7.rész
Paige
A hazaút kínos volt és csendes. Chris próbálta megtörni a csendet,de én egyszavas válaszokat adtam neki.Én ma teljesen kikészültem.Kinéztem az ablakon,láttam a fákat és a járókelőket.A leveleken csordogáló vizet,ami azt mutatta,hogy nagy vihar volt,amíg iskolában voltunk.Még mindig esik az eső,de ennyit el lehet viselni.Itt télen a hőmérséklet drasztikusan csökken,az eső pedig 2 hétig folyamatosan esik.
-Éhes vagy?-kérdezte Chris.
-Igen!-adtam egyszavas választ. Chris útja a kedvenc kis hamburgerezőmbe vezetett,a Danny Delicious Hamburger-be.Azt mondanom sem kell,de a hamburger itt tényleg nagyon finom. Chris vett nekünk vacsorát,köztük az egyik Damian-é volt.Tudtam,hogy Damian megköszönné.Az ölembe raktam az ételt,az italokat,pedig a pohártartóba.Kinéztem az ablakon és újra Chris-on járt a fejem.A célom vele szemben az volt,hogy ne nyerjen többé.Az új célom viszont,hogy keresek egy kis puhaságot benne,és megmutatom neki,hogy valójában milyen bunkó is tud lenni néha.El kell ismernie,hogy ami játékot játszik,az a lányokhoz nem fair.Elveszítjük a biztonságot,hogy egyszer miénk volt az a srác.Azt elfelejtette,hogy milyen érzés szeretni,milyen a gyengédség és kapcsolódni valakihez.Szóval a célom,hogy megállítsam a hülye kis játékát.Mikor odaértünk,fogtam a kaját ő pedig az italokat.Gyorsan felkaptam a hamburgert,a sült krumplit és az innivalóm,majd indultam az emeletre,egy szó nélkül.Nem haragudtam,csak elgondolkodtam.Kinyitottam az ajtót,beléptem,majd a lábammal halkan becsuktam.Az ételt az éjjeli szekrényemre raktam és felemeltem róla a képet a családomról.Anya,apa,Damian és én.A nap mikor elhunytak.Néztem a padlóra hitetlenkedve.Visszatettem a képet a helyére és próbáltam elfelejteni a pillanatot,ami talán sosem hagy nyugton.Megfordultam,bekapcsoltam a tv-t,lefeküdtem az ágyra és elkezdtem enni.A hamburger égette a számat.
Chris
Néztem ahogy Paige felmegy a szobájába.Úgy tűnt elveszett a gondolataiba.Vállat vontam,miközben néztem Damian,ahogy kiveszi a kaját.
-Kösz a kaját,tartozom neked!-mosolygott.Mindketten leültünk az asztalhoz.
-Szóval miről akarsz beszélni velem?
-Meg akartam beszélni veled ezt a játékot!-Damian sóhajtott.
-Nézd Chris. Tudod,hogy szeretem a húgom.Tudod,hogy mindig ő az első az életemben.Nem tudom azt elképzelni,hogy a húgom összetörjön,ráadásul a legjobb barátom miatt.-mondta Damian. Csendben maradtam.Folytatta.
-Igaz,nem vagyok ugyanolyan,mint anyáék,de igyekszem.Nem tudom,mit tegyek.Ha nem esik baja,depressziós lesz.-rám nézett,ő tényleg félti Paige-t.
-Én nem fogom megalázni őt Damian. Csak mg akarom ijeszteni.-megrázta a fejét.
-Az nem számít Chris. Mi van,ha beléd szeret?-bámultam rá.Igen,mi van ha!
Paige
Befejeztem a hamburgert.Indultam a földszintre kidobni a szemetet,befordultam a konyhába,de meg is álltam,amikor meghallottam,hogy Chris és Damian beszélgetnek.Csak annyit hallottam,hogy Damian azt mondja:
-Az nem számít Chris. Mi van,ha beléd szeret?-majd nem kidobtam a taccsot.A bátyám azt hiszi,hogy bele fogok szeretni Chris-be?Nevetni akartam.Én nem esek belé,akkor sem ha a világ múlna rajta.Nem lennék rá hajlandó.Vártam egy percig,majd besétáltam,ügyelve arra,hogy hallják jöttömet. Ezek automatikusan témát váltottak.
-Akkor nézzük hétvégén nálunk a jégkorongot?-kérdezte Damian Chris-t.
-Igen,remélhetőleg a Kings nyeri.-elmosolyodott.Várjunk,mi? Chris? Mosolyog?Ez az első alkalom.Eddig sosem mosolygott,mindig inkább vigyorgott.Végig a játékról beszéltek.Tudom,hogy nem erről a nevetséges problémáról volt szó,hanem Chris-ről és rólam. Damian kifejezetten hangsúlyozta nekem,hogy nem akar részt venni ebben a játékban.Rájuk mosolyogtam,majd kisétáltam a konyhából.Rögtön miután befordultam a sarkon a mosolyom eltűnt. Mi van ha a bátyámnak igaza van és tényleg belezúgok Chris-be!?
Szupi!
VálaszTörlés