5.rész
Siettem az ebédlőbe.Kifulladtam,mire megérkeztem az asztalunkhoz. Abi furcsán nézett rám.
-Miért ilyen későn?Már csak öt perc van az ebédszünetből!-értesített Abi.
-Van egy hírem Chris-ről.-ziháltam.
-Mi történt?
-Oké,ez hosszú történet,szóval röviden,Chris megkért,hogy játsszak vele egy szerelmi játékot!-elkerekedett a szeme Abi-nek.
-Miféle szerelmi játékot?
-Úgy kell viselkednünk,mintha egy pár lennénk.Csók,kéz a kézben séta.Aki beleszeret a másikba,veszít és az egész iskola előtt lesz megalázva.
-Ó,istenem,mibe keverted magad?
-Én nem mondtam igent,de tényleg szeretnék játszani.Nem én vagyok az egyetlen akit meg lehet alázni.-mosolyogtam.Gondolkozott egy darabig,majd felragyogott a szeme.
-Csináld!Játssz!Had szenvedjen!
Beleegyeztem.Először is,el kell mondanom a bátyámnak,aki határozottan ellenezni fogja.Megszólalt a csengő,s ezzel véget is ért a tanítás.A bátyám már a parkolóban volt,mikor odaértem és láttam a dühöt a szemében.
-Nos,Chris elmondott mindent.
-Mit mondott?-kérdeztem.
-Az a hülye kis játék,amivel a srácok játszanak!Az igazat megvallva Paige,amikor hallottam fájt nekem.Szóltam neked,hogy maradj távol tőle és te megszegted a parancsaimat.-emelte fel a hangját.
-Ne emeld fel a hangod,mert nem mondtam igent!Én csak próbálok játszani vele.Belefáradtam a nagy egójába. Ha nem teszem,megőrülök tőle.-küzdöttem.Egy dolgot tudtam biztosan,hogy nem fogom feladni harc nélkül.Nem én vagyok az egyetlen,aki megtörhet és beleszerethet.Sóhajtottam.
-Nézd Damian!Hadd csináljam!Tudom kezelni.Ígérem nem fogok beleszeretni.-megrázta a fejét és a szemét forgatta.
-Rendben,de ha fáj,ne gyere hozzám,hogy te megmondtad!Bármi történik közte és közted,én nem akarok részt venni ebben.-sikítottam izgalmamban.Ez az első alkalom,hogy egy sráccal fogok játszani.Futottam a szobámba és türelmesen vártam,hogy Chris megérkezzen.Körülbelül 10 perccel azután,hogy megérkeztem a szobámba,fiú hangokat hallottam a földszintről,és mosolyogtam magamban,mert tudtam,hogy Chris volt az egyik közülük.Lépések visszhangzottak az egész házban,amit 5 fiú okozott.Hallottam,hogy feljönnek a lépcsőn,de egyik sem kopogtatott az ajtómon.Kezdtem kétségbe esni.Kifújtam a levegőt,majd benn tartottam.Ez az az érzés,mikor tudod,hogy valaki fog jönni,de nem tudod,hogy mikor.Ez az érzés akkor van,amikor úgy érzed a szíved,majd kiugrik a helyéről.Nos,én ezt érzem most.Megráztam a fejem,mert egy óra;két óra;három óra telt el és semmi sem történik.Lementem a földszintre,bementem a konyhába és egy cseresznyés üdítőt öntöttem magamnak.Sétáltam vissza a folyosón,mikor döbbenten tapasztaltam,hogy az ajtóm nyitva van.Megfagyva álltam egy darabig.Esküszöm becsuktam az ajtót,mielőtt elhagytam a szobát.Észre sem vettem,hogy mikor beléptem becsukódott mögöttem az ajtó.Megfordultam és sikoltottam ijedtemben. Chris ült az ágyon.Fogtam a mellkasom,vettem egy mély levegőt,mert éreztem,hogy mindjárt szívrohamot kapok.Ő csak nevetett.Nevetett,nevetett,nevetett és nevetett.
-Ez nem vicces!-mondtam,majd beleboxoltam a karjába.
-De,az volt!-esküszöm,meg fog halni,ha nem hagyja abba a nevetést.Lenyugodott,majd rám nézett.Én egyszerűen nem tudtam anélkül rá nézni,hogy nem olvadnék el.Azok a gyönyörű,barna szemek.
-Szóval,mi fog történni?-kérdezte,miközben lefektetett az ágyamra.
-Mikor és miért?-zavarban voltam.
-Ne játszd a hülyét!A játék!Igen vagy nem?-bólintottam.
-De nem lehet becsapni.Ha igen akkor automatikusan elveszíted a játékot.Tehát ez azt jelenti,hogy meg kell szakítanod a....-pfuj.Ki sem tudtam mondani a nevét,mikor megszólalt.
