My brother's best friend/26.rész

Paige

 Meg akartam szökni a sötét házból.Már nyolc óra és még mindig egyedül vagyok itthon.Már kezdtem komolyan aggódni.Mi van,ha kirabolták őket?Mi van,ha autóbalesetet szenvedtek?Már éppen azon voltam,hogy átmenjek a szomszédba,amikor nyílt az ajtó és besétált 4 fiú horzsolással és festékkel az egész testükön.Mindannyian bejöttek a nappaliba és köszöntek Chris kivételével.Még csak rám sem nézett,csak felsétált az emeletre és becsapta maga mögött a mosdó ajtaját.Csalódottan felsóhajtottam,majd a fiúk zavart arckifejezésével találtam szembe magam.
-Mi a baja Chris-nek?-kérdezte Danny.
-Boldog volt,amikor ott voltunka paintball arénában!-tette hozzá Damian is.
-Ez az én hibám!Megyek beszélek vele!
Felálltam és felszaladtam a lépcsőn.Futottam,mintha egy gyilkos üldözne engem.Láttam,hogy a mosdóba le volt kapcsolva a villany,de a vendégszobából fény szűrődött ki.Halkan bekopogtam a szobába.Nincs válasz.Beléptem a szobába és Chris-t megláttam az ágyon,átöltözve.Keze a feje alatt volt és a plafont bámulta.
-Tudunk beszélni?-kérdeztem és becsuktam az ajtót.
-Nem!-vágta rá rögtön ezt az egyszerű választ.
-Hallgass meg Chris!Kérlek!-könyörögtem.
-Miért?Miért nem mész az új barátodhoz?-emelte fel a hangját.
-Oké,tegyünk néhány dolgot világossá.Először is Bryson nem a barátom.Másodszor,milyen új barát?Én nem kezdtem ki vele.Te a hamis barátom vagy.Te nem szeretsz engem és nem törődsz velem!Azt csinálsz,amit akarsz,amikor akarod és csak összetöröd a lányok szívét.-emeltem fel én is a hangom.
-Nem törődök veled?-ordított velem.Egy kicsit megijedtem.-Ha nem törődnék veled,akkor nem védtelek volna meg,amikor a moziban flörtölt veled az a fiú.Ha nem törődnék veled,akkor sosem vittelek volna el a fényekkel teli vásárba és nem kértem volna meg egy idegent,hogy készítsen egy képet rólunk!Ha nem törődnék veled,akkor én nem tenném...nem!-elhallgatott.
-Nem tennél...mit?-kérdeztem türelmetlenül.
-Én nem változtam volna meg miattad!Ezen a hétvégén mindent megpróbáltam,hogy boldoggá tegyelek!Tudod mégis gondoltam,hogy van valami jó ebben a kapcsolatban,de úgy látszik tévedtem.Én soha nem foglak szeretni,oké?Érted?Soha nem foglak szeretni és tudod miért?Mert teljes szívemből gyűlöllek téged!És ha vége ennek a játéknak,akkor majd talán tanulsz ebből az egészből!-vágott a fejemhez elég sok mindent.Én persze csak nevettem.
-Tényleg Chris?Tényleg?Te törődsz velem?Nem értek már semmit,de én hű voltam hozzád ebbe az egész "kapcsolatban"!Te nagyon sokat változtattál rajtam.Megnyitottad a szívem és megmutattad,hogy igenis szükségem van az emberekre.Mielőtt nem voltál az életemben,csupán egy élettelen lélek voltam,tele sötétséggel.Megmutattad nekem,hogy legyek boldog,még akkor is,ha a boldogság nem volt igaz.De jó ez így,mert én is utállak.Ez a kapcsolat nem működik a való életben sem,szóval nincs mit javítani rajta.Miután ez a játék véget ér,megígérem,hogy soha többet nem fogunk találkozni!-fáradt voltam a veszekedéshez,így megfogtam magam és kisétáltam a szobájából.Bementem a szobámba és becsaptam az ajtót.Le kellett valamivel hűtenem magam.Hagytam,hogy a harag sírásba menjen át.Óráknak tűnt az idő,amíg sírtam.Tudom,hogy minden ami köztünk volt,már nincs tovább és ennek az oka csak is Bryson volt.Körülbelül 2 órának tűnt,amíg sírtam,mikor kaptam egy üzenetet.Undorodva néztem a képernyőre.Természetesen a szöveg Bryson-tól jött.
Bryson-Paige: Van kedved velem lógni? :)
Megnéztem a szöveget és undorodva dobtam a telefont a falnak.A dobás olyan erős volt,hogy az akkumulátor kiesett a telefonomból.Nem érdekelt.Minden vágyam az volt,hogy rendbe jöjjön a kapcsolatom Chris-el. Nem azért,mert szerettem őt,hanem mert valószínűleg ő volt az egyetlen,aki megértett engem.Ő volt az egyetlen,aki úgy tűnt...Vigyáz rám!Mit csináltam?Tévedtem.Mennem kellene bocsánatot kérni,de túlságosan fájt ez az egész.Olyan érzés volt,mintha a szívemet kitépték volna és beledobták egy faaprító gépbe.Felkeltem és felvettem a telefont az akkumulátorral együtt,majd összeraktam.A telefon bekapcsolt és automatikusan Bryson üzenetére kattintottam.
Paige-Bryson: Nincs!
Elküldtem a szöveget és a párnám alá raktam a telefont.A hátam az ajtónak vetettem és hagytam,hogy a könnyeim leperegjenek az arcomon.Felkeltem és befeküdtem az ágyamba.A párnámat is eláztattam a könnyeimmel.A telefonom újra csengett.
Bryson-Paige: Miért nincs? :O
Paige-Bryson: Úgy gondolom,hogy jobb lenne,ha távol maradnánk egymástól. Chris és én összevesztünk!Sajnálom,szia!
A telefonom vibrált,de nem törődtem vele.Elfordítottam a lámpát.Szorosan becsuktam a szemem és próbáltam elfelejteni a rossz emlékeket,amik ma este történtek,de úgy tűnt soha nem fognak véget érni.Ma este határozottan lesz egy álmatlan éjszakám.

