My brother's best friend/21.rész

21.rész

Már eltelt 1-2 óra,amióta nem hallottunk Benjamin-ról. Azt hiszem,jobb is így.Lezuhanyoztam és megpróbáltam lesúrolni a számon maradt baktériumokat.A csókja fele olyan jó volt,mint Chris-é.Benjamin csókja hanyag,nedves és undorító volt.Kiráz tőle a hideg.Úgy döntöttem,hogy elég lesz az 1 órás zuhany és ki kellene szállni.Megragadtam a zebracsíkos törölközőmet és becsavartam magam.Egy valamivel kisebb törölközővel megszárítottam a hajam.Néztem magam a tükörben és vörös,duzzadt ajkakat láttam.Gondolkodtam és lehet,hogy megharapott.Azt hiszem,a számat forró vízzel kellett volna kimosni.Felvettem a pizsamámat,majd kimentem a mosdóból. Chris már az ágyamon feküdt és a plafont nézte.

-Szia!-mondta,én pedig beugrottam az ágyba mellé.

-Megint rajtad van a pulcsim?-nevette el magát.Bólintottam.

-Tudod,te az én barátom vagy,ezért hozzá kell szoknod.Szeretem a pulcsid!-mosolyogtam.

-Nos,rendben!Azt hiszem hozzá tudok szokni!-kacsintott. Chris feltolta magát sz ágyról,hogy velem szembe legyen.

-Miért olyan duzzadt és vörös az ajkad?-kérdezte és ujjával végigsimított a számon.

-Megpróbáltam lesúrolni Benjamin csókját.-lebiggyesztettem az alsó ajkam,hogy úgy tűnjek nagyon szomorú vagyok.

-Azt hiszem az én forró ajkaim segíthetnek ezen!Te is így gondolod?-kuncogott.

-Csak arra gondoltam,hogy az övé rossz volt!-nevettem.

Előrehajolt egészen addig,amíg ajkával ajkaimat nem érintette.Éreztem a mentolos leheletét,amely arra késztetett,hogy még jobban csókoljam.Ő egy kicsit hozzám nyomta a száját,mielőtt rendesen megcsókolt.

-Így már jobb?-kérdezte,miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal!-mondtam,majd egy újabb csókot lehelt ajkaimra.
-Chris,köszönöm,amit ma értem tettél.Úgy értem te voltál az aki kiállt mellettem,még a bátyám helyett is.A saját bátyám csak állt ott.Köszönöm!-mondtam félénken.Rám nézett és mosolygott.
-Barátok vagyunk,emlékszel?Azért vagyok itt,hogy megvédjem a barátnőmet a bajtól!-ez igaz és én azt kívánom bárcsak komolyan gondolta.Annak ellenére,hogy mindenki azt hiszi,olyan nagy dolog folyik itt,pedig nem.Mindez hazugság.Az egy dolog,hogy néha szeretném ha igaz lenne.Ő volt talán az egyetlen barátom,aki így bánt velem és ez az egész nem is igaz.Mindenki emlékszik,amikor azt mondtam,hogy meg akarom változtatni Chris-t,mert ő megváltoztathatatlan?Nos mi lenne ha azt mondanám,hogy titokban segítek neki anélkül,hogy ő tudná?Úgy tűnik,hogy ő valóban sokat változott a kezdetektől fogva.Nem tudom lehet,hogy tévedek.
-Hé,mennem kell!Holnap találkozunk,rendben?-kérdezte Chris és felkelt az ágyról.
-Miért mész el ilyen korán?-kérdeztem.
-Valami néhány rokon jön át!-bólintottam,ez ésszerűnek tűnik.
-Rendben,holnap találkozunk!-megölelt,majd megcsókolt.Ezzel elment az én szobámból és a házamból.

Chris

Kisétáltam Paige szobájából,majd elköszöntem Damian-től és hazamentem. Shelby néni jött át a két csibész gyerekével és a lusta férjével.Ha csak rájuk gondoltam,szét akart robbanni az agyam.A ház elé álltam,mikor észrevettem a házzal szemben parkoló 2006 Chevy Malibu kocsit.Kiszálltam az autóból és indultam a ház felé.Elővettem a kulcsot,kinyitottam az ajtót és rögtön az a két sznob gyerek fogadott.A lábamra csimpaszkodtak és majdnem fellöktek.

-Chris...Chris gyere!-kiabáltak.

-Szálljatok le rólam!-ordítottam.Elengedtek és dühösen belerúgtak a lábszáramba.Ökölbe szorítottam a kezem,de végül uralkodtam magamon.Bementem a konyhába,ahol anyám vacsorát főzött,a nagynéném pedig nézte,mint mindig.A nagynéném rám nézett és a szemét forgatta.Így viszonozta a szívességet.Mi soha nem szerettük egymást.2 óra a nagynéném hangjából elég volt és úgy döntöttem,hogy visszamegyek Paige-hoz és nem szólok anyámnak.Ahogy odaértem a házhoz,megláttam egy olyan autót,ami hasonlított Benjaminéra.Gyorsan kiszálltam a kocsiból és rohantam be a házba.Ott ült Damian mellet és beszélgettek.Amint meglátott,felkelt és az utcára mutatott.Azt hiszem,beszélni akar velem.Bólintottam és elindultam a bejárati ajtó felé.Miután kiértünk,Benjamin úgy meglökött,hogy elestem.Gyorsan felkeltem és rájöttem,hogy verekedni akar.Támadó állásba helyezkedtem és blokkoltam az engem érő ütéseket.Amint fáradni kezdett,ütni kezdtem az arcát és emiatt vérezni kezdett az orra.Hátralépett és tartotta az orrát.Rohant ismét felém és meg is ütött.Azért,mert egyszer sikerült megütnie,az nem jelenti azt,hogy gyengülök.Amikor megütnek ideges leszek.Nem tudom kontrollálni magam verekedés közben.Annyira meglöktem,hogy ráesett a földre.Megfogtam a pulcsiját és többször bevágtam neki.A szeme alatt lila foltok jelentek meg. Damian és a többiek kijöttek. Danny és Kyle leszedtek Benjamin-ról és tartottak.Ránéztem Benjamin-re még egyszer.Arca fel volt dagadva,duzzadt volt a szeme,az arcát pedig lila foltok tarkították.Az orra vérzett.

-Mi a fene ütött belétek?-Damian szinte már sikoltott.

-Miért nem kérdezed Benjamin-t?Ő volt az,aki először megütött.-Damian ránézett Benjamin-re,aki nem tudta kinyitni a szemét.

-Benjamin,most hazaviszlek,de utána nem akarlak látni!-mondta Damian,majd bement a kulcsaiért.Tudom,hogy a harc,soha nem válasz a problémára,de nem fogom hagyni,hogy Benjamin csak úgy megüssön.

-Chris,menj be!Szólj Paige-nak!-mondta együtt érzően.Visszamentem a házba.Kíváncsi vagyok,hogy Paige mit fog szólni,ha meglátja a fekete szemem és rájön,hogy összeverekedtem Benjamin-el.