1.rész
Leültem az ágyamra,közben néztem a tv-t és ettem egy vödör fagylaltot.Így telt a péntek este,és én semmit sem csináltam.A bátyám Damian és a barátai a földszinten garázdálkodtak.Átcseréltem a sötétszürke pólómat egy fekete v-nyakú pólóra,hogy mikor lemegyek normálisan nézzek ki.Szar ügy,ha az ember nem ülhet kényelmesen a saját otthonába,mert az idióta fiúk mindent tönkretesznek.Lementem a földszintre és vittem magammal a vödör fagyit. Damian szódát ivott és mikor megláttak bementek a konyhába.
-Hé Paige,mi a helyzet?-kérdezte miközben megragadott 4 csészét.
-Nem sok!Éhes vagyok!Van valami itthon?-válaszoltam vissza,miközben végignéztem a szekrényekben.Semmi.Egyáltalán nincs kaja a házban.
-Igen,van pizza a nappaliban,ha akarsz néhányat.-Összecsaptam a kezem örömömben és bementem a nappaliba.Elfelejtettem,hogy a bátyám barátai voltak ott. Huh,az élet bonyolult néha.
-Uhm,akarsz adni nekem egy szelet pizzát?-könyörögtem.Nevetett és megrázta a fejét.Azt akarta,hogy éhen haljak.
-Gyerünk Damian! Ha bemegyek oda,valószínűleg el fogom veszíteni az intelligenciám felét.-Kuncogott.
-Gyere, én megyek, és bemutatlak a srácoknak.- tette a kezét megadóan,én pedig megráztam a fejem.
-Hahaha te nagyon vicces vagy.Én nem akarok bemenni a éretlen barátaidhoz.Fogadok, hogy mind szűk látókörű.-Damian megvonta a vállát.
-Ez a veszteség. Én csak elmondom, hogy a megrendelt gombás pizza a kedvenced.Mindig tudta, hol ér most a kísértés, és gondoltam, kockáztatva IQ pontjaim felét.
-Jól van, menjünk!-ordítottam.Bementem a nappaliba,s megláttam,hogy 4 jóképű fiú ül a kanapén nevetve.
-Hé srácok, ő az én nővérem Paige!-mondta Damian.-Paige ők a barátaim: Kyle, Danny, Benjamin és Chris. Nem fogok hazudni, ők mind nagyon aranyosak, de egy srácon megakadt a szemem, és különösen, hogy ő Chris. Tanultam meg a nevét. Ő tökéletes volt.
Gyorsan elkapta a tekintetét,és odament a polírozott cseresznye színű dohányzóasztalhoz.Megragadtam az egész pizza-s dobozt,és elindultam.
-Elnézést,Paige mit csinálsz?-kérdezte Damian.
-Én megyek megenni ezt a pizzát.Duh Damian. Gyerünk ember a programmal.-Kuncogtam.
Úgy éreztem,mintha én is játszottam ahogy mentem fel a lépcsőn, úgyhogy gyorsan elfordítottam a fejem, és láttam, hogy Chris még mindig engem figyel.Az ajtó bezárása után a zajszint mennydörgésből nyugalomba ment át.Ha nem tudom, hogy ott vannak bent,azt már valószínűleg összetévesztettem volna egy földrengéssel.
2 órával később
Még mindig ültem az ágyamon és Chris-on gondolkodtam.Nem tudtam kiverni a fejemből.Nem, nem, nem! Én nem gondoltam ezt többé.Megígértem magamnak, hogy soha nem kap meg egy fickó ilyen rövid idő alatt.Nem hagyom magam,mert könnyen megsérülhetek.Nem eshet egyszerűen egy fickó az ölünkbe,akivel csak találkozunk.Ezt mondtam magamnak,újra és újra.Csak nem tehetem.Vittem le az üres pizzás dobozt a kezemben,és elindultam a konyha felé.Ezúttal nem volt Damian a konyhában,de ó,az ő kedves barátja Chris igen.A szívem hevesebben dobogott,és éreztem,hogy az adrenalin kezd pumpálni az ereimben. Chris megfordult,és elvigyorodott.A vigyorral még vakolt az arcán,odasétált hozzám, és sarokba szorított.
-Segíthetek?-törtem ki.
-Szeretem a harcias lányokat. Chris vigyorgott.Én csak forgattam a szemem.
-Tudod,én nem is tudom,de akartam már mondani,hogy van egy vonzó személyiség a házban.
Én köptem egyet.Kilöktem az útból,és elindultam vissza az emeletre.Az ő személyisége járt a fejemben, amiről azt hittem,hogy ártatlan,visszataszító.
Gyorsan elkapta a tekintetét,és odament a polírozott cseresznye színű dohányzóasztalhoz.Megragadtam az egész pizza-s dobozt,és elindultam.
-Elnézést,Paige mit csinálsz?-kérdezte Damian.
-Én megyek megenni ezt a pizzát.Duh Damian. Gyerünk ember a programmal.-Kuncogtam.
Úgy éreztem,mintha én is játszottam ahogy mentem fel a lépcsőn, úgyhogy gyorsan elfordítottam a fejem, és láttam, hogy Chris még mindig engem figyel.Az ajtó bezárása után a zajszint mennydörgésből nyugalomba ment át.Ha nem tudom, hogy ott vannak bent,azt már valószínűleg összetévesztettem volna egy földrengéssel.
2 órával később
Még mindig ültem az ágyamon és Chris-on gondolkodtam.Nem tudtam kiverni a fejemből.Nem, nem, nem! Én nem gondoltam ezt többé.Megígértem magamnak, hogy soha nem kap meg egy fickó ilyen rövid idő alatt.Nem hagyom magam,mert könnyen megsérülhetek.Nem eshet egyszerűen egy fickó az ölünkbe,akivel csak találkozunk.Ezt mondtam magamnak,újra és újra.Csak nem tehetem.Vittem le az üres pizzás dobozt a kezemben,és elindultam a konyha felé.Ezúttal nem volt Damian a konyhában,de ó,az ő kedves barátja Chris igen.A szívem hevesebben dobogott,és éreztem,hogy az adrenalin kezd pumpálni az ereimben. Chris megfordult,és elvigyorodott.A vigyorral még vakolt az arcán,odasétált hozzám, és sarokba szorított.
-Segíthetek?-törtem ki.
-Szeretem a harcias lányokat. Chris vigyorgott.Én csak forgattam a szemem.
-Tudod,én nem is tudom,de akartam már mondani,hogy van egy vonzó személyiség a házban.
Én köptem egyet.Kilöktem az útból,és elindultam vissza az emeletre.Az ő személyisége járt a fejemben, amiről azt hittem,hogy ártatlan,visszataszító.
Nagyon jó imádom csak így tovább!
VálaszTörlés