My brother's best friend/25.rész

 Paige

-Mit gondolsz,hol az étel? Éhen halok!-panaszkodott Bryson és finoman megszorította az arcom.

-Hmm...nem tudom,de túl lusta vagyok lemenni megnézni!-Abi csak röhögött.Habár a lustaság elvette minden energiánkat,úgy döntöttünk az lenne a legjobb,ha lemennénk és megnéznénk hol tartanak Chris-ék a kajával.Elindultunk a földszintre a konyhába,ahol láttuk,hogy Damian kipakolja a kaját,Mrs. Jacobson,Chris és a fiúk pedig beszélgettek egymással. Chris rám nézett és látta,hogy a bele karoltam Bryson-be.A szeme tágra nyílt,és éreztem,hogy a féltékenység átveszi a testét,vagy legalábbis azt hittem,hogy a féltékenység.Csak nézett rám,mintha nem is érdekelné.A kaját az asztalra raktuk.Mindannyian leültünk az asztalhoz,én Chris-el szembe kerültem. Mrs. Jacobson  és Damian állították össze a amely burgonyapüréből,házi makaróniból sajttal,steak-el,salátával és szódával állt.Mindenki elkezdte az evést. Abi,Bryson és én szinte mindenen nevettünk.Nem igazán volt okunk nevetni,csak úgy jött. Chris nézett egy darabig és láttam,hogy nagyon idegesíti Bryson. Bűnösnek éreztem magam,amiért nem Chris-el nevetek,de olyan sok időt töltünk együtt és úgy érzem,hogy egy kicsit a barátainkkal is kellene lennünk,nem mindig csak ketten.Néztem egy kicsit Chris-t,aki pedig Kyle-al kezdett beszélgetni és mosolygott azon,amit mondott.Arról beszélgettek,hogy az iskolai haverjaikkal elmennek paintballozni.Végül is nem hangzik rosszul ez az ötlet,de tudom,hogy nem csinálom.Azt mondta,hogy pénteken mennek,szóval a péntek estét egyedül fogom tölteni.Azt hiszem ez az,amit kapok azért,mert nem töltök vele több időt.Szar nem?Vacsora után összeszedte a tányérokat az asztalról és elmosogatott.Mi felfutottunk a szobámba,becsuktuk az ajtót,felültünk az ágyra és néztük tovább a filmet. Abi-nek megcsörrent a telefonja és az anyukája mondta neki,hogy menjen haza,mert segítenie kell otthon,ami azt jelentette,hogy Bryson és én egyedül maradunk a szobába.Nem tudtam,hogy mit érzek ezzel kapcsolatban,mert eddig csak Chris-el voltam kettesben és az jó volt,de erről a dologról azt gondolom,hogy rossz.Úgy érzem,hogy megcsalom Chris-t,de aztán eszembe jut,hogy Bryson és én csak barátok maradunk örökre.Elköszöntem Abi-től és folytattam a film nézését,amit Bryson zavart meg.
-Igazán kedvellek Paige!-Bryson egyre közelebb jött,a szívem a félelemtől gyorsabban dobogott és érzetem,hogy rossz dologra készül. Bryson még mindig nem fogta fel,hogy én Chris-el randizok.
-Azt hiszed,hogy olyan vicces vagy,pedig csak pusztán aranyos.Már egész éjjel megőrjítesz!-suttogta ismét és megragadta a kezem.El akartam venni a kezem és kiküldeni a szobából,de nem csináltam semmit.Én teljesen lefagytam.
-Már nagyon régóta akarom,hogy az enyém legyél egész éjjel!-lehajolt és majdnem megcsókolt,de én túlságosan az ágy széléhez értem és ráestem a fenekemre.Felkeltem és fogtam a fájó pontot.
-Nem Bryson ez nem megy!-láthatóan összezavarodott.
-Miért nem Paige?Az este úgy tűnt,hogy tetszem neked!-kérdezgetett.
-Úgy nem Bryson. Te olyan vagy,mint egy barát. Chris-el járok.-ezt elismerte.
-Az,aki egész este idegesen nézett rám?-kérdezte újra.Ez a fiú tele van kérdésekkel.Bólintottam.
-Ja,és szeretem Chris-t szóval túl sok lenne,ha megcsalnám,sajnálom!-ez hazugság volt,nem szeretem Chris-t.Az este további része kínos volt.Minden másodpercben imádkoztam,hogy valaki kopogjon az ajtón és tájékoztassa Bryson-t,hogy ideje haza menni,de nem történt semmi.Végül valaki kopogott az ajtómon.Kinyitottam és az ajtó háta mögött állt Chris és látszott rajta,hogy nem örül.Amint kinyitottam az ajtót,nekidőlt az ajtófélfának és folyamatosan Bryson-t nézte.
-Anyád hív téged!Indulás haza!-mondta monoton hangon Chris.
-Szia Paige!-mondta Bryson. Gyorsan kiment a szobából,miközben megpróbálta figyelmen kívül hagyni Chris pillantását.Ő még ott maradt pár másodpercig,majd megfordult és szó nélkül lesétált a földszintre.Igen,biztos mérges rám.Csináltam egy szar lépést és tudom,ha ő tette volna velem,amit én vele,bele is bolondultam volna.Becsuktam a szobám ajtaját és elindultam az ágyamhoz.Ki kellett dolgoznom egy tervet,hogy beszélni tudjak vele.Többször a falba vertem a fejem,s közben mondogattam,hogy én vagyok a leghülyébb ember ezen a világon.Pedig azt hittem magamról,hogy okos vagyok.Végül úgy döntöttem,hogy lekapcsolom a villanyt és alszok.Úgy döntöttem,ahelyett,hogy most oldanám meg a problémát,elmegyek aludni és foglalkozok vele holnap.Miután a fejem a pánára tettem,nem éreztem azt a melegséget,amit Chris mellett.Talán,mert úgy gondoltam,Chris majd jön és mellém fekszik.Másnap reggel felébredtem és láttam,hogy Chris helye érintetlen volt,nem jött aludni,vagyis nem ide.Most az egyszer a ház csendes volt.Túl csendes.Kiszálltam az ágyból és elindultam a lépcsőn,mert láttam,hogy senki sincs itthon.Még Damian is eltűnt,pedig nagyon ritka,ha egyedül hagy.Körülnéztem a konyhában és egy cetlit találtam a hűtőszekrényen.Ez állt benne:
Paige,elmentünk paintballozni.Hagytam otthon 20 dollárt,arra az esetre ha megéheznél.Bármit is teszel,ne hagyd el a házat.Ha szeretnél enni valamit,akkor rendelj.Vigyázz magadra,sietünk haza!
Nagyszerű!Itt hagytak és ki tudja,mikor jönnek vissza.Mindig is féltem egyedül egy óriási házba,most pedig még az is rátett egy lapáttal,ami tegnap történt Chris-el.Nem akartam áthívni Bryson-t és Abi-t sem,szóval egyedül vagyok.5 óra múlva meghozták a kínai kaját,amit meg is ettem.A srácok még mindig nem jöttek vissza és már kezdtem Chris miatt aggódni.Még a narancsos csirkét sem tudtam nyugodtan megenni.Rágni kezdtem a körmöm,mert az ideg kezdett bizseregni bennem.Már kezdett sötétedni.Az egyedülléten kívül egy dolgot utálok jobban.A sötétséget.Kérlek Chris!Kérlek,gyere már haza!Szükségem van rád!

