
-Természetesen!-lettem izgatott és mélyen kifújtam a levegőt.
-Csak...-megálltam.-Csak ne legyen olyan,mint Chris!-kiáltottam.Adott nekem egy furcsa pillantást.majd rájött mire mondtam.
-Mit csinált?Ütni kell bizonyos értelemben?-kérdezte.Sírva fakadtam és jobbnak találtam felrohanni a szobámban.Nem akarok semmi problémát okozni.Ültem az ágyon és néztem a tv-t. Chris-on gondolkodtam.Azt akarja,hogy játsszam ezt a játékot?Tudtam,hogy így játszani kétszer olyan nehéz lesz.Csak annyit kell tennem,hogy szebbre sminkelem magam és jobb lesz a ruhám.Aztán észre veszi,hogy összetöri a 'barátnője' szívét,ha valaki mással flörtöl.Azaz,ha van szíve.Valaki kopogtat az ajtómon,gondoltam Damian,ezért kinyitottam.Ahelyett,hogy Damian állt volna előttem,mondanom sem kell,hogy nem ő volt.Valószínűleg már megvan a lényeg. Chris. Bement a szobámba és kezét kivette a zsebéből.
-Mit akarsz?-kérdeztem,talán túl keményen.
-Beszélni szeretnék veled,nem úgy értettem,amit mondtam.
-Ó,hagyd abba.Ezek szerint soha nem jelent semmit,amit mondasz?-lehuppantam az ágyra,ő mellém.
-Nézd én sajnálom.Nem tudom mi történt.Azt hitem egyre közelebb kerülünk egymáshoz és valami rosszul sült el.
-Tudod,mi volt a baj Chris?Az,hogy a játék alatt a plázában flörtölgetsz egy olyan csajjal,aki bűzlik a cigi és piaszagtól.Ez az ami rosszul sült el.-csendben hallgatott.Tudtam,hogy nem tudta mit válaszoljon.
-Plusz,elegem van a rengeteg bocsánatkérésedből.Ezúttal nem úszod meg ennyivel...-mielőtt be tudtam volna fejezni,megcsókolt.Először meg voltam döbbenve,ezért nem csókoltam vissza,de miután visszatértem a valóságba,megtettem.
-Túl sokat beszél!-mondta.Elhúzódtam és lelöktem az ágyról.
-Most már tudod,mi a lényege egy játéknak!-döntöttem oldalra a fejem.Sóhajtott idegesen.
-Na és?Abbahagyod a játékot?-megráztam a fejem.
-Nem,én nem,mert mint már mondtam,nem hagyom,hogy megalázz.-világosítottam fel.Bólintott.
-Akkor miért nem vagy a barátnőm és csókolsz meg?-tényleg ezt akarja?Akkor legyen.Leszálltam az ágyamról,ajkam az ajkának nyomtam és adtam neki egy erőteljes,mégis visszafogott puszit.Csak ült a földön és nem tudott megszólalni.Mint már mondtam,játszani akar?Rendben,akkor játsszunk!Most valamilyen módon tanulni fog és persze ő választotta a nehezebb utat.
-Szia örülök,hogy találkoztunk.-mosolyogtam vissza.Odamentem és megráztam a kezét.
-Én is örülök,Damian folyton rólad beszél.-ragyogott.
-Elnézést!-mondtam.Bementem a konyhába,ahol a bátyám kaját rakott egy tálba a filmhez.
-Nem kell hazudnod,tudom.-motyogtam.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Damian,tudom,hogy több,mint a barátod.-kuncogtam.
-Megőrültél?
-Nem,miért lennék őrült?-nevettem.Vállat vont.
-Na jó,adsz néhány tanácsot?-csodálkoztam.
-Természetesen!-lettem izgatott és mélyen kifújtam a levegőt.
-Csak...-megálltam.-Csak ne legyen olyan,mint Chris!-kiáltottam.Adott nekem egy furcsa pillantást.majd rájött mire mondtam.
-Mit csinált?Ütni kell bizonyos értelemben?-kérdezte.Sírva fakadtam és jobbnak találtam felrohanni a szobámban.Nem akarok semmi problémát okozni.Ültem az ágyon és néztem a tv-t. Chris-on gondolkodtam.Azt akarja,hogy játsszam ezt a játékot?Tudtam,hogy így játszani kétszer olyan nehéz lesz.Csak annyit kell tennem,hogy szebbre sminkelem magam és jobb lesz a ruhám.Aztán észre veszi,hogy összetöri a 'barátnője' szívét,ha valaki mással flörtöl.Azaz,ha van szíve.Valaki kopogtat az ajtómon,gondoltam Damian,ezért kinyitottam.Ahelyett,hogy Damian állt volna előttem,mondanom sem kell,hogy nem ő volt.Valószínűleg már megvan a lényeg. Chris. Bement a szobámba és kezét kivette a zsebéből.
-Mit akarsz?-kérdeztem,talán túl keményen.
-Beszélni szeretnék veled,nem úgy értettem,amit mondtam.
-Ó,hagyd abba.Ezek szerint soha nem jelent semmit,amit mondasz?-lehuppantam az ágyra,ő mellém.
-Nézd én sajnálom.Nem tudom mi történt.Azt hitem egyre közelebb kerülünk egymáshoz és valami rosszul sült el.
-Tudod,mi volt a baj Chris?Az,hogy a játék alatt a plázában flörtölgetsz egy olyan csajjal,aki bűzlik a cigi és piaszagtól.Ez az ami rosszul sült el.-csendben hallgatott.Tudtam,hogy nem tudta mit válaszoljon.
-Plusz,elegem van a rengeteg bocsánatkérésedből.Ezúttal nem úszod meg ennyivel...-mielőtt be tudtam volna fejezni,megcsókolt.Először meg voltam döbbenve,ezért nem csókoltam vissza,de miután visszatértem a valóságba,megtettem.
-Túl sokat beszél!-mondta.Elhúzódtam és lelöktem az ágyról.
-Most már tudod,mi a lényege egy játéknak!-döntöttem oldalra a fejem.Sóhajtott idegesen.
-Na és?Abbahagyod a játékot?-megráztam a fejem.
-Nem,én nem,mert mint már mondtam,nem hagyom,hogy megalázz.-világosítottam fel.Bólintott.
-Akkor miért nem vagy a barátnőm és csókolsz meg?-tényleg ezt akarja?Akkor legyen.Leszálltam az ágyamról,ajkam az ajkának nyomtam és adtam neki egy erőteljes,mégis visszafogott puszit.Csak ült a földön és nem tudott megszólalni.Mint már mondtam,játszani akar?Rendben,akkor játsszunk!Most valamilyen módon tanulni fog és persze ő választotta a nehezebb utat.
Nagyon szupcsi!
VálaszTörlés