23.rész
Végül 9 óra körül úgy döntöttünk,hogy ideje hazamennünk és pihennünk.A hideg vette át a hőt a testünkben.Mindenhol jégcsapok csüngtek. Chris megfordult az autóval és lassan elindult.A kezemet forró levegővel akartam felmelegíteni,de hiába.A hó esni kezdett,az utcák olyanok voltak,mint egy téli csodaország.Mindenhol jelek voltak: Vigyázat! Veszély! Jég! Chris lassabban vezetett.A 30 perces autóútból egy órás lett,amit nem bántam.
-Jól érezted magad?-fordult felém Chris.
-Természetesen!-mondtam.Elpirultam egy kicsit,mert még mindig a kép járt a fejemben.Ez a nap jobb nem is lehetett volna.
-Örülök,hogy jól szórakoztál bébi!
A forgalom ismét felgyorsult,ezért az autó gyorsabban haladt 5 km/h-nál. Végül körülbelül fél 11-re hazaértünk.Vittünk fel szaggatott marhahúst,cukrot,tejet.Kiszálltam az autóból a hideg levegőre,majd bementem a meleg házamba újra. Damian ide-oda járkált a házban a telefonját szorongatva és látszott rajta,hogy ideges.Amint meglátott,átfutott a szobán és szorosan megölelt.
-Hol voltál?Betegre aggódtam magam!-siránkozott Damian.
-Damian,jól vagyok! Chris és én elmentünk!Nem voltam egyedül!-mutattam Chris-re,aki épp besétált az ajtón. Damian megnyugodott egy kicsit,amikor meglátta Chris-t levenni a pulcsiját,ami alatt egy egyszerű fekete póló volt.Belenéztem a szekrénybe és kivettem belőle még egy takarót.Nem igazán jó a fűtés a szobámban.Én most már 3 takaróval takarózok,ráadásul még Chris teste is melegít.Behoztam a szaggatott marhahúst a szobámba és a világ legjobb napjára gondoltam,ami persze ma volt.Ráugrottam az ágyamra és összekulcsoltam a lábam,miközben bekapcsoltam a tv-t.Röviddel ezután Chris bejött és rögtön a szaggatott marhahúsomat akarta elvenni!
-Ne!-ordítottam,ahogy próbáltam elrejteni a kaját.
-Bébi,adj egy kicsit!-nyafogott.
-Nem,ez az enyém!-nevettem. Chris abbahagyta a kérlelést,felült,oldalra döntötte a fejét és gondolkodott.
-Te akartad!-felelte.Ráült a csípőmre és a lelket is kicsikizte belőlem.Nem kaptam levegőt és még csak gondolkodni sem tudtam.Nevettem.
-Rendben!Itt van!-kiabáltam,miközben nevettem.Elégedett arcot vágott és leszállt róla,majd elvette a nasit. Csendben maradtam és néztem tovább a tv-t.Körülbelül egy óra múlva beszélgetni kezdtünk.
-Szóval,mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Holnap a temetőbe megyek!Már 2 éve lesz,hogy meghaltak és minden hónap 17.-én virágot és léggömböt veszek,hogy tudják törődök velük.-összeráncoltam a homlokom.
-Nem bánod,ha veled megyek?-kérdezte.Valamilyen oknál fogva ez a kijelentés meglepett,de bólintottam.
-Nagyon szeretném,ha velem jönnél!-ő megajándékozott egy mosollyal.
-Akkor menjünk aludni,hogy ki tudjuk pihenni magunkat holnapra!-csókolta meg az arcomat.Beleegyeztem,majd bementem a mosdóba és fogat mostam.Ágyba bújtam és megvártam,hogy Chris is elkészüljön,majd bebújt mellém az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtünk.Lekapcsolta a villanyt és lassan megcsókolt.Aztán a homlokom is és az arcom.Még egy ideig ébren maradtam és a holnapi napon gondolkodtam.Amikor anyáék sírjához megyek mindig sírok.Nem akarok Chris előtt,mert azt szeretném,ha mindig boldognak látna.Bár fizikailag már nincsenek velem,de mentálisan igen.Ilyenkor bűnösnek érzem magam,mert tudom,hogy tehettem volna valamit,bár azt mondták,semmi sem segíthet.Holnap mindent el fogok nekik mondani,köztük azt is,hogy Chris és én boldogok vagyunk.Attól függetlenül,hogy ők látnak engem odafentről,személyesen szeretnék nekik elmondani mindent.Ha ők hallanak engem,azt akarom,hogy a saját szemszögemből halljanak.