   

My brother's best friend/24.rész

24.rész

Reggel felébredtem és felkészültem erre a napra,ami nem csak izgalmas,de sokkos is lesz.Begöndörítettem a hajam,miután felraktam egy kis vízálló szempilla spirált és szemceruzát.Tettem egy kis pirosítót az arcomra,aztán felvettem egy temetőbe való ruhát. Jól akartam ma kinézni,mert nem csak mi leszünk a temetőben.Én készen voltam,de Chris még a mosdóban volt és zuhanyozott.Ideges voltam,mert nem tudtam Chris,hogy fog reagálni,mikor meglát sírni.Tuti látott már sírni,de ez most más.Ilyenkor nem tudom abbahagyni.Mindig azt mondom magamnak,hogy nem fogok sírni és mindig az ellenkezője történik.Beültünk a kocsiba,Chris pedig bekapcsolta a GPS-t,hogy eljussunk a temetőbe.Néha én is kérek útbaigazítást.Göröngyös úton mentünk,de végül odaértünk a kapu elé.Leparkoltunk és kiszálltunk.Hirtelen elszédültem.Kéz a kézben besétáltunk a kétszárnyú kapunk,velem az élen.Még nem is láttam a szüleim sírját,de már éreztem,hogy csípik a szemem a könnyek.Beletettem a vázába a virágcsokrot,a macit pedig a sírkő mellé. Chris leterítette a takarót,amit azért hozott,hogy ne a hideg füvön üljünk.Leültem és fejem Chris vállára hajtottam.Könnyek jöttek ki a szememből és még jobban Chris-hoz bújtam.

 "Nem tudjátok,hogy mennyire hiányoztok,anya és apa!Nem tudom miért,de úgy érzem,ha ti is itt lennétek,nem lennék ilyen,amilyen vagyok,Chris mellett.Ő segít nekem szinte mindenben!-gondoltam magamban.Általában hangosan beszélek hozzájuk,de mivel Chris itt volt,ezért inkább csak gondoltam.Megfogta a kezem és gyengéden megszorította,mintha mondani akarna valamit.Körülnéztem és láttam egy másik családot is.

-Minden tökéletes lesz bébi!-mondta és megcsókolta a kezem.

-Honnan tudod ezt?Senki sem tudja,hogy tökéletes lesz-e valami.Fura,hogy ilyen gyorsan repül az idő.Olyan mintha látnám még a temetést.Olyan békésnek tűnt és mégis tele volt fájdalommal.-sóhajtottam.

-Hát én azt az ígéretet szeretném tenni a szüleidnek,hogy mindig itt leszek neked,ha szükséged lesz rám!Itt vagyok ha sírni akarsz.-néztem fel rá.Ő szó szerint ezt mondta és remélem komolyan is gondolta.Minden.amit tehetett az az ölelés és a mosoly kellett ahhoz,hogy sírjak.Mindig a szüleimmel töltöttem ezt a napot,de Abi-t sem hoztam magammal.Régen azért is jöttem,mert a napi problémákról akartam beszélni anyáékkal,de most,hogy Chris itt van egy kicsit más a helyzet.Kezdek rossz dolgokat felismerni magamban,ami a tudatlanság.