-Már megtörtént!-vigyorgott.-A játék holnap kezdődik,úgy készülj!-bólintottam.Tehát,amit holnap teszek az a bátyám szerint óriási nagy hülyeség. Chris felkelt,elhagyta a szobát,hogy csatlakozzon a barátaihoz.Én kortyolgattam az üdítőmet és figyeltem a tv-t,közben egy dolgon gondolkodtam.Pontosan,mit is kapok én holnap?
-Csináld!Játssz!Had szenvedjen!
Beleegyeztem.Először is,el kell mondanom a bátyámnak,aki határozottan ellenezni fogja.Megszólalt a csengő,s ezzel véget is ért a tanítás.A bátyám már a parkolóban volt,mikor odaértem és láttam a dühöt a szemében.
-Nos,Chris elmondott mindent.
-Mit mondott?-kérdeztem.
-Az a hülye kis játék,amivel a srácok játszanak!Az igazat megvallva Paige,amikor hallottam fájt nekem.Szóltam neked,hogy maradj távol tőle és te megszegted a parancsaimat.-emelte fel a hangját.
-Ne emeld fel a hangod,mert nem mondtam igent!Én csak próbálok játszani vele.Belefáradtam a nagy egójába. Ha nem teszem,megőrülök tőle.-küzdöttem.Egy dolgot tudtam biztosan,hogy nem fogom feladni harc nélkül.Nem én vagyok az egyetlen,aki megtörhet és beleszerethet.Sóhajtottam.
-Nézd Damian!Hadd csináljam!Tudom kezelni.Ígérem nem fogok beleszeretni.-megrázta a fejét és a szemét forgatta.
-Rendben,de ha fáj,ne gyere hozzám,hogy te megmondtad!Bármi történik közte és közted,én nem akarok részt venni ebben.-sikítottam izgalmamban.Ez az első alkalom,hogy egy sráccal fogok játszani.Futottam a szobámba és türelmesen vártam,hogy Chris megérkezzen.Körülbelül 10 perccel azután,hogy megérkeztem a szobámba,fiú hangokat hallottam a földszintről,és mosolyogtam magamban,mert tudtam,hogy Chris volt az egyik közülük.Lépések visszhangzottak az egész házban,amit 5 fiú okozott.Hallottam,hogy feljönnek a lépcsőn,de egyik sem kopogtatott az ajtómon.Kezdtem kétségbe esni.Kifújtam a levegőt,majd benn tartottam.Ez az az érzés,mikor tudod,hogy valaki fog jönni,de nem tudod,hogy mikor.Ez az érzés akkor van,amikor úgy érzed a szíved,majd kiugrik a helyéről.Nos,én ezt érzem most.Megráztam a fejem,mert egy óra;két óra;három óra telt el és semmi sem történik.Lementem a földszintre,bementem a konyhába és egy cseresznyés üdítőt öntöttem magamnak.Sétáltam vissza a folyosón,mikor döbbenten tapasztaltam,hogy az ajtóm nyitva van.Megfagyva álltam egy darabig.Esküszöm becsuktam az ajtót,mielőtt elhagytam a szobát.Észre sem vettem,hogy mikor beléptem becsukódott mögöttem az ajtó.Megfordultam és sikoltottam ijedtemben. Chris ült az ágyon.Fogtam a mellkasom,vettem egy mély levegőt,mert éreztem,hogy mindjárt szívrohamot kapok.Ő csak nevetett.Nevetett,nevetett,nevetett és nevetett.
-Ez nem vicces!-mondtam,majd beleboxoltam a karjába.
-De,az volt!-esküszöm,meg fog halni,ha nem hagyja abba a nevetést.Lenyugodott,majd rám nézett.Én egyszerűen nem tudtam anélkül rá nézni,hogy nem olvadnék el.Azok a gyönyörű,barna szemek.
-Szóval,mi fog történni?-kérdezte,miközben lefektetett az ágyamra.
-Mikor és miért?-zavarban voltam.
-Ne játszd a hülyét!A játék!Igen vagy nem?-bólintottam.
-De nem lehet becsapni.Ha igen akkor automatikusan elveszíted a játékot.Tehát ez azt jelenti,hogy meg kell szakítanod a....-pfuj.Ki sem tudtam mondani a nevét,mikor megszólalt.
-Már megtörtént!-vigyorgott.-A játék holnap kezdődik,úgy készülj!-bólintottam.Tehát,amit holnap teszek az a bátyám szerint óriási nagy hülyeség. Chris felkelt,elhagyta a szobát,hogy csatlakozzon a barátaihoz.Én kortyolgattam az üdítőmet és figyeltem a tv-t,közben egy dolgon gondolkodtam.Pontosan,mit is kapok én holnap?
Jó,de nagyon!
VálaszTörlés