-Hol voltál?Betegre aggódtam magam!-siránkozott Damian.
-Damian,jól vagyok! Chris és én elmentünk!Nem voltam egyedül!-mutattam Chris-re,aki épp besétált az ajtón. Damian megnyugodott egy kicsit,amikor meglátta Chris-t levenni a pulcsiját,ami alatt egy egyszerű fekete póló volt.Belenéztem a szekrénybe és kivettem belőle még egy takarót.Nem igazán jó a fűtés a szobámban.Én most már 3 takaróval takarózok,ráadásul még Chris teste is melegít.Behoztam a szaggatott marhahúst a szobámba és a világ legjobb napjára gondoltam,ami persze ma volt.Ráugrottam az ágyamra és összekulcsoltam a lábam,miközben bekapcsoltam a tv-t.Röviddel ezután Chris bejött és rögtön a szaggatott marhahúsomat akarta elvenni!
-Ne!-ordítottam,ahogy próbáltam elrejteni a kaját.
-Bébi,adj egy kicsit!-nyafogott.
-Nem,ez az enyém!-nevettem. Chris abbahagyta a kérlelést,felült,oldalra döntötte a fejét és gondolkodott.
-Te akartad!-felelte.Ráült a csípőmre és a lelket is kicsikizte belőlem.Nem kaptam levegőt és még csak gondolkodni sem tudtam.Nevettem.
-Rendben!Itt van!-kiabáltam,miközben nevettem.Elégedett arcot vágott és leszállt róla,majd elvette a nasit. Csendben maradtam és néztem tovább a tv-t.Körülbelül egy óra múlva beszélgetni kezdtünk.
-Szóval,mit csinálsz holnap?-kérdezte.
-Holnap a temetőbe megyek!Már 2 éve lesz,hogy meghaltak és minden hónap 17.-én virágot és léggömböt veszek,hogy tudják törődök velük.-összeráncoltam a homlokom.
-Nem bánod,ha veled megyek?-kérdezte.Valamilyen oknál fogva ez a kijelentés meglepett,de bólintottam.
-Nagyon szeretném,ha velem jönnél!-ő megajándékozott egy mosollyal.
-Akkor menjünk aludni,hogy ki tudjuk pihenni magunkat holnapra!-csókolta meg az arcomat.Beleegyeztem,majd bementem a mosdóba és fogat mostam.Ágyba bújtam és megvártam,hogy Chris is elkészüljön,majd bebújt mellém az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtünk.Lekapcsolta a villanyt és lassan megcsókolt.Aztán a homlokom is és az arcom.Még egy ideig ébren maradtam és a holnapi napon gondolkodtam.Amikor anyáék sírjához megyek mindig sírok.Nem akarok Chris előtt,mert azt szeretném,ha mindig boldognak látna.Bár fizikailag már nincsenek velem,de mentálisan igen.Ilyenkor bűnösnek érzem magam,mert tudom,hogy tehettem volna valamit,bár azt mondták,semmi sem segíthet.Holnap mindent el fogok nekik mondani,köztük azt is,hogy Chris és én boldogok vagyunk.Attól függetlenül,hogy ők látnak engem odafentről,személyesen szeretnék nekik elmondani mindent.Ha ők hallanak engem,azt akarom,hogy a saját szemszögemből halljanak.
Imádom jó szupi legjobb kedvenc!! :)
VálaszTörlésKöszi,örülök,hogy tetszik! <3
VálaszTörlés