Chris

Paige-el itt lenni sok dologra ébresztett rá.Sok rossz dolgon megy keresztül.Ezen eddig csak a bátyja segített túljutni.Sosem sírta ki magát senki vállán vagy beszélt róla egy személynek,hanem inkább magában tartotta a fájdalmát.Most megértettem,hogy miért volt olyan idő,amikor őrült,szomorú vagy épp sírós kedvében volt.Nem voltak hangulatváltozásai,ő csak gyászolt.Beletelt egy jó hosszú időbe ezt megérteni,de hajlandó vagyok vele együttműködni,ha ő is hajlandó velem.Olyan leszek,mint egy barát,akinek sírhat a vállán és beszélhet vele,ha neki valóban szüksége van rá.Csak a barátja akarok lenni és semmi más.Egyszer egyikünk úgyis feladja ezt a játékot és remélem,hogy újra tudjuk kezdeni és barátok lehetünk.Remélhetőleg sikerül elfelejtenünk ezt a játékot és barátok lehetünk.Új fejezet kezdődhet a barátságunkban.

Paige

Chris el volt veszve a gondolataiban.Néha azt kívánom bárcsak tudhatnám mi zajlik a fejében,csak ez sosem fog bekövetkezni,hacsak el nem mondja.Amióta elkezdtünk lógni,már jobban kedvelem.Csak úgy,mint egy barát.Megpróbálom elképzelni a jövőnket,hogy szerencsés,tökéletes pár vagyunk,de nem sikerül.Nem tudom,lehet,hogy túlreagálom.Hazaértünk,én pedig egyenesen a szobámba mentem. Chris lent maradt a fiúkkal,ami teljesen elfogadható volt a részemről.Ő annyit lóg velem,hogy biztosan elfelejtette a srácokat.Kinyitottam a szobám ajtaját,mivel kopogtattak. Abi állt ott csokival,filmmel és pizsamával a kezében.Nem akartam hazudni,de én annyira el voltam foglalva Chris-el,hogy teljesen elfelejtettem Abi-t,azt a lányt,akit a legjobb barátomnak nevezhetek.Sikoltottam.

-De rég nem láttalak!Mi folyik itt?-húztam be a szobába.

-Tudom,hogy milyen nap van ma.Gondolkodtam rólad mostanában és hiányoztál,szóval mi lenne,ha itt aludnék és megnéznénk egy filmet!-sikoltott.Már régóta nem csináltunk ilyen estét.Kiengedtem a hajam és felvettem a pizsamám,,amíg Abi hozott egy filmet.

-Paige gyere ide kérlek!-sikoltott a bátyám a földszintről.Nyögtem hangosan és csalódottan.

-Mindjárt jövök!-mondtam bosszankodva.Ő csak nevetett és bólintott.Lementem a földszintre és 5 idegen embert láttam ülni a kanapén.A bátyám jött ki a konyhából 5 csésze forró csokoládéval.

-Paige,azt akarom,hogy megismerd Jacobson-ékat. Ma költöztek ide,ők az új szomszédok.-meglepődtem,hiszen évek óta nem volt új szomszédunk.

-Ők itt Lori Jacobson,Charles Jacobson,a 7 éves lánya Vanessa,a 12 éves fia James,és végül a 17 éves fia Bryson.-Damian bemutatta őket nekem.

-Örülök,hogy megismerhettek magukat.-mindenkivel kezet ráztam.

-Kérlek ne törődj velem! Filmet nézünk Abi-vel.-mosolyogtam.A szemem sarkából láttam,hogy Bryson folyton engem bámul.

-Maradnak vacsorára,szóval miért nem hívod Bryson-t is filmet nézni veled és Abi-vel.-nevettem egy kicsit,mert Damian próbált kifinomultan cselekedni,de ő a legéretlenebb ember,akit ismerek.

-Szeretnél jönni filmet nézni velem és a legjobb barátommal?Van csokoládé!-próbáltam elővenni a legjobb mosolyom.

-Persze!-nevetett.Hangja mélyen vonzó volt.Ő maga csak simán vonzó.

-Damian,Chris visszajön?-kérdeztem,mielőtt felmentünk volna az emeletre.

-Ja!Mentek,hogy ennivalót vegyenek!-bólintottam,majd felmentem Bryson-al az élen.Alig néhány órát beszélgettünk,de már is megismertük Bryson-t.Ő rendkívül vicces,bájos,kedves és tudja,hogy kell megnyerni egy lányt.
-Tudod Paige,nagyon kedvellek!A személyiséged kiváló és azt hiszem,tényleg aranyos.-néztem rá és egy kis rózsaszín árnyalatot kapott az arcom.
-Köszönöm!-feleltem. Mondtam már,hogy ez a fickó tényleg aranyos?

My brother's best friend/23.rész

23.rész

Végül 9 óra körül úgy döntöttünk,hogy ideje hazamennünk és pihennünk.A hideg vette át a hőt a testünkben.Mindenhol jégcsapok csüngtek. Chris megfordult az autóval és lassan elindult.A kezemet forró levegővel akartam felmelegíteni,de hiába.A hó esni kezdett,az utcák olyanok voltak,mint egy téli csodaország.Mindenhol jelek voltak: Vigyázat! Veszély! Jég! Chris lassabban vezetett.A 30 perces autóútból egy órás lett,amit nem bántam.

-Jól érezted magad?-fordult felém Chris.

-Természetesen!-mondtam.Elpirultam egy kicsit,mert még mindig a kép járt a fejemben.Ez a nap jobb nem is lehetett volna.

-Örülök,hogy jól szórakoztál bébi!

