10.rész
Felvonta a szemöldököm és arrébb léptem az útból,hogy be tudjanak jönni.Szétváltak,mielőtt bementek. Danny ment játszani a fiúkhoz,mi pedig felmentünk a szobámba.
-Van egy csomó dolog,amit el kell magyaráznod fiatal hölgy!-tettettem a dühöst.
-Igen,így igaz.-elmosolyodott és rámutatott Chris rajtam lévő pulcsijára.Megfogott.Tudtam,hogy kérdezősködni fog és előbb vagy utóbb el kell neki mondanom.Nincsenek köztünk titkok,szóval a tegnap esti incidenst is el fogom neki mondani.
-Te vagy az első!-mondtam.Elpirult.
-Nos,mint azt már mondtam,Danny és én együtt vagyunk.Tegnap küldött egy sms-t és kérte,hogy menjünk el fagyizni.Hogy került hozzá a számom?Ki tudja,de örülök,hogy írt nekem.Mindegy.Leültünk a fagyizóba és kérdezte,hogy mondhat-e valamit.Erre én,hogy persze.És azt mondta,hogy már régóta tetszem neki és jó lenne,ha lennék a barátnője.-nem tudta megállítani a ragyogását.Azt kívánom,bárcsak boldog lennék.A csillogással a szemében adta elő az egészet.Akibe szerelmes lennék,azt utálom,mert tettünk egy értelmetlen tétet.Szóval itt vagyok,úgy teszek,mintha szerelmes lennék és nem akarom őt megalázni.Tudtam,hogy Chris képes lenne rá.
-Akkor miért is van rajtad Chris kapucnis pulcsija?-sóhajtottam és kinyitottam a számat.
-Volt egy pillanat az éjjel,vagy legalábbis azt hittem,hogy egy pillanat.-beszéltem halkan és lassan.
-Mire gondolsz?-érdekelte amit mondok.
-Nos tegnap este bejött a szobámba és elkezdtünk nézni egy horrorfilmet.Megijedtem,a mellkasához bújtam és elaludtam.Reggel arra keltem,hogy....
-Várj!-felsikoltott.-Itt aludt?-bólintottam.
-Megijedtem és valami azt súgta,hogy kérdezzem meg,itt marad-e.Igent mondott,majd hajnalba sikoltozva ébredtem,mert volt egy rémálmom anyáról és apáról a kórházban.Anyukám azt mondta,hogy hamarosan megtalálom életem szerelmét.-szeme elkerekedett.
-Mi-Mi van ha Chris az?-dadogott.Nevettem. Chris?Életem szerelme?Hogy lehet az életem szerelme,ha nem szeretem.Viszont gondolkodóba estem,mert hogy gyűlölhetek valakit,akivel volt egy szép pillanatom.
-Ugyanabban az ágyban aludt,mint te és rajta feküdtél a mellkasán.
-Nos világos,hogy nem érzek iránta semmit.
Abigail beszélt pár órát az anyjával és haza kellett mennie.Nem igazán bántam,mert egyedül akartam lenni.Megoldást akartam találni a rémálmokra,hogy ne kísértsenek minden éjjel.Tudni akarom,hogy mire értette anya,hogy én akartam,hogy beleszeressek.Ezzel álmodok minden este,de ilyet nem mondott még anya.Tudom,hogy mondani próbál valamit,csak én nem értem.Talán azt jelenti,hogy ha megnyerem a fogadást megtudom,vagy épp fordítva.Beletúrtam a hajamba,és megijedtem.Egy kicsit felidegesíthettem magam,mert amire emlékszek az az,hogy már megint álmodok.
-Meg fogod hamarosan találni,olyan közel áll hozzád.-mondogatta anya.
-Kit anya?-kérdezgettem.
-A lelki társad!Tudom ki ő!-úgy mosolygott anya,mintha ezer csillag ragyogna az égen.
-Ki az anya?Kérlek mondd meg a nevét!-könyörögtem.
Felébredtem,pont akkor,mikor megtudhattam volna,hogy ki az.Ki akartam tépni a hajam,még soha nem voltam ilyen dühös.Tudom,hogy az anyám látta,hogy milyen dühös vagyok.Most hagyom ezt a témát.Nem törődve azzal,hogy nézek ki,felvettem Chris pulcsiját és elindultam.A telefont a kezembe vettem és az ajtóhoz sétáltam.
-Hová mész?-kérdezte Damian.
-Elmegyek a parkba,hogy egy kicsit egyedül legyek és nem akarok házban lenni.-Damian bólintott.Tudta,hogy mikor a parkba megyek gondolkodok.Oda mentem mindig,amikor meg kellett valamit oldanom. Chris minden mozdulatomat követte a szemével.Kimentem a házból és a parkba indultam.Mikor odaértem,beleültem a hintába.Most nem gondoltam Chris-re és a fogadásra,csak a szüleimre és az álmaimra.Nem tudtam tartani,a könnyim patakokban folytak az arcomon és a földre hulltak.Hallottam,ahogy a hinta nem általam nyikorog,ezért átnéztem a másikhoz és megláttam Chris-t.Gyorsan letöröltem a könnyeim.Lehet,hogy nem vett észre sírni.Felállt és magával húzott.Csak ölelt és nem szólt egy szót sem.Pontosan ez az amire szükségem volt.Tudtam,hogy Chris sok lánnyal járt,mielőtt nem 'jöttünk össze'.Ő valóban úgy viselkedett,mint egy barát,ha egyedül voltunk.Viszont mikor a barátokkal vagy a suliban voltunk,igazi bunkó volt.
Jojó!
VálaszTörlés