A forgalom ismét felgyorsult,ezért az autó gyorsabban haladt 5 km/h-nál. Végül körülbelül fél 11-re hazaértünk.Vittünk fel szaggatott marhahúst,cukrot,tejet.Kiszálltam az autóból a hideg levegőre,majd bementem a meleg házamba újra. Damian ide-oda járkált a házban a telefonját szorongatva és látszott rajta,hogy ideges.Amint meglátott,átfutott a szobán és szorosan megölelt.
-Hol voltál?Betegre aggódtam magam!-siránkozott Damian.
-Damian,jól vagyok! Chris és én elmentünk!Nem voltam egyedül!-mutattam Chris-re,aki épp besétált az ajtón. Damian megnyugodott egy kicsit,amikor meglátta Chris-t levenni a pulcsiját,ami alatt egy egyszerű fekete póló volt.Belenéztem a szekrénybe és kivettem belőle még egy takarót.Nem igazán jó a fűtés a szobámban.Én most már 3 takaróval takarózok,ráadásul még Chris teste is melegít.Behoztam a szaggatott marhahúst a szobámba és a világ legjobb napjára gondoltam,ami persze ma volt.Ráugrottam az ágyamra és összekulcsoltam a lábam,miközben bekapcsoltam a tv-t.Röviddel ezután Chris bejött és rögtön a szaggatott marhahúsomat akarta elvenni!
-Ne!-ordítottam,ahogy próbáltam elrejteni a kaját.
-Bébi,adj egy kicsit!-nyafogott.
-Nem,ez az enyém!-nevettem. Chris abbahagyta a kérlelést,felült,oldalra döntötte a fejét és gondolkodott.
-Te akartad!-felelte.Ráült a csípőmre és a lelket is kicsikizte belőlem.Nem kaptam levegőt és még csak gondolkodni sem tudtam.Nevettem.
-Rendben!Itt van!-kiabáltam,miközben nevettem.Elégedett arcot vágott és leszállt róla,majd elvette a nasit. Csendben maradtam és néztem tovább a tv-t.Körülbelül egy óra múlva beszélgetni kezdtünk.
-Szóval,mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Holnap a temetőbe megyek!Már 2 éve lesz,hogy meghaltak és minden hónap 17.-én virágot és léggömböt veszek,hogy tudják törődök velük.-összeráncoltam a homlokom.
-Nem bánod,ha veled megyek?-kérdezte.Valamilyen oknál fogva ez a kijelentés meglepett,de bólintottam.
-Nagyon szeretném,ha velem jönnél!-ő megajándékozott egy mosollyal.
-Akkor menjünk aludni,hogy ki tudjuk pihenni magunkat holnapra!-csókolta meg az arcomat.Beleegyeztem,majd bementem a mosdóba és fogat mostam.Ágyba bújtam és megvártam,hogy Chris is elkészüljön,majd bebújt mellém az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtünk.Lekapcsolta a villanyt és lassan megcsókolt.Aztán a homlokom is és az arcom.Még egy ideig ébren maradtam és a holnapi napon gondolkodtam.Amikor anyáék sírjához megyek mindig sírok.Nem akarok Chris előtt,mert azt szeretném,ha mindig boldognak látna.Bár fizikailag már nincsenek velem,de mentálisan igen.Ilyenkor bűnösnek érzem magam,mert tudom,hogy tehettem volna valamit,bár azt mondták,semmi sem segíthet.Holnap mindent el fogok nekik mondani,köztük azt is,hogy Chris és én boldogok vagyunk.Attól függetlenül,hogy ők látnak engem odafentről,személyesen szeretnék nekik elmondani mindent.Ha ők hallanak engem,azt akarom,hogy a saját szemszögemből halljanak.

My brother's best friend/22.rész

22.rész

Ültem az ágyamon és néztem a tv-t,amikor kopogtattak az ajtómon.Nem gondolkodtam sokat,kinyitottam,hogy lássam ki kopog. Chris állt ott,egyik kezét a feje mögé rakta és üres tekintettel figyelt.Lila volt a szeme alja,de várjunk csak!Miért van monoklija?

-Mi történt?-kiáltottam.

-Benjamin és én összeverekedtünk!-szemem elkerekedett,úgy éreztem,mindjárt elájulok.Nem tudtam,mit gondoljak.Miért Benjamin és Chris verekednek össze?Miért alacsonyodnak le erre a szintre?Ujjaimmal a hajamba túrtam,arcom pedig a kezembe temettem és akaratom ellenére sírni kezdtem.

-Azt mondtad nekem,hogy a szüleid házába mész!-nyöszörögtem.

-Hazamentem,de mégis visszajöttem!-megfogtam a karját,behúztam a szobába,ő pedig becsukta mögöttünk az ajtót.Bevezettem a mosdóba,ráültettem a lehajtott vécé ülőkére.Lehajoltam és belenéztem a szekrénybe,amíg megtaláltam az elsősegély dobozt.Letakarítottam az arcán lévő kis vért és lekezeltem a lila foltot a szeme alatt.A keze csupa vér volt,ezért fogtam egy törölközőt és lemostam.

-Nem kellett volna elhagynod a házat!-oktattam ki.

-Nem.Hiba volt elhagyni!-sütötte le a szemét.Lekapcsoltam a mosdóba a lámpát,majd odavezettem az ágyhoz,ahol levette a cipőjét és befeküdt a takaró alá.Rosszul éreztem magam Chris miatt.Szerintem,ha engem kérdeznének,Benjamin megérdemelte,hogy Chris megverje.Végtére is,ő kereste a bajt és úgy tűnik,meg is találta.

-Mindjárt jövök!-motyogtam.Lementem a földszintre és láttam,hogy Danny és Kyle ül a kanapén.Mielőtt beléptem a konyhába,átmentem a nappaliba,hogy megkérdezzem,hol van Damian.

-Hé fiúk,hol van Damian?-kérdeztem gyorsan.

-Benjamin-t hazavitte!-harag vette át a testem.

-Miért vitte haza?Megérdemelte,hogy úgy járjon!-kiabáltam.

-Nem volt felismerhető,miután Chris megverte!-mondta Kyle. Nagyon büszke voltam Chris-re. Oldalra döntöttem a fejem és "O" alakot formáztam a számmal.Bementem a konyhába,hogy felvigyek egy két dolgot Chris-nak. Felkaptam egy kis vizet és pár szelet pizzát,abban az esetben ha kell neki.Felmentem az emeletre és az ágyam mellé raktam a cuccokat.Bementem a mosdóba és kötszert hoztam ki Chris duzzadt csuklójára.Aztán adtam neki kaját és egy vezérlőt a Playstation-hoz és játszott Grand Theft Auto V-öt,láttam ez teszi boldoggá.Hallottam,hogy a bátyám hazajött,ezért úgy döntöttem,hogy megnézem mit csinál.

-Minden rendben?-kérdeztem,ahogy ott ültem a kanapén.

-Igen,beszéltünk róla.Nem jön többé a közeledbe!-elmosolyodott. Emily kijött a konyhából és összekulcsolta Damian-el a kezét.Egymásra néztek és mosolyogtak.

-Rendben,én csak azt szeretném,hogy minden rendben legyen.Ugye nem haragszol Chris-re?-estem kétségbe.Megrázta a fejét.

-Benjamin megérdemelte.Senki sem csókolja meg a húgom.-vigyorgott.Játékosan forgattam a szemem,majd elindultam vissza az emeletre,ahol Chris már nem videó játékozott.

-Csináljunk ma valamit!-vetette fel az ötletet.

-Biztos,hogy menni akarsz?Mintha minden mozdulat fájna!-sóhajtottam.

-Bébi jól vagyok!El kellene menni a karneválra.Gyönyörű.Tele fényekkel és úgy gondolom,hogy jó lenne egy kis időt együtt eltölteni ahelyett,hogy a szobádban ülünk.-igaza volt.Akkor miért nem megy és szórakozik?Felöltöztem,majd kimentem a mosdóból,hogy megnézzem,Chris kész van-e.A mindennapi életben más.Ma van a nap,hogy el akarok menni itthonról,méghozzá vele.Felvettem Chris pulcsiját is.Lesétáltunk a földszintre és mondtuk a fiúknak,hogy később jövünk.A hideg levegő csípte az arcom,és kicsit rózsaszín is lett.Siettem és beszálltam a kocsiba.Ez alkalommal az út,nem volt kínos.Beszéltünk sok mindenről.Beszéltünk a családról,gyerekkori emlékekről.Nagyon jól kijöttünk egymással.30 perc alatt odaértünk,de nekem csak 10-nak tűnt.Odaértünk,megkaptuk a jegyeket és elindultunk.Fények terítették be az egész karnevált.Piros,kék,lila,rózsaszín.Volt ott cukros stand,világító rénszarvas és hóemberek.Szememben csillogott a fények tükörképe. Chris megfogta a derekam és az édességekhez vezetett,ahol tölcsér tortát vett nekem.Ez nem eredeti karnevál volt,de a leggyönyörűbb,amit valaha láttam.Világított minden.Abban a pillanatban olyan romantikus volt,hogy nem éreztem hazugságnak ezt az egészet. Chris és én,kézen fogva sétáltunk a karneválon és gyönyörködtünk a mesés látványba,ami olyan volt,mintha életre kelt volna a rendezvény. Chris elővette a telefonját és egy idegent megkért,hogy fényképezzen le minket egy óriási karácsonyfa előtt,ami tele volt a kedvenc színeimmel. Chris a nevemet kiáltotta,hogy nézzek rá.Rá néztem és hirtelen megcsókolt.Becsuktam a szemem és élveztem ezt a különleges pillanatot.Láttam a vakut,elkészült a kép. Chris elvált ajkaimtól,majd elvette a telefont.Ahelyett,hogy elment volna az idegen,odajött hozzánk és elmosolyodott.

-Gyönyörű pár vagytok!-mondta a férfi.Néztük egymást és mosolyogtunk.Elpirultam.

-Köszönjük!-válaszolta Chris. Kezet ráztam,majd megrázta az enyémet is és elment.Megnéztük a rólunk készült képet és varázslatos volt.El kell,hogy mondjam,hogy valószínűleg ez a legjobb napom,amit Chris-el töltöttem.Különösen azért,mert a képen együtt voltunk.Úgy néztünk ki,mint egy igazi,boldog pár.

My brother's best friend/21.rész

21.rész

Már eltelt 1-2 óra,amióta nem hallottunk Benjamin-ról. Azt hiszem,jobb is így.Lezuhanyoztam és megpróbáltam lesúrolni a számon maradt baktériumokat.A csókja fele olyan jó volt,mint Chris-é.Benjamin csókja hanyag,nedves és undorító volt.Kiráz tőle a hideg.Úgy döntöttem,hogy elég lesz az 1 órás zuhany és ki kellene szállni.Megragadtam a zebracsíkos törölközőmet és becsavartam magam.Egy valamivel kisebb törölközővel megszárítottam a hajam.Néztem magam a tükörben és vörös,duzzadt ajkakat láttam.Gondolkodtam és lehet,hogy megharapott.Azt hiszem,a számat forró vízzel kellett volna kimosni.Felvettem a pizsamámat,majd kimentem a mosdóból. Chris már az ágyamon feküdt és a plafont nézte.

-Szia!-mondta,én pedig beugrottam az ágyba mellé.

-Megint rajtad van a pulcsim?-nevette el magát.Bólintottam.

-Tudod,te az én barátom vagy,ezért hozzá kell szoknod.Szeretem a pulcsid!-mosolyogtam.

-Nos,rendben!Azt hiszem hozzá tudok szokni!-kacsintott. Chris feltolta magát sz ágyról,hogy velem szembe legyen.

-Miért olyan duzzadt és vörös az ajkad?-kérdezte és ujjával végigsimított a számon.

-Megpróbáltam lesúrolni Benjamin csókját.-lebiggyesztettem az alsó ajkam,hogy úgy tűnjek nagyon szomorú vagyok.

-Azt hiszem az én forró ajkaim segíthetnek ezen!Te is így gondolod?-kuncogott.

-Csak arra gondoltam,hogy az övé rossz volt!-nevettem.

Előrehajolt egészen addig,amíg ajkával ajkaimat nem érintette.Éreztem a mentolos leheletét,amely arra késztetett,hogy még jobban csókoljam.Ő egy kicsit hozzám nyomta a száját,mielőtt rendesen megcsókolt.

-Így már jobb?-kérdezte,miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal!-mondtam,majd egy újabb csókot lehelt ajkaimra.
-Chris,köszönöm,amit ma értem tettél.Úgy értem te voltál az aki kiállt mellettem,még a bátyám helyett is.A saját bátyám csak állt ott.Köszönöm!-mondtam félénken.Rám nézett és mosolygott.
-Barátok vagyunk,emlékszel?Azért vagyok itt,hogy megvédjem a barátnőmet a bajtól!-ez igaz és én azt kívánom bárcsak komolyan gondolta.Annak ellenére,hogy mindenki azt hiszi,olyan nagy dolog folyik itt,pedig nem.Mindez hazugság.Az egy dolog,hogy néha szeretném ha igaz lenne.Ő volt talán az egyetlen barátom,aki így bánt velem és ez az egész nem is igaz.Mindenki emlékszik,amikor azt mondtam,hogy meg akarom változtatni Chris-t,mert ő megváltoztathatatlan?Nos mi lenne ha azt mondanám,hogy titokban segítek neki anélkül,hogy ő tudná?Úgy tűnik,hogy ő valóban sokat változott a kezdetektől fogva.Nem tudom lehet,hogy tévedek.
-Hé,mennem kell!Holnap találkozunk,rendben?-kérdezte Chris és felkelt az ágyról.
-Miért mész el ilyen korán?-kérdeztem.
-Valami néhány rokon jön át!-bólintottam,ez ésszerűnek tűnik.
-Rendben,holnap találkozunk!-megölelt,majd megcsókolt.Ezzel elment az én szobámból és a házamból.

Chris

Kisétáltam Paige szobájából,majd elköszöntem Damian-től és hazamentem. Shelby néni jött át a két csibész gyerekével és a lusta férjével.Ha csak rájuk gondoltam,szét akart robbanni az agyam.A ház elé álltam,mikor észrevettem a házzal szemben parkoló 2006 Chevy Malibu kocsit.Kiszálltam az autóból és indultam a ház felé.Elővettem a kulcsot,kinyitottam az ajtót és rögtön az a két sznob gyerek fogadott.A lábamra csimpaszkodtak és majdnem fellöktek.

-Chris...Chris gyere!-kiabáltak.

-Szálljatok le rólam!-ordítottam.Elengedtek és dühösen belerúgtak a lábszáramba.Ökölbe szorítottam a kezem,de végül uralkodtam magamon.Bementem a konyhába,ahol anyám vacsorát főzött,a nagynéném pedig nézte,mint mindig.A nagynéném rám nézett és a szemét forgatta.Így viszonozta a szívességet.Mi soha nem szerettük egymást.2 óra a nagynéném hangjából elég volt és úgy döntöttem,hogy visszamegyek Paige-hoz és nem szólok anyámnak.Ahogy odaértem a házhoz,megláttam egy olyan autót,ami hasonlított Benjaminéra.Gyorsan kiszálltam a kocsiból és rohantam be a házba.Ott ült Damian mellet és beszélgettek.Amint meglátott,felkelt és az utcára mutatott.Azt hiszem,beszélni akar velem.Bólintottam és elindultam a bejárati ajtó felé.Miután kiértünk,Benjamin úgy meglökött,hogy elestem.Gyorsan felkeltem és rájöttem,hogy verekedni akar.Támadó állásba helyezkedtem és blokkoltam az engem érő ütéseket.Amint fáradni kezdett,ütni kezdtem az arcát és emiatt vérezni kezdett az orra.Hátralépett és tartotta az orrát.Rohant ismét felém és meg is ütött.Azért,mert egyszer sikerült megütnie,az nem jelenti azt,hogy gyengülök.Amikor megütnek ideges leszek.Nem tudom kontrollálni magam verekedés közben.Annyira meglöktem,hogy ráesett a földre.Megfogtam a pulcsiját és többször bevágtam neki.A szeme alatt lila foltok jelentek meg. Damian és a többiek kijöttek. Danny és Kyle leszedtek Benjamin-ról és tartottak.Ránéztem Benjamin-re még egyszer.Arca fel volt dagadva,duzzadt volt a szeme,az arcát pedig lila foltok tarkították.Az orra vérzett.

-Mi a fene ütött belétek?-Damian szinte már sikoltott.

-Miért nem kérdezed Benjamin-t?Ő volt az,aki először megütött.-Damian ránézett Benjamin-re,aki nem tudta kinyitni a szemét.

-Benjamin,most hazaviszlek,de utána nem akarlak látni!-mondta Damian,majd bement a kulcsaiért.Tudom,hogy a harc,soha nem válasz a problémára,de nem fogom hagyni,hogy Benjamin csak úgy megüssön.

-Chris,menj be!Szólj Paige-nak!-mondta együtt érzően.Visszamentem a házba.Kíváncsi vagyok,hogy Paige mit fog szólni,ha meglátja a fekete szemem és rájön,hogy összeverekedtem Benjamin-el.

My brother's best friend/20.rész

20.rész

Benjamin eltolt magától,miután végzett a kis jelenetével.Azért mondom kis jelenetnek,mert sosem lesz rá alkalom,hogy visszacsókoljam és,hogy valaha még megcsókolhat.A szemébe néztem,amik eddig tele voltak együttérzéssel,mostanra büszkeséggel.Megálltam egy kicsit,elpillantottam Benjamin válla fölött Chris-re,akinek ökölbe szorult a keze.A szeme már fekete volt a dühtől.Akkor milyen volt,mikor a pénztáros flörtölt velem,most tuti szétveri Benjamin-t. Damian egy árva szót nem szólt,csak ott állt lefagyva.

-Esküszöm Chris,hogy nem csináltam semmit!-mondtam újra és újra.

-Nem számít!Nem a te hibád!A játéknak még nincs vége.ű

-Először is..-kezdte Damian. Bámultam tágra nyílt szemekkel és izgatottan vártam,hogy mit fog mondani.Odament Benjamin-hoz és arrébb tolta Chris-től,hogy tartsa a távolságot.

-Először is szeretném tudni,hogy miért csókoltad meg a barátnőmet!Ő az enyém Benjamin,nem a tiéd!-kiabált Chris. Benjamin csak mosolygott és megrázta a fejét,miközben a szemét forgatta.

-Nem Chris. Ő nem lenne a tiéd ha nem játszanátok ezt a játékot.Ha nem lenne,még mindig próbálnál bejutni a lányok nadrágjába.Tényleg azt hiszed,hogy ez fair az olyanokkal,akik tényleg szeretnék,hogy Paige az övéké legyen?Nem,nem az.Miért?Mert túl elfoglalt veled,azzal a személlyel,aki alig törődik vele.Csak megakarod őt alázni és a hírnevét a szemétbe dobni.-Benjamin köpött. Chris most heves és dühös lett.Minden szó,amivel helyettesíteni lehet a dühös szót,az mind Chris-re igaz.Próbált uralkodni magán,de az egyik legjobb barátja csak sértegette.Szemei másodpercek alatt zöldről feketére változtak.Ez az a Chris,akit nem akartam látni,ugyanis megrémített.Nagyon aggasztott,ahogy Benjamin viselkedett.Most véget ér a barátságuk?

Chris

Soha nem gondoltam,hogy Benjamin teszi ezt.Soha nem kapott figyelmet a lányoktól és nem is volt nagy játékos.Ő mindig hűvös,nyugodt és kollektív volt.Mindig magának való volt,nem beszélt senkivel. Paige fel volt háborodva és a sírás határán volt.Bárcsak a karomba vehettem volna,mint minden este.
-Amit én csinálok,az nem a te dolgod Benjamin.Te mindig olyan csendes voltál.Most csak azért,mert járok Paige-el,nem tudsz megérteni?Meg kéne értened a legjobb barátod jóban-rosszban.Emlékszel?Nem érdekel ha Paige és én játszunk a játékot vagy sem,ő mindig az enyém marad és nem a tied.Mi lenne,ha társkereső oldalon keresnél hozzád illő csajokat?Akkor is csinálnád ezt a fajta piszkos dolgot?Bár én vagyok,ahogy vagyok a lányokkal,de sosem érek hozzájuk.Sosem érnék úgy a lányokhoz,amíg ők nem akarják.Érted?-kiöntöttem a szívem úgy,ahogy évek óta sosem.Benjamin csendben maradt.Nem nézett fel,nem mozdult.Csak állt ott ugyanabban a helyzetben.
-Paige,majd később megbeszéljük.Menj fel a szobádba bébi és ne aggódj.Ez nem befolyásolja a játékot,mert ez nem a te hibád.-odamentem hozzá,ő pedig szorosan megölelt.Ő tartott engem,úgy éreztem,hogy nem akar elengedni.Megcsókoltam az arcát,aztán felment a szobájába.Odamentem Benjamin-hoz és kezem a vállára tettem.
-Bármi is adódjon,tudunk beszélni Benjamin!-megfogta a kezem és durván eltolta.
-Ne nyúlj hozzám Chris!Igen,legjobb barátoknak kellett volna lennünk!Tudtad,hogy hosszú ideje szeretem Paige-t és mégis belementél ebbe a hülye játékba!-kisétált a házból és erővel becsapta az ajtót.Esküszöm,hogy soha nem tudtam,hogy szereti Paige-t.Ha elmondta volna nekem,sosem játszom vele ezt a játékot.

Paige

Vártam türelmesen,hogy Chris bejöjjön a szobámba,rohadtul aggódtam érte.Mi van,ha összeverekedtek?Mi van,ha nem barátok többé?Azon voltam,hogy lemegyek a földszintre,mikor Chris sétált be szomorúan.

-Mi történt?-kérdeztem,miközben csendben becsuktam az ajtót.

-Azt hiszem,most elvesztettem az egyik legjobb barátom!-suttogta.Odamentem hozzá és karom a nyaka köré tekertem.Meg akartam vigasztalni minden egyes este.Mindketten szomorúan ültünk az ágyon.Egyikőnk sem beszélt,mikor valami az eszembe jutott.Valószínű,hogy ez az egyetlen módja,hogy Chris visszakapja Benjamin-t.

-Akarod Benjamin-t?-kérdeztem,megtörve a csendet.Bólintott.

-Ő volt a legjobb barátom,amióta az eszemet tudom.Nem tudom,mit tegyek.-gondolkodtam egy darabig,majd felsóhajtottam.

-Az egyetlen módja,hogy visszakapd Benjamin-t,ha...ha...ha abbahagyjuk ezt a játékot!

-Mi van?-kérdezte.

-Ez az egyetlen módja Chris!-folyamatosan beszéltem.Elgondolkodott egy pillanatra,majd megrázta a fejét.

-Nem,én nem akarom!Be fogjuk fejezni,ha elkezdtük!-mosolygott.Mentálisan felsóhajtott.

Úgy tűnik,hogy Chris az egyetlen,aki tart,hogy össze ne omoljak!